1848. és 2026. március 15.: amikor Pest negyede utcára megy

1848 március 14-én este, amikor az előző napi bécsi forradalom híre Pestre érkezett, a márciusi ifjak előrehozták az eredetileg 19-ére, vasárnapra tervezett megmozdulást. Nem számítottak nagyon nagy tömegre: a Nemzeti dal és a 12 pont kinyomtatásakor csaknem ezren lehettek a nyomda előtt, dél körül ez már 2-3 ezer emberre nőtt. A délutáni “műsorra” a Nemzeti Múzeumnál már 8-10 ember jelent meg, és az esti Táncsics-szabadítás és Nemzeti Színházas tömeggyűlés már inkább 15 ezer embert mozgatott meg. Mivel Pest lakossága ekkor 60-70 ezer fő lehetett, ez kb. a lakosság negyedét jelentette. Az akkor még inkább németajkú Budát és a kicsit messzebb fekvő, túlpart Óbudát most nem számolom ide.

A tömeg mérete kicsit váratlan volt: de munkanap volt, sokan jártak az utcán, sok érdeklődő csapódott az egyébként demográfiailag is igen “fiatal” városban. A 15 ezres “csúcslétszám” többsége kíváncsi érdeklődő lehetett, akiket felbátorított, hogy a hatóságok nem avatkoztak közbe (akkoriban a karhatalmi tömegoszlatás bevett módon sortűzzel, és nem gumilövedékkel történt). A rendvédelemnek viszont sem oka, sem parancsa nem volt közbeavatkozni: a tömeg fegyelmezett volt, nem volt fosztogatás, különösebb rendbontás, parancs pedig nem is igazán érkezhetett. A bécsi forradalom legfőbb híre az lehetett, hogy Metternich menekülőre fogta. Ő volt az államgépezet mindenható ura, kb. mintha Rogánt és Pintért gyúrnánk egy szereplőbe. Az ő eltűnésével a Habsburg állam erőszak-szervezete napokra megbénult és hetekig nem nyerte vissza “formáját”.

Budapest lakossága ma másfél millió körül lehet, és a kérdés, hogy ma, 2026 március idusán meglesz-e ennek a negyede? Ebbe persze most nem számítom bele az immár inkább oroszpárti Helytartótanács gyűlését a Parlament előtt, a számolást a Deák tér – Andrássy út – Hősök tere vonalra koncentrálom. 350-400 ezer már kiadja ma is a “negyedet”, ezt pedig egyszer már sikerült karcolni, tavaly júniusban, a Pride betiltása miatti tiltakozáson. Ha most is meglesz, az eséllyel a legnagyobb pártrendezvény lesz nem is tudom, mióta. Talán nem is volt még ilyen.

És a dolog tétre megy. A narancs eddigi csúcsteljesítménye, hogy a hívei elől el tudta rejteni a nyilvánvalót: hogy nem megy, hogy most nem megy, hogy ezt nem lehet a szokott módon megnyerni. Ezt egy, a két rendezvény közti minimum 3-4-szeres tömegarány nyilvánvalóvá teheti. A 350-400 ezres gyülekezés a Deák téren egy órától viszont akár össze is érhet a másik oldal ünnepével valahol a Szabadság térnél, szóval a méret mellett legyen nagyon nyilvánvaló 1848 tömegének üzenete: a fegyelmezettség és erőszakmentesség. Ez akkor nagyon gyorsan elvezetett az áprilisi törvényekhez. Most is el fog.