Sulyok Tamás sorsa - ha tartja szavát, nincs tovább

Ha az államfő még hajlandó komolyan venni saját magát bármennyire is, akkor az urnazárás utáni sajtónyilatkozatát és Magyar Péter kérését megfontolva önként távozik a tisztségből, ahova az elkergetett fideszes kétharmad ültette. Véleménycikk.

A köztársasági elnöki pozíció lényege és alkotmányos definíciója, hogy betöltője a nemzet egységét fejezi ki. Ezt a tisztséget korábban olyan formátumú személyiségek viselték, mint Göncz Árpád vagy Sólyom László. Nem árulok zsákbamacskát, kedves olvasó: politológusként a magyar közjogi rendszer torzulásai közül talán ennek a pozíciónak a leértékelődése fájt a leginkább. Fontos ugyanis érteni: bár a magyar alkotmányos keretek között az államfő nem rendelkezik széles politikai mozgástérrel, a normakontroll és a politikai vétó intézményével komoly ellensúlyt képezhet – ahogy azt Sólyom László elnöksége remekül bizonyította.

A hivatal devalválódása dr. Schmitt Pállal kezdődött, akinek államfői ciklusa nem élte túl a doktori címe körüli botrányt, és lemondásra kényszerült. Őt a Fidesz egyik prominens politikusa, Áder János követte, aki ugyan kitöltötte a maximális két ciklust, de ellenzéki körökben már ekkor is gyakran illették az „aláírórobot” jelzővel. Ádert Novák Katalin követte, aki azon túl, hogy a leköszönő kormánypártok nyakára rántotta a kegyelmi botrányt, arról is emlékezetes maradt, hogy egy fideszes rendezvényen hatalmas pártlogós fülbevalóban jelent meg.

Mindez tűpontosan mutatja meg a tegnap megbukott rendszer lényegét: a nemzetfogalom kisajátítását és az ellenzéki érzelmű polgárok kirekesztését. Hiszen hogyan is fejezhetné ki a nemzet egységét valaki, aki kormánypárti logóval a fülében flangál? Áderben és Novákban legalább még az közös volt, hogy olykor-olykor megengedtek maguknak egy-egy szimbolikus ellentartást. Novák lemondása után azonban ez az illúzió is végleg odaveszett. Érkezett ugyanis dr. Sulyok Tamás, aki – azon túl, hogy magára húzta Tóta W. Árpád nyers, de találó „szatyor fing” jelzőjét – leginkább csak vasalt és pingpongozott, de hazánk egységét egyetlen pillanatig sem testesítette meg.

„A rekordmagas részvétel kétségbevonhatatlanul igazolja a magyarországi demokrácia erőteljes működését. A választás eredménye – bármi lesz is az – legitim felhatalmazást fog jelenteni arra vonatkozóan, hogy a következő időszakban milyen irányba tartson Magyarország” – nyilatkozta az elnök. Ebből a mondatból ma egyetlen dolognak kellene következnie: Sulyok Tamás önkéntes lemondásának.

Magyarország április 12-én ugyanis rendszerek között választott, és akárhogy is nézzük: a szavazók egy kétharmados biankó csekket adtak a rendkívül erősen kampányoló Magyar Péter kezébe. Ha az államfő valóban komolyan gondolja a saját szavait, akkor távozik a hivatalából. A hatalmi gépezet, amely őt a pozíciójába emelte, akkora elutasítottsággal szembesült a választópolgárok részéről, hogy rekordrészvétel mellett, rekordgyőzelemmel szavazták ki őket az Országgyűlésből.

A kérdés már csak az, követik-e a szavakat tettek. Ezzel kapcsolatban kérdéseket küldtünk a Sándor-palotának; amint válaszolnak, cikkünket frissítjük.