Szijjártó BYD-s karrierváltása kísértetiesen idéz egy húsz évvel ezelőtti német botrányt

Annak idején, 2005-ben Gerhard Schröderből alig hetekkel kancellári távozása után lett az általa hivatalban is támogatott, Gazprom vezette Nord Stream-projekt egyik vezetője, és ebből Németországban óriási botrány kerekedett. Húsz évvel később Szijjártó Péter annak a BYD-nek lett vezetője, amelynek magyarországi terjeszkedésén külügyminiszterként személyesen dolgozott. A két ügy nem azonos, a párhuzam mégis nehezen kerülhető meg.

Hivatalban lévő kormányfőként Schröder ugyanis személyesen támogatta ugyanazt a beruházást, amelynek vezetésében távozása után maga is helyet kapott. A Gazprom és német partnerei 2005 szeptemberében, pont Schröder és Vlagyimir Putyin jelenlétében írták alá a Nord Stream megépítéséről szóló megállapodást. Persze, Gyurcsány Ferenc bizonyára hozzátenné, az még nem az a Putyin volt. Nem a Krím annektálója, nem Ukrajna lerohanója, hanem az a Putyin, akivel akkoriban még Európa vezetői teljes természetességgel haverkodtak és üzleteltek. Schröder mindenesetre nem sokkal később elvesztette a választásokat, novemberben távozott a kancellári posztról, decemberben pedig már bejelentették, ő lesz a Gazprom többségi tulajdonában álló projektcég részvényesi bizottságának elnöke.

Zúgtak is a német harsonák, de még mennyire: Guido Westerwelle, az FDP vezetője Schröder döntését korábbi állami tisztségével szembeni tiszteletlenségnek nevezte, a Zöldek társelnöke, Reinhard Bütikofer pedig „vegytiszta nepotizmusról” beszélt. Christian Wulff későbbi német államfő még ennél is továbbment, ő úgy fogalmazott, ha Schröder nem mond le a tisztségről, az úgy fog kinézni, mintha jutalmat kapott volna azért, amit kancellárként tett.

Fontos persze megjegyezni, soha nem bizonyosodott be, hogy Schröder korrupciós bűncselekményt követett volna el, vagy hogy már kancellárként megígérték volna neki a későbbi állást, de a botrány lényege éppen az volt, hogy ehhez nem is kellett ilyesmit bizonyítani. Már önmagában az súlyos közbizalmi problémát okozott, hogy egy politikus előbb az állam képviseletében dolgozik egy óriási üzlet létrejöttén, majd nem sokkal később személyesen is vezető pozíciót kap az ügylet másik oldalán. És – lássuk be –, ezen a ponton nehéz nem Szijjártó Péterre gondolni.

Az egykori külgazdasági és külügyminiszter elhagyja a süllyedő haj…, azaz, akarom mondani, lemond szépen országgyűlési mandátumáról, majd vezető pozíciót vállal a kínai BYD-nál. A Fidesz „örömmel és büszkeséggel” gratulál neki, majd büszkén állítja, hogy Szijjártó nem egy külföldi vállalat érdekeit fogja képviselni Magyarországon, hanem Magyarországét a világ egyik legjelentősebb vállalatán belül, de erre még visszatérünk később. Most még az apró bökkenő, aminél érdemes elidőzni az, hogy Szijjártónak történetesen nagyon is komoly előtörténete van a BYD-val.

Egészen pontosan ő volt az, aki bejelentette 2023-ban, hogy a kínai autógyártó Szegeden építi fel első európai személyautógyárát. Maga mondta el, hogy a döntést 224 tárgyalási forduló előzte meg a BYD és a magyar kormány között. Sőt, a projektet a magyar gazdaságtörténet egyik legnagyobb beruházásának nevezte, és közölte azt is, hogy a magyar állam pénzügyi ösztönzőkkel támogatja.

