Nikola Parov: „A politika ráült a hagyományőrzésre”

Miért lett a népzene is politikai csatatér? Hol ér véget a hazaszeretet, és hol kezdődik a sovinizmus? Megéri-e egy művésznek közpénzért cserébe feladnia a függetlenségét? Nikola Parov szerint nem. A zeneszerző a Sorsok mögött című műsorban nemcsak a népzenéről beszélt, hanem arról is, miért tartja veszélyesnek, amikor a politika rátelepszik a kultúrára – és miért maradt tudatosan távol a közélettől akkor is, ha ez komoly pénzébe került.

Nem finomkodott Nikola Parov a Kontroll stúdiójában. A zeneszerző és multi-instrumentalista szerint a politika és a művészet olyan párosítás, amelyből ritkán születik bármi jó. A magyar és bolgár gyökerekkel rendelkező muzsikus azt mondja, egész életében tudatosan kerülte, hogy bármelyik politikai oldalhoz kössék.

Ennek az okát egyetlen, sokakat valószínűleg felháborító mondatban foglalta össze:

„Két dögvész van az emberiségnél: az egyik a vallás, a másik a politika.”

Parov szerint Kelet-Európában különösen mérgező, amikor a politika rátelepszik a kultúrára. Úgy látja, a népzene és a hagyományőrzés sokszor már nem önmagáért fontos, hanem azért, mert politikai identitást építenek köré.

„A hagyományőrzés és a hazaszeretet egyszer csak egy nagyon bigott, szinte majdnem soviniszta magyarkodássá válik” – fogalmazott az interjúban.

Szerinte a gyűlöletkeltés nem velünk született tulajdonság, hanem tanult viselkedés. Ezt saját kettős identitásával is szembeállítja: bolgár és magyar családi háttere éppen arra tanította meg, hogy a különböző kultúrák között nem árkokat kell ásni, hanem kapcsolatokat építeni.

A beszélgetés egyik legérdekesebb része azonban nem is a politika, hanem a pénz volt.
Parov nyíltan elismerte, hogy a függetlenségnek ára van. Az elmúlt években tudatos döntés volt részéről, hogy nem áll be egyik politikai oldal mögé sem, ezért jelentős támogatásoktól is elesett.
Mégsem bánja.

„Elestem egy csomó olyan támogatástól. De hosszú távon nem éri meg. Most te pár millióért segget csinálsz magadból? Egyáltalán nem éri meg.”

A zenész szerint ma is sokan próbálják konzervdobozba zárni a magyar népzenét, miközben annak éppen az alkalmazkodás a természetes állapota. Emiatt annak idején rengeteg támadást kapott, amikor gitárt, elektronikus hangzásokat és modern technológiát vitt a folklórba.

Ma már viszont éppen ezek az irányok váltak természetessé. A Riverdance-ben végzett munkája, majd a Magyar Állami Népi Együttes Naplegenda című előadása is azt bizonyította számára, hogy a hagyomány nem attól marad életben, ha üvegvitrinbe tesszük, hanem attól, ha újra és újra képes megszólítani a következő generációkat.

Hatvanhat évesen pedig már nem a díjak hajtják.

„Én már jól laktam hírnévvel, sikerrel.”

Parov szerint egy művésznek nem politikai kapcsolatokra, hanem gerincre, kíváncsiságra és szabadságra van szüksége. A Sorsok mögött legújabb adása ezért messze nem csak a népzenéről szól. Sokkal inkább arról, hogy mit veszít egy ország, amikor a kultúra többé nem a szabadságról, hanem a lojalitásról kezd szólni.

A Sorsok mögött teljes adása itt is megtekinthető: