Egy békési falu, ahol eltűntek a gyerekek az utcákról – Országjáráson a Kontroll
A Kontroll riportere hétfőn nemcsak Magyar Péter beszédére volt kíváncsi a Tisza Párt elnökének országjárása során a Békés megyei Kaszaperen, hanem körbejárta szinte az egész választókörzetet. Az utak siralmas állapota mellett Nemes György azt is megtapasztalhatta, hogy mivé vált az egykor Magyarország éléskamrájának nevezett vidéken az elmúlt évtizedekben az élelmiszeripar, de szomorúan konstatálhatta azt is, hogy milyen kevés gyermek születik arrafelé.
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy az Alföld a kedvencem. A budai hegyek között nőttem fel, a másik két szerelmem a Mecsek és Tokaj. Valahogy dombok nélkül nem érzem jól magam. Mégis, a Viharsarok, az Alföld déli része, a nemzet éléskamrája mindig is tetszett. Bármennyire is tök lapos, mégis élvezetes. De ezt is hazavágták.
A nagy garral ordított szlogenek, a „vidék pártja” errefelé sem jelentett semmit sem a valóságban. Sőt, Békés megyében még annyit sem, mint máshol. Innen tényleg menekül, akinek egy csepp esze van. Se fejlesztés, se fejlődés, de legalább a rombolás a legmagasabb szinten ment.
Az elmúlt tíz évben a lakosság 12 százaléka hagyta el a megyét. Ilyen tempóval a század végére kiürülne egész Békés megye. Ez a lépték az országban messze a legtöbb. Ez annyira durva szám, hogy a második hellyel „büszkélkedő” Tolna alig lépte túl a 9 százalékot.
Az utak siralmas állapotúak, a Makót Kaszaperrel összekötő utat a helyi vállalkozó felesége korábban altatónak hívta, mert a lágyan ringatózó úton elaludtak a gyerekek. Ma ébresztőnek hívják.
Dinnyét és bármilyen kényesebb terményt szállítani ezen az úton öngyilkos vállalkozás, mert széttörnek a rázkódástól. Az út inkább csak egy kátyúgyűjtemény, ami nyomokban aszfaltot is tartalmaz. Ki az az őrült vállalkozó, aki ilyen útminőségre befektetést pazarolna?!
De a leginkább szívbemarkoló kép a Kaszaper előtti településen, Tótkomlóson ért. A főutcán, a boltsoron egy albán pékség van. Mondom: Tótkomlóson. Ha létezik égbekiáltó bűn, akkor ez az. A tótkomlósi malom és liszt egykor legendás volt. 1958-ban a legmodernebb malom volt az országban a tótkomlósi, és kiváló lisztet készítettek itt, amiből mesés pékárukat, kenyereket lehetett készíteni. Most meg albán pékség éktelenkedik a főutcán, aminél nincs lejjebb. Ezt a szörnyűséget eszik a tótkomlósiak kenyérként 2026-ban.
Ennél pontosabb és elborzasztóbb jelkép nincs. Itt van az ország egyik legkiválóbb gabonatermesztő területe, ahol egy jól működtetett vízgazdálkodással csodákat lehetne létrehozni, fantasztikus mezőgazdaságot, elit élelmiszeripart, mintagazdaságokat, országos hírű pékséget és a Fidesz-kormány, amelyik az elmúlt tizenvalahány év alatt egy főre számolva több pénzt kapott az EU-tól, mint a II. Világháború után a németek Marshall-segély címén, amivel felvirágoztatták a szétbombázott Németországot, szóval a Fidesz ebből a felfoghatatlan mennyiségű pénzből Tótkomlóson egy fertelmes albán pékséget tudott elérni. Ennél még a Rákosi- és a Kádár-rendszer is többre volt képes az 1950-es és 60-as években.
És nem igaz, hogy nem lenne igény a helyiek részéről a minőségre. Kaszaperen olyan házi szarvasszalámival fogadtak a helyiek, hogy az összes drága bolti téliszalámi azonnal vigyázzba vágná magát és tisztelegne neki. Azt a házi dobostortát pedig, amivel megkínáltak, egyszerűen nem lehet szavakkal leírni. Igenis igényes, még a temérdek nehézség közepette is kiváló minőségű élelmiszereket készítenek a helyiek. Csak már alig van kinek.
A Tisza Párt helyi jelöltje, Gurzó Mária Magdolna fogorvosasszony egy olyan mondattal kezdte a térség leírását, amibe beleborzong az ember: „Eltűntek a gyermekek az utcáinkról”. Egy anyának, egy nagymamának, egy a településéért aggódó, tettvággyal teli embernek mi lehet ennél rémületesebb? Nincsenek gyermekek az utcán.
Ezt hozta el a magát a „vidék pártjának” nevező Fidesz Kaszaperre, Tótkomlósnak meg albán pékséget adott rendezett utak, működő vízgazdálkodás, hatékony mezőgazdaság, prosperáló élelmiszeripar és malom helyett. A gyerekeket vállalóknak meg a térségben 130 ezer emberre egy, azaz 1 gyermekorvost. Az embernek végigfut a hátán a hideg. Ha durván akarnék fogalmazni, azt írnám: így csak aljas gyilkosok végeznek ki embereket. Szépen, fokozatosan, apránként ölve ki belőlük az életkedvet, rabolva el tőlük a lehetőségeket a normális életre.
És akkor meghallom Gurzó Marikát, ahogy elcsukló hangon, de dacosan közli, hogy lesz még gyerekzsivaj Kaszaper főutcáján. Csak azért is!
Legyen így. Már csak a házi dobostorta miatt is, mert nagyon nem szeretném, ha kihalna ennek a tudásnak az írmagja Kaszaperen.
Szerző: Nemes György
