Veszélyes eszközökkel kísérletezik Orbán

Nyilvánosságra került kétszázezer Tisza-szimpatizáns személyes adata. A körülmények egyelőre vizsgálat alatt állnak: amíg Magyar Péter belső vizsgálatot rendelt el, és azt állítja, hogy az orosz titkosszolgálat lopta el az adatokat, addig Orbán Viktor az első pillanattól kezdve nemzetbiztonsági kockázatról beszél. 

A Fidesz narratívája szerint az ukránok által fejlesztett Tisza Világ applikáció adatbázisát ukránok lopták el, hogy kiszivárogtathassák, ezzel veszélybe sodorva a papíron általuk támogatott pártot. Emlékezhetünk még arra az „Orbán AI” videóra, amelyben Zelenszkij azt mondta: „Biztonságban vannak az adataid Ukrajnában.” Úgy tűnik, ez az állítás mostanra visszájára fordult.

A logikai ugrásokon túl mindennek rendkívül sötét vonzata is van. Nemzetbiztonsági kockázatot kiáltani, és ezzel a legnagyobb ellenzéki pártot, valamint egy támadás alatt álló nemzetet vádolni egyrészt példátlan kettősség, másrészt sajnálatos módon nem ismeretlen a magyar történelemben. Hogy a mindenkori hatalom hogyan számolt le ezekkel az „ellenségekkel”, rendszer kérdése volt: a Horthy- és a Rákosi-, majd Kádár-korszak egyaránt élt ezzel az eszközzel.

Ami közös volt ezekben a rendszerekben, hogy egyik sem nevezhető a magyar demokratikus hagyományok fénylő példájának. Horthy, Rákosi és Kádár bár eltérő politikai irányzatot képviseltek, egy közös céllal rendelkeztek: bármilyen hatalom- vagy rendszerellenes hangot csírájában kívántak elfojtani. Közös volt bennük a cenzúra, a karhatalmi megfigyelés, a listázás és az igazságszolgáltatás kiüresítése. Horthy a baloldaliakat „bolsevik veszélynek”, Rákosi a jobboldaliakat „reakciósnak” vagy „imperialistának” bélyegezte.

A rendszerváltás után úgy tűnt, ezek az idők végleg magunk mögött maradtak. Ez ma is részben igaz, ugyanakkor mára akadnak olyan párhuzamok, amelyek ijesztő módon idézik fel a múltat. Nem állítom, hogy az Orbán-rendszer Horthy vagy Rákosi hideg számítása szerint csapna le politikai ellenfeleire, de a Tisza Világ-ügy azt mutatja, hogy időnként veszélyesen közel sodródik ezekhez a mintázatokhoz.

Azt ma még nem lehet biztosan tudni, miként kerültek ki az adatok. Két, egymással versengő narratíva él a közéletben. Az viszont bizonyos, hogy miután a Fidesz és Orbán Balázs kampánya értesült az esetről, azonnal megszületett a politikai értelmezés, amely a klasszikus eszközökhöz nyúlt. Orbán Balázs az Egyesült Államokban szerzett politikai tapasztalatot, és ez meg is látszik: a 2016-os elnökválasztás során Hillary Clinton e-mail-botránya után a Trump-kampány hasonló módon nemzetbiztonsági kockázatot kiáltott, és börtönnel fenyegette az egykori külügyminisztert.

Az a tény, hogy a hír nyilvánosságra kerülése után Orbán Viktor azonnali vizsgálatot rendelt el, és az ukránokat tette felelőssé, egyértelműen utal arra, hogy a cél a közéleti tematizálás: Magyar Pétert és pártját nemzetbiztonsági kockázatként beállítani. Így pedig ismét felidéződnek a magyar történelem legsötétebb pillanatai. 

A két Orbán olyan belpolitikai környezetet teremt, ahol már nemcsak árulónak nevezik a Tisza vezetőjét, hanem kockázatnak; ahol az egykori vezérkari főnök minden lépését igyekeznek kriminalizálni és hitelteleníteni.

Pedig elég csak a Pegazus-ügyre visszagondolni: a magyar kormány egy izraeli kémszoftver megvásárlásával az egyik legkifinomultabb megfigyelési eszközhöz jutott. Telefonhívásokat rögzíthetett, üzeneteket olvashatott el – természetesen „a nemzet biztonsága érdekében”. Ezek a célpontok többnyire ellenzéki újságírók és médiatulajdonosok voltak, akik mindössze a munkájukat végezték.

Ahogy romlanak a kormánypártok mutatói – legyen szó a gazdasági helyzetről vagy a közvélemény-kutatásokról –, egyre inkább úgy tűnik, hogy akik a miniszterelnököt a magyar történelem sötétebb korszakaihoz hasonlítják, nem teljesen alaptalanul teszik. Mert attól, hogy ma már nem titkosrendőrség figyel meg, hanem a Pegazus, és nem „reakciós” vagy, hanem „nemzetbiztonsági kockázat” vagy „ukránpárti”, a retorika lényege változatlan maradt. Ez pedig komor jövőképet vetít előre a kampányra nézve.