Néhány gondolat a Kormányinfó értelmetlenségéről

Csak a naivak hihetik, hogy arról beszélünk, amiről akarunk...
A "kerüli, mint macska a forró kását" szólás az AI szerint azt jelenti, hogy: valaki határozatlanul, óvatosan kerülget egy kényes témát vagy feladatot.
Az "elő a farbával" szólás ugyancsak az AI szerint azt jelenti, hogy valaki színt vall, őszintén megmondja az igazat, vagy felfedi kártyáját, igazi akaratát.
Olyan szólás, hogy "csak azért beszél erről-arról, hogy ne kelljen az igazán fontosról megnyilvánulnia", még nincs, ezért az AI sem mond róla egy árva kukkot sem.
Ha egyszer mégis közismert lesz, abban az elévülhetetlen érdemeket Gulyás Gergely kancelláriaminiszter fogja kiérdemelni, aki a Lázár Jánostól megörökölt Kormányinfón annyiszor mondta el ezt, vagy valami ehhez nagyon hasonlót,, hogy képtelenség volt nem megjegyezni.
Ehhez persze Sarkadi Zsolt is kellett, aki ezúttal a Partizán nevében kérdezte Gulyás Gergelyt a Szabó Bence, Gundalf, és az Alkotmányvédelmi Hivatal háromszögének részleteiről, és aki nem tudott olyan választ kapni, amiben ne hangzott volna el, hogy a kancelláriaminiszter teljes mértékben tisztában van azzal, az ellenzéki sajtó ezzel valójában a Panyi-ügyet akarja elfeledtetni.
Erről akarja elterelni a figyelmet.
Most pedig azzal a merész, és sokak számára valószínűleg meghökkentő kijelentéssel fogom olvasóimat megbotránkoztatni, hogy jegyzetem szempontjából épp úgy közömbös a Szabó Bence, Gundalf, Alkotmányvédelmi Hivatal háromszög, ahogy a Panyi-ügy.
Amivel nem azt állítom, hogy ezekben az ügyekben nincs semmi látnivaló, hanem valami mást.
Nevezetesen azt, hogy pár nappal a választás előtt füllel hallható, szemmel látható kommunikációs dezinformálás dúl.
A dezinformálás lényege, hogy félretájékoztassunk, hamis információkat terjesszünk valamiről, és félrevezessünk.
Hogy a "félre" merre van, kérem, ne kérdezzék!
Kinek erre, kinek arra...
A dezinformálás nem szép dolog, annyira azonban nem is csúnya, hogy saját törvényi tényállása lenne a magyar Büntető Törvénykönyvben.
A dezinformálásra való felbujtás pedig már-már annyira abszurd, hogy ilyenről először - szerintem - nálunk fognak olvasni.
A dezinformálásra való felbujtás annyit tesz az én értelmezésemben: valakit akaratával egyezően, vagy akarata ellenére - a végeredmény szempontjából közömbös -, arra rávenni, hogy tudatosan elterelje a lényegesről a figyelmet.
Lehet, részrehajló vagyok, ha azt mondom: Gulyás Gergely nem a saját akaratából hülye, és abban sem merek fogadni, hogy ki/kik vehetik erre rá hétről hétre, de az elmúlt idő tapasztalata szerint:
- ami neki fontos, az sokszor nem fontos az ellenzéki sajtónak,
- ami pedig az ellenzéki sajtónak fontos, az meg neki nem az sok esetben.
Konkrétan: Gulyás szerint minden Gundalffal, Szabó Bencével és Alkotmányvédelmi Hivatallal kapcsolatos kérdés az ellenzéki sajtó mesterkedése abból a célból, hogy ne kelljen beszélni Panyi Szabolcs hazaárulásáról. 
Bagoly mondja verébnek, hogy nagyfejű.
Gulyás az ellenzéki sajtót kárhoztatja, az ellenzéki sajtó pedig a kormány nevében megszólaló Gulyást.
Ez a tipikus esete a süketek párbeszédének, csak amíg egy újságíró lehet "halláskárosult", a kancelláriaminiszter nem.
Én riporter vagyok, ha tetszik újságíró, ebben az ügyben a lojalitásomra csak a sajtó - alapvetően az ellenzéki - prominensei számíthatnak.
A jelenség azonban így is, úgy is aggasztó.
Ez ugyanis odavezet, hogy a tények nem számítanak, vagy relativizálódnak.
Ha kíváncsiak, hogy milyen a "relativizálódott tény", akkor nézzék meg az április hó első Kormányinfóját!
El fognak szörnyedni.
Hogy az április 12-i választás választóvonal lesz-e ebben a tekintetben is, azt pár nap múlva mindannyian megtudják a kormánypárti és az ellenzéki magyarok.