A budapesti csúcs meghiúsulása: a „Trump-ciklus” vége?

A budapesti Trump-Putyin csúcs meghiúsulása keresztülhúzta Orbán október 23-i narratíváját és ez közrejátszott abban, hogy a Tisza ennyire megnyerte, a narancs pedig ennyire elbukta az ünnepi összehasonlítást. A világ számára azonban ez csak apró pont a nagy képben. Viszont közben Putyin véleményem szerint a legnagyobb, egyben talán utolsó esélyét játszotta el, hogy érdemi nyereménnyel állhasson fel a pókerasztaltól.

Mi is ez a „Trump-ciklus”? Induljunk onnan, hogy az oroszok támadják Ukrajnát, Amerika és az EU fegyverekkel, sőt, Amerika esetében hírszerzési adatokkal támogatják az ukránokat. Aztán jön egy telefon Putyintól, hogy „kedves Donald barátom, teremtsünk békét”. Leülnek, tárgyalnak, aztán Putyin tojik Trump fejére, nem tartja be, amiben maradtak, és 1-3 hét múlva előáll ismét a kiindulási helyzet. Többször megvolt már ez a kör, a legutóbb Alaszkában. Most, amikor kiosztották az idei béke-Nobelt (és nem Trump kapta), aztán kierőszakolt egy elég ingatag közel-keleti modus vivendit, ráadásul küszöbön állt a nagy hatótávolságú Tomahawk rakéták szállítása Ukrajnának, Putyin ismét felemelte a telefont. Jól időzített: ebben a helyzetben a saját imázsát mindenek fölé helyező amerikai elnök fogadta azt.

Az első hírek arról szóltak, hogy „a konfliktus befagyasztása a jelenlegi frontok mentén”, ami gyakorlatilag Ukrajnának a pillanatnyi állás szerinti területvesztéségét vetítette volna előre. Az első reakciók szerint ezt az adott helyzetben, legalább munkahipotézisként Zelenszkij is megfontolta volna, akkor pedig az EU-nak és a NATO leginkább érintett frontállamainak se lett volna más mozgásterük. Ezt a megoldást Putyin otthon simán kommunikálhatta volna háborús győzelemnek.

Trump azonban, bármennyire szeretne béke-Nobelt, azt nagyon nem szereti, ha nyilvánosan átvágják a palánkon. Részben ezért most már megkérte a külügyminiszterét, hogy zongorázza le előre az oroszokkal, hogy pontosan mi is legyen a megállapodásban. Nemcsak ezért: nyilván elé tolták a számokat, hogy amennyiben az ukránok és az európaiak elutasítják a megállapodást, akkor Amerika abban a helyzetben lesz, hogy a Kijevnek szánt eszközöket a Nyugat nem a Belltől és a Raytheontól, hanem az Airbustól és a Rheinmetalltól fogja megvenni.

A külügyminiszteri egyeztetésen pedig az oroszok emeltek a téten. Miközben a „jelen állás szerinti befagyasztást” szerintem gond nélkül megkapták volna, még hozzátették, hogy hát az nekik nem elég, ettől ők nem állnak le. (Igen: kedves fideszesek, szóval ŐK folytatnák az értelmetlen öldöklést.) Nekik még Donyeck azon része is kellene, amelyet nem hogy nem foglaltak el, a jelen ütemben kb. végtelen ideig tartana, amíg birtokon belül jutnának mondjuk a Kramatorszk környéki erődrendszerben.

Márpedig pókerezni Trump is tud, és a blöff fogalmát is ismeri. Innen jött a Trump-adminisztráció hátraarca. Ezért mondják le a budapesti csúcstalálkozót. 

Persze Orbánt kedvelik annyira mindketten, hogy pusztán a kedvéért összehozhatnak egy csúcsot akármilyen zéró tartalommal Budapesten valamikor március végén – már ha ez nem jelent Trumpnak arcvesztést. Most ugyanis épp a másik irányba lengett ki a Trump-inga: kemény szankciók az USA-tól, amelyek akár a mi orosz olajvásárlásunkat is kiiktathatják, hatótáv-korlátok feloldása a messzire lövő USA-fegyverek esetében.

Putyin pedig ennyire azért nem áll jól. Az egész év arról szól, hogy napi 1000 halott és sebesült árán bohóckodik azon, hogy Krasznoribacsij vagy Alsó-Konsztantinivka szélső utcája kié, miközben az olajfinomító-kapacitása vészesen csökken és a teljes hatótávú HIMARS-okkal nemcsak a Krím és a déli front elérése nehezíthető meg, de akár a Moszkva-Rosztov vasúti tengely időszakos bénítása is benne van a kalapban, és persze jó pár légitámaszponté is. Ebben a pókerjátszmában a jelen helyzetnél jobbat nehezen lehetne, vagy inkább lehetett volna diplomáciailag elérni: és most már az amerikai elnök is vonakodva fogja felvenni a telefont.

Fotó: YouTube / Euronews