Ma új esélyt kap a polgári Magyarország

A mai napon ül össze az újonnan megválasztott Országgyűlés. Összetétele lehetőséget nyújt arra, hogy a többség mögött álló választók akaratából új szabályrendszert alkosson, mi pedig, akik támogattuk és támogatjuk őket, bízunk benne, hogy ez a szabályrendszer mindannyiunk, még a nem a leendő kormánypártokra szavazó honfitársaink nevében is alakul.

Ennek a bizalomnak ma egy egészen világosan látható jele lesz. Nem tudok a magyar történelemből példát mondani arra, hogy egy országgyűlés első ülését, egy miniszterelnök megválasztását, eskütételét, első kormányfői beszédét akkor tömeg ünnepelje élőben, mint amilyen most a Kossuth téren esélyes: ekkora tömeg inkább forradalmi alkalmainkon volt eddig szokás. A beiktatásra váró kormányfő pedig minden megnyilvánulásában megmutatja: pontosan érzi a mögött a felelősséget is, amely a rekordméretű bizalomból rá hárul.

Az új rendszer egészen biztosan új élményt, új környezetet kínál mindannyiunknak. Biztosan más lesz, mint a magunk mögött hagyott másfél évtized és más lesz annál, is, ami korábban volt. Valami olyanra tesz most kísérletet a nemzet, ami akár 2010-ben is lehetett volna, csak sokkal nagyobb lendülettel, felhatalmazással. 

Ezt leginkább úgy fogalmaznám meg, hogy most nyer jelentést a polgári Magyarország fogalma. Ez nem bukott meg — csak elfáradt és kisajátították. Most pedig újra megtelhet tartalommal: munkával és szolgálattal, azzal, ha az elismerés a teljesítmény alapján történik. Ez sokunk számára rég elfeledett vagy tán egészen új élmény lesz, a mostani választást ilyen mértékben eldöntő fiataloknak pedig biztosan új tapasztalatot kínál.

A reményem azonban ezen túlmutat. Lehet, hogy a magyar társadalom most nem egyszerűen kormányt váltott, hanem harminchat év után végre először próbál valóban kilépni abból a politikai logikából, amelyben mindig csak táborok győzték le egymást, de az ország közben kimerült. A ma kezdődő úton kifáradt, egymás ellen fordított országot kell újra összerakni –– és ehhez több méltóság kell, mint amennyi a győzelemhez kellett.