Háromesélyes román elnökválasztás

A romániai elnökválasztás május 18-i második fordulója messzemenő következményekkel járhat Románia határain túl is.

Bár Romániában csak középerős az államelnöki funkció, az adott esetben más politikai orientációjú kormány politikai súlya legalább akkora, mint az elnöké, az elmúlt héten szétesett a kormány, és az új elnöknek várhatóan módja lesz vagy saját szája íze szerinti kormány létrejöttét, vagy új választás kiírását kieszközölni. 

A legfontosabb tény, amit tudatosítani kell ebben a helyzetben, az, hogy a jobboldali populista AUR párt jelöltjének, George Simionnak a győzelme elemi létérdeke a jelenlegi magyar kormánynak, az erdélyi magyarságnak pedig elemi létérdeke, hogy veszítsen. 

Az EU-ban kétségkívül erősödne a pozíciója az Orbán-kormánynak, amelyre ma már úgy tekintenek, mint az unió belső érték- és jogi rendjét szétzilálni akaró és az Európát fenyegető Oroszország érdekeit kiszolgáló tényezőre.  A többé-kevésbé hasonszőrű kormányok közül Olaszországnak akarata, Szlovákiának pedig ereje nincs ahhoz, hogy számottevő támogatást nyújtson az Orbán-kormánynak. Egy „reménybeli” Simion vezette Romániának lenne. A két kormány véd-és dacszövetsége erős közös érdekük, egyúttal számottevő mértékben befolyásolhatja az EU-n belüli folyamatokat és az orosz-ukrán háború jövőjét is. 

Az erdélyi magyarság ezzel szemben Marosvásárhely fekete márciusa óta nem ismert félelemmel gondol egy lehetséges Simion vezette Romániára. Nem pusztán azért, mert az AUR-párt megszületése szorosan kapcsolódik az Úz-völgyi temető magyar sírjainak meggyalázásához. 

Romániában az elmúlt évtizedekben, különösen a fiatalabb korosztályok körében jelentősen csökkent a magyar-ellenesség. (Ezzel Magyarországon sokan nincsenek tisztában.) Nem arról van szó, hogy egyszerre csak elkezdték szeretni a magyarokat. Inkább arról, hogy – igen, különösen a fiatalok esetében – az ellenségképre épülő világszemlélet sokat veszített erejéből. Az a „szent meggyőződés”, hogy mindenek fölötti román érdek a magyarok háttérbe szorítása, asszimilálása vagy kivándorlásra késztetése, elkezdett szétfoszlani. Sőt, kiderült, hogy a magyar kártya kijátszása nem elengedhetetlen eszköze a sikernek a román politikai életben.

A magyarellenesség azonban mélyen belevésődött a román politikai gondolkozás DNS-ébe. Az AUR fellépése nem első, de váratlanul erőteljes visszafordulást jelent egy e tekintetben alapvetően jó irányba tartó úton. Egy már elerőtlenődőben lévő szellemet engedtek ki a palackból. Megtehették, mert – ha gyűlölködni kell, akkor – Romániában a magyarok még mindig a kiváló célpontként kínálkoznak. 

A 20. századi szörnyrendszerek legpusztítóbb jellemzője az ellenségben gondolkozás, az „élet-halál harc miközöttünk és őközöttük” kényszerképzete volt. A mai populizmusé is az. Világszerte ez akar helyébe lépni annak a világképnek, amely szerint a szükségképpen létező érdekellentétek helyes kezelése a politikai kompromisszum alapján megalkotott, minden félre kötelező jogi megoldások érvényesítése. Egy-egy társadalmon belül és országok között is. Ha Romániában ismét az élet-halál harc logikája fog érvényesülni, akkor az erdélyi magyarság elkerülhetetlenül újra céltáblává válik, és még azt is elveszítheti, amit az elmúlt évtizedekben sikerült kiharcolnia. 

Ezért állt olyan egyértelműen és szinte drámai módon az RMDSZ és a magyar egyházak egyaránt az ellenjelölt, Nicusor Dan mellé.

