Nem taktika a Fideszes kommunikáció: kontrollvesztés

Ahogy közeledünk a 2026-os országgyűlési választásokhoz, egy dolog tisztán látszik: a Fidesz mintha minden eddigi sármját, trükkjét és karizmáját egy kút mélyére dobta volna. Talán elsőre túlzásnak hangzik, amit állítok, de az igazság az, hogy ez a varázs már rég elveszett. Mindenki meglepetten figyeli az elmúlt napok eseményeit, egymást követik az „ennél már nem süllyednek lejjebb” típusú posztok, miközben a valóságban a kormánykommunikáció évek óta a kút legaljáról meri a vizet. Emlékezzünk csak vissza a Juhász Péter elleni fekete kampányra, a homoszexuálisnak kikiáltott Vona Gábor, a szomszédja megölésével vádolt Hadházy Ákos, mindig is ebben éltünk. Most először, az üldöző szerepében viszont úgy néz ki, ez a hajóágyú elszabadult.

A legtöbben Lázár János cigánysággal kapcsolatos gondolatain akadtak fenn – természetesen teljes joggal. Hiába kért azóta többször is bocsánatot a miniszter, ez egy olyan eset, amit nem lehet elintézni egyetlen gesztussal; ez sokkal több puszta kommunikációs hibánál. Kommunikációs malőr az, amikor egy politikusnak megbotlik a nyelve, vagy esetleg az „útelágazódás” kifejezéssel gyűlik meg a baja a Parlamentben. Amit azonban Lázár bemutatott, az az ő őszinte, valódi álláspontja volt. Hiszen ez még mindig ugyanaz a Lázár János, aki azt mondta, hogy „akinek nincs semmije, az annyit is ér”, vagy aki arra hivatkozott, hogy hatszáz éve nem sikerül a cigányságot integrálni Magyarországon. Így tehát a magyarázkodás, amit Gyöngyösön előadott, valóban nem volt több puszta magyarázkodásnál.

Felmerült elméletként, hogy a Fidesz esetleg a Mi Hazánk szavazóira hajt. Sokak szerint már azóta ebben az állapotban élünk, amióta Orbán Viktor tavaly március 15-én eltaposandó poloskának nevezte politikai ellenfeleit, a nemzet egy jelentős részét. Meglátásom szerint ebben van igazság, ugyanakkor talán létezik egy sokkal kézenfekvőbb magyarázat is: ez egy olyan helyzet, amit a Fidesz nem tud kezelni. Minden emberi számítás szerint a belső méréseik is azt mutatják: baj van, a Tisza Párt előnye jelentős. Bár ez szülhet taktikai számítást (például a radikális jobboldali szavazatok becsatornázását), pánikot annál inkább.Tökéletes példa erre Takács Péter esete, aki egy állampolgárral vitatkozott a Messengeren. Fontos megjegyezni: ez nem hivatalos megkeresés vagy keretek között zajló politikai vita volt, egyszerűen csak valaki írt neki, ő pedig válaszolt.

A közelmúltból erre szintén remek példa Gulyás Gergely Kristóf fővárosi képviselő kommentje, aki azon túl, hogy névrokonságot ápol a miniszter Gulyás Gergellyel, nemrég épp a kőművesekbe állt bele. Csupa nagybetűvel írt kommentjében a következőket közölte: „TE MEG EGY ÉRETTSÉGI NÉLKÜLI TISZÁS BESZÓLOGATÓ. — KŐMŰVES-SEGÉDMUNKÁS ???”. Később Gulyás azt állította, ezt a közösségi oldalát kezelő egyik alkalmazottja írta, akivel azonnal megszakította az együttműködést. Ha ezt önmagában nézzük, akkor is politikai hiba, de Lázár János szavaival összevetve kirajzolódik a diagnózis: teljes kontrollvesztés.

Radics Béla, aki szintén fővárosi képviselő, és egyébként a Budapest 6. választókerületében indult országgyűlési képviselőjelöltként, közelről videózott le egy hajléktalan embert. Miközben kamerával követte az objektíven méltatlan helyzetben lévő férfit, azon szörnyülködött, hogy Karácsony Gergely Budapestjén ilyen megtörténhet. Az „ilyen” alatt persze azt értette, hogy egy hajléktalan ember létezik és éli az életét. „Nézzétek meg, ilyen egy nemzet fővárosa. Elég kemény, nem?” – tette fel a kérdést Radics. Ez a három eset – Lázár, Gulyás és Radics ügye – mind egy héten belül történt.

Az állításom tehát az, hogy itt nem stratégiai lépésről van szó. Természetesen lehet benne egy olyan aspektus, hogy ez imponál a radikális jobboldali szavazóknak, viszont ha belegondolunk, mennyi különböző társadalmi csoportot sértettek meg ebben a három történetben, rá kell jönnünk: ez nem lehet tudatos. Ez csak akkor lehetne szándékos, ha a Fidesz-KDNP pártszövetség célja a választások elveszítése lenne. A valóság szerintem sokkal inkább az, hogy a kormánypártok kampánya jelenleg olyan, mintha a 90+3. percben hajtanának az egyenlítésért, pedig az ellenfél csapata már két góllal vezet.

Bevetettek mindent: Harcosok Klubja, Digitális Polgári Körök, „Jó hír” kampány, repülőrajt, édesanyák adómentessége, 14. havi nyugdíj, s még sorolhatnám. Mégis, szinte az összes kutatásban az látszik, hogy a Tisza hibahatáron kívül vezet. Kíváncsian vártam, hogyan helyezkedik majd bele a Fidesz az üldöző szerepébe. Nos, a válasz az, hogy a jelenlegi állapot szerint nem sikerült neki. Egy dolog bizonyos: ha nem változtatnak irányt, akkor az elszabadult hajóágyú ennél is több társadalmi csoportot fog letarolni. Az pedig pontosan azt az eredményt fogja hozni, amit a napokban láthatunk.