Fiala János: Eddig én voltam szopóágon, most te leszel?

Bródy János, István, a király, szövegrészlet:
"Valakinek holnap le kell győzni a sötétséget/Mondd, te kit választanál?"
Ami 2026-ban nekem sötét volt, neked nem volt az.  Akit én győzelemre akartam segíteni, te őt hatalomban akartad tartani.
Mi köt össze bennünket?
Az országhatár, hogy mindketten magyarok vagyunk, vagy egy országgyűlési nyilatkozat?
Mert te, 2010. júniusában, három hónappal az országgyűlési választás után a "Legyen béke, szabadság és egyetértés." szövegét azzal a szándékkal toltad elém - akarod, nem akarod, nem kapsz mást -, hogy tisztában legyek azzal: hol fogok élni.
Pont.
És habár a Nemzeti Együttműködés Rendszerét én nem szavaztam meg, te, akkor azzal a kijelentéssel vertél éket közénk akarva-akaratlan, hogy a választásokon új társadalmi szerződés született, holott egyszerűen csak annyi történt, hogy győztél. Ugyan nyilvánvalóvá tetted: a NER minden magyar számára nyitott, de mondd, hagytál nekem/nekünk más kiutat?
Néhány napja azt az ostobaságot kérdeztem a barátnőmtől: melyikünknek okozott nagyobb veszteséget a NER, és ő nem átallott válaszolni: neki, és én - kivételesen - nem vitatkoztam vele.
Ő ugyanis munkahelyének, a Népszabadságnak az elvesztését máig nem heverte ki.
Nemcsak azon nem tudta túltenni magát, ahogy embertelen módon 2016. októberében bezáratták, de amit azzal a cinikus gesztussal tetéztek, ahogy pár hónappal később a Terror Háza Múzeumban kötött ki a Népszabadság felirat, ami korábban a lap Bécsi úti székházának homlokzatán volt.
Két évvel később, egy akkor még baráti pár esküvőjén egy asztalhoz ültettek minket Csete Beátával/MTVA és Boros Bánk Leventével/ma Nézőpont Intézet.
Beszélgettünk, szó szót követett, és akkor hangzott el az azóta - számunkra - elhíresült mondat Boros Bánk Levente szájából: "eddig mi voltunk szopóágon, most ti lesztek".
A NER politikai nyilatkozata az alábbiakkal végződik:
"Ez a roppant erőket felszabadító összefogás minden magyar magyar embert, legyen bármilyen korú, nemű, vallású, politikai nézetű, éljen bármely pontján a világnak, nagy reményekre jogosít, és hosszú évtizedek után megadja a lehetőséget, hogy a magyarok végre megvalósíthassák saját céljaikat."
De mondd, te még emlékszel, hogy mik voltak azok a célok?
Visszaemlékszel még arra, hogyan lettek a nemzet közös testéből kiszakítva, majd megtagadva és megtaposva azok - poloskák -, akik ugyan továbbra is itt akartak élni, de láthatatlan kézjegyükkel mégsem parafálták a NER blanketta-szerződését?
Én igen.
Engem nem hajt bosszúvágy.
Én, személyesen nem fogom elhajtani Vidnyánszky Attilát/Nemzeti Színház főigazgató, Ókovács Szilvesztert/Magyar Állami Operaház főigazgatóját, de megértem azokat, akik igen.
Én nem leszek tagja semmilyen igazolóbizottságnak, ami el fogja dönteni: ki megy, és ki marad, de megértem azokat, akik - képletes értelemben, vagy ténylegesen - ilyenek felállítását kezdeményezik, mindazonáltal nem szeretném, ha szopóágra kerülnél, jelentsen az bármit is.
A NER politikai nyilatkozata az alábbi mondattal zárul:
"Erre tesszük fel életünket most következő éveit."
Nos, ezeknek az éveknek a száma, most már tudjuk tizenhat volt.
Most valami más kezdődik.
A NER-nek vége.
Hogy mi jön?
Egyet tudok biztosan: remélem nem lesz neve, csak lesz.
Hétköznapok.
A változás megkezdődött.