Fiala János: Miért hagytuk, hogy így legyen?

Egy újszülöttnek minden vicc új.
Nos, ugyan nem vagyok már bébi, mégis két hét külföldi tartózkodás után úgy néztem a magyar valóságra, mint borjú az új kapura. 
Nehéz volt  felvenni az elvesztett fonalat.

A hétfő estém Magyar Péteré volt, aki ekkor sorolta fel azt a több mint háromszáz nevet - választókerületenként három embert -, akik közül egy kétfordulós előválasztás révén kerülnek ki a Tisza párt egyéni országgyűlési képviselőjelöltjei.
Az előválasztás 
- első fordulójában: november 23-24-én, a TISZA közössége szűkíti a kört háromról kettőre, hogy utána 
- november 25-27. között azok, akik korábban regisztráltak, voksolhassanak a nemzehangja.hu oldalán, hogy végül 
- november 30-án - két kivételtől eltekintve - megismerhesse az ország, már, aki kíváncsi rá - a TISZA  mind a 106 jelöltjét.
Pontosabban mondva csak 104-et, mert nálunk az Istennek sem fejeződnek be a folyamatok határidőre...
Én, a munkámból adódóan - sajnos/hála az égnek, megfelelő rész aláhúzandó - felfokozott érdeklődéssel fordulok ilyen események felé, tehát ez sem volt kivétel, aminek következtében mára sem tudtam a felszínre vergődni a rám zuhanó feldolgozhatatlan mennyiségű információ tömeg alól, pedig kért és kéretlen elemzők, politikusok és más embertársaim garmadája próbálta megkönnyíteni a helyzetemet.
Sajnos a segítők zöme nem volt önzetlen, mivel a NER-rendszerét fenntartani akarók és annak ellenzői egészen mást hüvelyeztek ki a bejelentést követő adathalmazból, aminek következtében egymásnak homlokegyenest ellenkező tartalmú információkkal etettek egy és ugyanazon személy kapcsán, amit a meseszövésben gyakorlott influenszernek nevezett emberársaim további részletekkel egészítettek ki.
Ezek után úgy fogok elveszni a részletekben, abban a tudatban teszem fel a kérdéseimet, hogy közben nem lehetek biztos a kiindulási alapok igazság tartalmában:
- hogyan zajlott a jelöltek kiválasztási folyamata?
- mi számított, és mi nem?
- miért különböznek a lépcsők, az elsőre miért léphet más, mint a másodikra, az elsőre csak a tiszások, a másodikra viszont már mindenki?
- miért nem nyilatkozhatnak a jelöltek?
- milyen információk alapján fognak döntenek a második fordulóban voksolók? A hasukra ütve vagy a jelölt Facebook oldala alapján?
A bejelentést követő, jóindulattal nehezen vádolható dezinformálás tovább bonyolította a helyzetemet, aminek következtében ember legyen a talpán, aki a megcímkézett jelöltekről egyértelműen meg tudja mondani, hogy mi igazság, és mi a hazugság.
Szegény Simor Dániel meg is szívta, amikor Magyar Péter - "a 24 felkészültebb volt a Telexnél!" -, szóba hozta egyik jelöltjük múltját, aki korábban nemcsak Fidelitasos volt, de a Megafonhoz is kötődött, mégis átment a rostán.
Ezeknek a látszólag-apróságoknak azért van/volt jelentőségük, mert korábban azt hangoztatta Elnök Úr, hogy a Tisza jelöltjei makulátlanok lesznek: olyanok, akiknek nincs és nem is volt semmilyen pártkötődésük. Ennek köszönhetően az ó/ellenzék kémei az Igazság óráját vizslatták, a NER-esek meg a Klubrádiót figyelték, hogy le ne maradjanak valami fontosról.
