A rendszerváltás igazi "hőse": Balog Zoltán

Ha nincs Balog Zoltán, valószínűleg kegyelmi ügy sincs és nem biztos, hogy lett volna kétharmados rendszerváltás sem. A református püspök maga a NER, mégis, nélküle sosem szűnhetett volna meg az Orbán-rezsim. Az egykori miniszter egy személyben testesíti meg az előző rendszer olyan tulajdonságait, amelyek a változásra sarkallták a választókat. Véleménycikk.

Magyar Péter választási kampányának egyik legfőbb ígérete az volt, hogy sokkal többet fogunk tudni a kegyelmi botrányként ismert eseménysorozatról, amennyiben ő kerül Magyarország élére. A nép a bizalmat megadta, a Tisza-kormány pedig több, ezzel kapcsolatos dokumentumot is a nyilvánosság elé tárt. Ezekből annyi derült ki, ami eddig is közszájon forgott: Varga Judit nem támogatta K. Endre kegyelmét, így is terjesztette fel, Novák kabinete sem támogatta a kegyelmet, Novák pedig egy kecses tollvonással áthúzta a javaslatot, és megadta a kegyelmet bárminemű indoklás nélkül.

Azt már Novák volt kabinetfőnökétől, Schanda Tamástól tudtuk meg, hogy az is igaz, hogy Balog Zoltán református püspök, korábbi emberierőforrás-miniszter (akinek Novák az államtitkára volt) intenzíven lobbizott Kónya Endre kegyelméért, a kabinetfőnököt is többször győzködte arról, hogy a bicskei igazgatóhelyettest ártatlanul ítélték el. Balog szerepe is egy olyan darabja volt a kirakósnak, amit már a nyilvánosságra kerülés óta ide-oda tologat a közvélemény, most azonban pontosan kiderülhet: ki rágta a püspök fülét a kegyelemért?

Mégis rendkívül fontos Balog szerepét egy pillanatra különválasztani a NER-gépezettől. Az egykori miniszterből lett püspök ugyanis egy személyben testesíti meg mindazt a sok-sok negatív tulajdonságot, aminek okán végül a választópolgárok a kormányváltás mellett döntöttek. Meg kell, hogy valljam, ebben személyes érintettség is van részemről: Balog ugyanis 2017-ben az oktatásért is felelős „emberi erőforrás” (micsoda undorító kifejezés ez, amikor oktatásról van szó) miniszter volt, én pedig ekkor kezdtem el az oktatás helyzetével foglalkozni. Tehát már ekkor volt szerencsém találkozni, szembesülni azzal a mérhetetlen arroganciával, pökhendiséggel és a nyitottság teljes hiányával, amit Balog magából árasztott. Az oktatás nem lett jobb, Balog pedig többet már nem volt miniszter – bár a kettő között, mivel a NER-ről van szó, olyan mély összefüggés valószínűleg nem volt.

Az országos politikából való kikerülése után Balog modus operandija egy cseppet sem változott: kijárt, kikönyökölt, soron kívül intézett, a megfelelő emberek fülébe súgott, megkerülve a liberális demokráciák egyik, ha nem a legfontosabb tulajdonságát: a fékeket. A püspök politikai működése a rendszeren kívül létezett, mégis, magát a rendszert befolyásolta vele. A kegyelmi ügy épp ennek a lenyomata, az urambátyám-mentalitás egy torz átalakulása, ahol egy püspök véleménye alapján a köztársasági elnök felülírja az igazságszolgáltatás által meghozott döntést. Balog ugyanakkor ezt nem látja.

Nem látja, mert amióta ismét felmerült a neve, vad védekezésbe kezdett: az egykori miniszter még azután sem hajlandó elismerni, hogy hiba volt kijárni a kegyelmet K. Endrének, hogy az általa támogatott és egyben manipulált rendszer jelentős, már-már megsemmisítő vereséget szenvedett. Úgy viselkedik, mint Onoda Hiroo, az a japán katona, aki 1974-ig meggyőződéssel hitte, hogy még tart a második világháború. Ugyanígy, Balog sem hajlandó letenni a fegyvert, itt azonban mások az indokok, mint Hiroo esetében.

A japán katona ugyanis a hazája védelmében és a katonalétben fellelhető, megélhető becsületben találta meg azt, ami miatt ilyen mértékben hitt abban, hogy tart még a háború. Balog azért nem tette le a fegyvert, mert egyszerre akarja önmagát és a feljebbvalóit is menteni – hogy ez pontosan Lévai Anikó, Orbán Viktor vagy bárki más, az erre létrehozott vizsgálóbizottság dolga lesz kinyomozni.

Balog az MTI-nek azt mondta, hogy hitt K. Endre ártatlanságában, s hogy önvizsgálatban van. Ha ez valóban így lenne, akkor egy ilyen mértékű vereség után nem az első reflexére hallgatna, ami a rendszer további mosdatása, hanem szembenézne azzal, hogy sokan azért szavaztak a kormánypártok ellen, mert Balog Zoltánoktól mentes országban szeretnének élni. Ahol az ilyen beállítottságú, működési elvű emberek nem kerülnek a hatalom közelébe. Ahol egy ekkora vereség után az első gondolt az áldozatoktól való - legalább utólagos - bocsánatkérés.