„Kiszelly Zoltán elvtársunkat vagy valakit hívjunk fel!” – Műhelytitkok 1. rész

Eddig is nyilvánvaló volt az a fáradhatatlan, összehangolt munka, amely a közmédiát jellemzi, de a Kontroll birtokába jutott bizonyítékok alapján most már kimondhatjuk: tökéletes harmóniában működik a Karmelita Kolostor és a Kunigunda utcai MTVA-székház. Lehet, hogy a közmédia szerkesztőségében félreértik a régi mondást: „az rendeli a nótát, aki fizeti a zenészt”. Talán elfelejtik, hogy minden fillért a magyar emberek adójából égetnek el erre.

Pénteken mindenki számára világossá vált: soha ennyi magyar nem nyilvánított véleményt egyetlen kormányzati konzultációs kérdésben, mint most az ukrán uniós csatlakozás kapcsán. A miniszterelnök kapta a megtisztelő lehetőséget, hogy bejelentse: több mint 2 millió magyar vett részt az aktuálisan VOKS2025-nek keresztelt akcióban.

Azt ugyan elfelejtik hozzátenni, hogy időközben lehetőség nyílt nemcsak postai úton, hanem online is szavazni – ráadásul rossz nyelvek szerint fejenként nem is csak egyszer. A kampány meghirdetésekor még nem volt ennyire nagy a mellény, így az állami média szerkesztőségeiben kreatív ötletelés kezdődött arról, hogyan lehet a legtöbb emberhez eljuttatni ezt a „sorskérdést”.

Az összetevők eddig is ismertek voltak:

• Végy egy témát, amit „szíves felhasználásra” megküldenek!
• Ne gondolkodj – nem azért vagy ott! A gondolkodás megtörtént helyetted, olvasd el a rogáni sorvezetőt.
• Válassz egy ideológiailag képzett megszólalót – azaz olyat, aki tisztában van a központi kommunikációs utasítással! Tedd fel neki az előre leegyeztetett kérdéseket, és máris kész a termék, amely láttán a sokat látott komisszárok is elégedetten csettintenek.

Eddig mindezt csak sejtettük. Most azonban olyan részleteket osztunk meg az állami média boszorkánykonyhájából, amelyek szó szerint elhangoztak 2025 márciusában.

„Tehát Kiszelly: történelmi jelentőségű Orbán Viktornak az izéje, ez a történelmi jelentőség, ezt el fogják mondani. Deák Dániel elemzésében is benne volt. Ez a narratíva, ez történelmi jelentőségű, hogy megkérdezik az embereket egy másik Európai Unióhoz csatlakozó tagállam jövőjéről. Kiszelly Zoltán elvtársunkat vagy valakit hívjunk fel!”

Ki lehetne jobb megszólaló a témában, mint Kiszelly Zoltán? Alkalmasságát mi sem bizonyítja jobban, mint hogy tanácsadói megbízatást kapott a Miniszterelnöki Kabinetirodánál. Hét évvel ezelőtt írta meg az Átlátszó: megbecsülik a minőségi munkát – Kiszelly havi több mint 800 ezer forintért „segített”. A mostani interjú is elkészült ugyan, de a „riporter” hanyagságból vagy tiszteletből nem javította az alanyt, aki csupán „történelmi helyzetről” beszélt, nem pedig a hivatalos narratívában szereplő „történelmi jelentőségről”.

Deák Dániel viszont hiba nélkül használta a megrendelt kifejezést, ahogy azt előre tudták is:

„El fogja mondani azt, hogy történelmi jelentőségű, mert ez van a 'rogáni' sorvezetőben.”

Az eligazításon nem is próbálták leplezni, hogy központi elvárás a miniszterelnök bejelentésének „elemzése”. Igyekeztek elkerülni a korábbi félreértést: hiába beszélt népszavazásról a megafonos Bohár Dániel – aki ismeretlen okból magát „riporternek” nevezi a közösségi oldalain – erről szó sincs.

„A másik meg, ami fontos, nyilván az, amit Orbán mondott, ez is az elvárás, hogy ez is meg legyen elemeztetve, hogy mi vagyunk az első ilyen szereplő az Európai Unióban, aki egy másik csatlakozó tagállammal kapcsolatban kikéri az emberek véleményét. Ez fontos. Nem népszavazás, nem népszavazás! Ment erről a polémia, Bohár Dani is belefutott a f*szerdőbe.”

Őszintén beszéltek arról is, mit gondolnak a kormány újabb kommunikációs cssodafegyveréről. Egyetértettek abban, hogy a miniszterelnök maga sem tartotta valószínűnek egy valódi népszavazás sikerét. Az állami média szerkesztőségeiben – amelyek a rendszer kiszolgálóiként működnek – kinevetik azt a kérdést, amelyet a kormányzati kommunikáció sorskérdésként próbál eladni.

 „Nem véletlen szerintem, hogy az Orbán sem akarja. Ezért ez valami Nemzeti Konzultáció-szerű valami lesz. Majd bedobnak a postaládákba egy papírt, és az lesz rajta: szeretnéd-e, hogy Ukrajna az Európai Unió tagja legyen?”

A beszélgetés tartalma alapján akár azt is hihetnénk, hogy az alábbi mondatok egy belvárosi, kormányfüggetlen szerkesztőségben, vagy egy romkocsmában hangzottak el – nem pedig az állami médiában.

„Ha felmentek a különböző sajtótermékek oldalára, akkor majd meglátjátok, hogy mindenhol benne van, hogy történelmi jelentőségű. Nevetséges, b*szd meg, hogy kitalálnak ilyen mesterszavakat, és azt hiszik, hogy az bármit jelent – de mindegy.”

A végső következtetés levonása az olvasó dolga és felelőssége. Az azonban kijelenthető: még az oly sokat kritizált állami média munkatársai is szkeptikusan viszonyulnak a hivatalos kormányzati narratívához. Hogy mi tartja őket mégis ott? Ennek sok összetevője lehet. De mi, az olvasóink iránti felelősségünk tudatában, kötelességünknek érezzük, hogy beszámoljunk arról, ami a háttérben zajlik – közpénz százmilliárdokból.

A Kontroll birtokába jutott több olyan hangfelvétel is, amely a közmédia Kunigunda utcai székházában készült. Műhelytitkok című sorozatunkat hamarosan folytatjuk!

Borítókép: Kontroll-illusztráció