Például arról, hogy feloldja-e valaki azt a feloldhatatlannak tűnő ellentétet, hogy Zuglóban, ahol mások mellett Tisza-színekben a kabinetfőnöke, Velkey György László indul a független Hadházy Ákos ellen, melyik ujját harapja meg a választó? És a NER-es kémeknek szerencséjük volt, mert Kéri László azt találta mondani Bolgár Györgynek a Megbeszéljük műsorában, hogy listán majd - ha hallgatnak rá... -, megjelenhet Hadházy Ákos, Szabó Tímea és Jámbor András neve is, amire később ugyan azt mondta a repulikonos, ex-SZDSZ-es Horn Gábor, hogy hiszi a piszi, de még ő sem láthat Magyar Péter fejébe.
Az idő sok mindent meg fog oldani, most mégse siessünk előre, menjünk inkább szépen vissza Magyar Péter hétfő esti ismertetőjéhez, aminek kapcsán:
- a NER-esek azzal jöttek elő, hogy nagyon hevenyészett volt, merthogy még az utolsó utáni pillanatban is változások álltak be, aminek a révén egyes jelöltek hirtelen egy másik választókörzetben találták magukat,
- a NER-ellenesek viszont ugyanezt a jelenséget  egészen másképpen látták, és annak örültek, hogy végre van egy névsor, amire felkerülni óriási bátorság kellett, mert nem egyszerű feladat ma szerepet vállalni a Tiszában. A NER-ellenesek egy olyan puzzlet vizionáltak, amilyennel én még sohasem találkoztam, mert ebben a kirakósban a darabok hirtelen csereberélhetőek lettek, és több helyre is passzoltak.
Ebben a számomra átláthatatlan és zűrzavaros helyzetben ugyanakkor váratlanul, rövid időre, egymásra talált az ultra-ellenzéki dalszerző, szövegíró Bródy János és a NER-t megszemélyesítő, patrióta Orbán Viktor.
Előbb Bródyt idézem. A dátum: 2011.
"Ahogyan 40 évvel ezelőtt is már voltak nehéz idők
de a Kondratyev-féle ciklusokkal sohasem törődtek ők
Mer' az erősek mindig úgy érzik, hogy csalhatatlanok
Édesapám, csak azt ne mondd, hogy ezek ugyanazok..."
Másodjára - időrendben - Orbán. A dátum: 2025. november.
"Déja vu. Ellenzéki jelölt állítás. Újra itt van a nagy csapat /sic!, a szerző megjegyzése/. Ugyanaz a baloldali gyülekezet, mint négy éve..."
Tóth Zoltán  választási szakértő szerint pofonegyszerű a magyarázat, ahogy korábban, úgy most is a közhangulaton van a hangsúly, ezért lesz esélye egy teljesen ismeretlennek legyőzni a jól ismertet. Nem a név számít, hanem a párt, amely a jelölt mögött áll.
Anno egy jelzőlámpa is nyerhetett, ha SZDSZ-es vagy MSZP-s színekben indult valaki 1994-ben, 2010-ben egy postaláda kapta meg ezt az esélyt, ha az volt ráírva: Fidesz.
Állítólag a jelen állapot is ezekre az időkre hajaz, csak most a postaládák mondják jelzőlámpáknak, hogy nagyfejűek/vagy fordítva.
Hívő tagozatok még nem csaptak össze kishazánkban országgyűlési választáson, ezért rajtam kívül szinte senkit sem érdekel Poszler György tanítása: "nem árt, ha a diákságot befolyásolja a tények ismerete".