Ez az érdek azonban szöges ellentéte az Orbán-kormányénak, amely messzemenőkig beavatkozott a romániai kampányba. Nem azt tette, amit az erdélyiek vártak volna, hogy ráerősít az ő álláspontjukra, ahogy a térség számos választása esetén nagyon is hatékonyan állt ki saját politikai szövetségesei mellett; még csak nem is hallgatott, hanem világossá tette közelségét a Simion féle politikához. Az erdélyi viszonyok csekély ismerete is elég annak felméréséhez, hogy ezzel százezres nagyságrendben befolyásol szavazatokat. Az ellenjelölt Nicisor Dan számára a fordításhoz szükséges egyik lehetséges plusz szavazói réteget a magyarok jelenthetik, akik a parlamenti választáson az országos átlagnál többen vettek részt, az elnökválasztáson jóval kevesebben. A veszélyhelyzetben az ő kiemelkedő aktivitásuk eldöntheti a választás eredményét. Minden bizonnyal ezt eredményezte volna, ha a számukra fontos minden irányból ugyanazt a bíztatást hallják. És ezt húzta keresztbe Orbán nem nyíltan kimondott, de mindenki számára nyilvánvaló „támogató semlegessége” Simion felé. Emiatt sok erdélyi úgy elbizonytalanodhatott, hogy ha Simionra nem is fog szavazni, inkább ismét passzív marad, és ezzel Nicusor Dan nagyon sok szavazatot veszíthet. 

A magyar kormány a valósággal szemben egy olyan magyarázatot sugalmaz, hogy azért tette azt, amit tett, mert lehetett tudni, hogy amúgy is Simion nyeri a választást, akkor pedig még mindig jobb az erdélyi magyaroknak is, ha nem egy eleve elmérgesedett viszony van az új román vezetéssel, hanem olyan, amely lehetővé teszi, hogy el tudjon érni valamit az ottani magyarok érdekében. És aligha kétséges, hogy ha valóban Simion nyer, akkor fog tenni bizonyos szimbolikus gesztusokat a magyarok felé – maximum jövő áprilisig, mert azzal visszaszolgálhatja Orbánnak azt, amit most kap tőle. Hogy utána szabad utat engedjen a magyarellenes indulatoknak. Merthogy az ő szavazótábora jó részében erre igen nagy igény van. A vadállatot pedig etetni kell. 

Az azonban túlzás, hogy a választás eldőlt volna, az, amit sokan mondtak az első forduló eredményét látva, hogy ekkora hátrányból nem lehet fordítani, hogy valóságos történelmi csoda kellene Nicusor Dan győzelméhez. Elsősorban nem azért nem olyan egyértelmű a helyzet, mert a – persze ugyancsak megbízhatatlan – közvéleménykutatások szoros eredményt jeleznek előre, hanem azért, mert teljesen kiszámíthatatlan, hogy mi lesz a politikai trend az utolsó napokban. Simion protesztszavazói kapnak-e vérszemet, vagy erősebb lesz a megrettenés a társadalom részéről, hogy Románia valamiképp kisodródhat Európából. 

Ha Nicusor Dan győz, az Orbán-kormány szétteszi a kezét, hogy ők semlegesek maradtak, hivatkoznak majd – a „tihanyi beszéddel” egyébként összeegyeztethetetlen – olyan kijelentésre, hogy ők az RMDSZ álláspontját támogatják, de azért az erdélyi magyarokban meg fog maradni egy tüske, ami nem fogja növelni a Fidesz szavazatok számát egy év múlva.

De van egy, az erdélyi magyarság számára tragikus harmadik lehetőség is. Az, ha alacsony magyar részvétel mellett, csekély többséggel győz Simion. Mert akkor a magyarok az egész társadalom szemében utálttá válnak. A magyargyűlölő románok ettől nem fogják megszeretni őket – már csak azért sem, mert akik elmennek, azok nem Simiont fogják behúzni, úgyhogy a választási térképen szépen látszani fog, hogy hol is élnek a románság ellenségei – a másik oldalon viszont ott lesz a mérhetetlen harag, hogy őmiattuk, az ő passzivitásuk miatt került Románia semmibe vezető útra. 

Ennek kockáztatása bármely magyar kormány részéről nemcsak kalandorpolitika, hanem alapvető nemzeti érdek semmibe vétele, feláldozása pillanatnyi, vélt politikai haszon oltárán.  

Szerző: Zalatnay István teológus, filozófus, a Határon Túli Magyarok Hivatala volt elnökhelyettese

(A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Kontroll szerkesztőségének álláspontját.)

Fotó: Facebook / George Simion