A BYD később európai központját és kutatás-fejlesztési bázisát is Magyarországra hozta, miközben az Orbán-kormány gazdaságpolitikájának egyik legfontosabb elemévé vált a kínai tőke Magyarországra csábítása. Tehát éppen annak a vállalatnak lett az egyik vezetője Szijjártó Péter, amelynek magyarországi terjeszkedésén külgazdasági miniszterként éveken át személyesen dolgozott. Természetesen ez így önmagában még nem bizonyít korrupciót. Nincs is nyilvános bizonyíték arra sem, hogy Szijjártó még miniszterként ígéretet kapott volna későbbi állására, vagy hogy hivatali döntéseit személyes karriertervei befolyásolták volna, de talán nem is ez az egyetlen érdemleges kérdés. Hanem mondjuk az, hogy hol húzódik a határ a közérdek szolgálata és egy későbbi magánkarrier között. Vagy mennyire hihető, hogy egy politikus éveken át kizárólag az ország érdekében tárgyal egy vállalattal, majd röviddel politikai pályája lezárása után éppen ettől a vállalattól kap vezető állást? És hát mit tesz mindez azzal a bizonyos közbizalommal… Már ha egyáltalán van még ilyen Magyarországon. 

És igen, jegyezzük meg, hogy a politika és a nagyvállalati világ közötti forgóajtó nem csak akkor problémás, amikor egy politikus távozik az üzleti szférába. Bizony az is teljesen jogosan vet fel kérdéseket, amikor Kapitány Istvánhoz vagy Orbán Anitához hasonló, hosszú időn át multinacionális nagyvállalatok felsővezetésében dolgozó szereplők lépnek be a politikába. Nem is azért, mert ettől automatikusan tisztességtelenné vagy alkalmatlanná válnának, hanem mert a gazdasági elit és a politikai hatalom összefonódása önmagában is mindenféle demokratikus kockázatot hordoz, hiszen kérdés, hogy milyen korábbi üzleti kapcsolatokat és érdekeket hoznak magukkal, kinek van tényleges hozzáférése a döntéshozókhoz, és hogy egyáltalán nem válik-e az állam túlságosan fogékonnyá a legerősebb vállalati szereplők érdekeire. 

Azonban Szijjártó esete azonban ennél is közvetlenebb problémát vet fel. Ő ugyanis – és ezt most megismétlem – miniszterként is aktív szerepet játszott egy vállalat magyarországi terjeszkedésének elősegítésében, majd később ugyanennek a vállalatnak lett a vezetője. Érezzük a problémát, ugye? Amikor pedig egy cég korábban állami támogatásokhoz, kedvezményekhez és stratégiai lehetőségekhez jutott annak az államnak a jóvoltából, amelyet a politikus képviselt, a későbbi munkaviszony már aligha tekinthető pusztán magánügynek.

A Fidesz szerint Szijjártó a BYD-nál is Magyarország érdekeit fogja képviselni. Csakhogy ez egyszerűen nem igaz. Mondhatnám úgy is, ez a büdös nagy bullshit kategóriája. Egy profitorientált nagyvállalat vezetője ugyanis nem Magyarország érdekeit szolgálja, hanem annak a cégnek az érdekeit, amely fizeti. Ez a vállalati működés alaplogikája. Erősíteni a cég piaci pozícióját, növelni a profitot és érvényesíteni a tulajdonosi érdekeket, még akkor is, ha ezek történetesen ütköznek egy ország társadalmi, gazdasági, netalántán politikai érdekeivel.

Az a gondolat pedig, hogy egy multinacionális vállalat vezetője valamiféle nemes nemzeti küldetést teljesít, ugyancsak nem több ócska kommunikációs hazugságnál. A vállalati logika éppen attól amorális, hogy nem a közjó, az igazságosság vagy egy ország érdeke alapján működik, hanem a saját hasznát követi. Szijjártó innentől nem (sem) Magyarország képviselője lesz a BYD-nál, hanem a BYD képviselője lesz mindenhol, ahol a cég érdeke azt megkívánja. Das ist Kapitalismus – mondaná Herr Schröder.

De éppen ezért megkerülhetetlen a legegyszerűbb kérdés: hol ér véget a köz szolgálata, és hol kezdődik annak gyanúja, hogy a politikai hatalom során felhalmozott kapcsolatok később magánpiaci értékké válnak? 

Szijjártó Péter esete önmagában erre a kérdésre nem ad választ. De azt tökéletesen megmutatja, miért kell feltenni.

Fotó: Dull Szabolcs / Facebook