Arról meg, hogy sírni csak a győztesnek szabad, az Írország Magyarország focimeccs jut újra és újra az eszembe. És nemcsak az enyémbe...
A vasárnap elszenvedett váratlan vereség nyelveket oldott meg, és elképesztő indulatokat és véleményeket szült. 
A helyzet annyiban más a korábban tárgyaltakhoz képest, hogy itt NER-es is hangoztatott ellenzéki, ellenzéki pedig NER-közeli véleményt.
Abban, hogy Marco Rossi csapata vereséget szenvedett, hogy nem vehetünk részt a 2026-os világbajnokságon, sokan egyenesen Orbán Viktor vereségét látták.
Hogy nem is a válogatott, hanem a focirajongó miniszterelnök kapott ki, aki tényleg napokon keresztül búsongott, olyan eseményeken említette, hogy hazánk tüdőlövést kapott, amelyeknek az ég egy adta világon semmi, de semmi közük sem volt a labdarúgáshoz.
Mivel ez a folyamat engem sok szempontból emlékeztet a korábban leírtakhoz, előke nélkül dobok be néhány kérdést:
- mi áll a Kubatov Csányi ellentét mögött?
- miért lett egy ellenzékinek mondott oligarcha csapatának, a Honvédnak az új elnöke Szijjártó Péter?
- mi lelte Török Gábort?
Hogy miképp jön ide Török?
Elmondom.
A sokak szerint kétkulacsos, mások szerint viszont a magyar szellemet egyszemélyben megtestesítő politológus a következő gondolatokat tette közzé Facebook-oldalán:
"... soha nem látott mennyiségű közpénz és soha nem tapasztalt politikai figyelem ellenére hol tart ma a magyar labdarúgás  a tehetségek kinevelésében és menedzselésében. Kevesebb urambátyám és sikerpropaganda, több verseny és tudás - szerintem ez kellene, nem a csapat és a kapitány keresztre feszítése..."
Hogy mi ebben a meglepő?
Erre Kele János ex-momentumos országgyűlési képviselő, örökzöld-fociszakértő adta meg a válasz egy részét: Török Gábor 2012. óta a Magyar Labdarúgó Szövetség elnökségének tagja, tehát módjában állt volna belülről megváltoztatni a rendszert.
Akkor lehet, hogy egyszerűen önkritikát gyakorolt, csak ezt tapintatosan elhallgatta?
Erre meg a republikonos Horn Gábor talált magyarázatot, szerinte ugyanis Török az Orbán utáni időkre készül, és igazodik..
Jövő kedden a fenti témában valószínűleg felszáll majd a fehér füst, és ki fog derülni: Marco Rossi marad-e a szövetségi kapitány?
Ki tudja, hogyan fog határozni a Magyar Labdarúgó Szövetség elnöksége, miután Csányi Sándorral az élen jól kisírták és kiigazodták magukat?
Csütörtök este az Magyar Labdarúgó Szövetség elnökségét váratlan segítséghez juttatta - vagy éppenséggel megnehezítette a dolgukat? - egy négyes, ami fogalmam sincs kinek az iniciatívájából ült egy asztalhoz az alábbi összeállításban: Petrovics-Mérei Andrea, Hajdú B. István, Bognár György és Orbán Viktor, igen, a miniszterelnök. Ők fejtették ki az M4Sporon a focival kapcsolatos gondolataikat a "Van-e élet a halál után" címet kapó, rövidnek éppenség nem mondható beszélgetés során.
Ilyet magyar focidrukker még nem láthatott!
Két feszengő műsorvezető, egy szerénységgel éppenséggel nehezen vádolható sikeredző és a fociban különösen járatos miniszterelnök feladata nem volt kicsi: mondják meg a tutit. És ők, a maguk módján ezt meg is tették, csak azt nem értettem, hogy mi közöm van nekem ehhez? Orbán valószínűleg azt feltételezte, hogy rajta kívül még milliókat érdekel a magyar foci helyzete, és ehhez verbuvált társaságot.
Hát megkapta.
Miért pont ezt nem kapta volna meg?

Velem éneklik?
"Virágok közt veled lenni,
Tudom szép volna kedvesem
Virág sincsen, te sem vagy már,
Miért hagytuk, hogy így legyen?
Virágok közt veled lenni,
Tudom szép volna kedvesem
Virág sincsen, te sem vagy már
Nem ad választ ma senki sem!
El ne hidd azt, bárki mondja, hogy ez jó így,
El ne hidd, hogy minden rendben, bárki szédít,
El ne hidd, hogy megváltozunk vezényszóra,
El ne hidd, hogy nyílik még a sárga rózsa."

Szerző: Fiala János

Fotó: Facebook / Orbán Viktor