Pár kósza gondolat Medián-mérés és más ügyekben

Olvasom a rengeteg kommentet a Fidesz erősödéséről és olvasom az instant reakciókat. Amit a helyzetről és a képről - szerintem - tudni érdemes.
A Fidesz nyáron padlót ért.
Olyan ma, mint a hélium-atom.
Tábora a híveire, azaz a megbűvölt szavazóira apadt.
Ez a megbűvölt és maradék csapat pedig stabil, mint egy nemesgáz elektronhéja, a világról egyformát gondol és tőlük nem várható, hogy tovább olvad.
Ez a tábor a magyar társadalomnak az a része, akik védőoltást kaptak a Nyugat ellen és akiknél ez a védőoltás hatott.
Számukra a nyugati orientáció egyenlő a Nyugat-szolgasággal, Putyin Trianon ellenszere, az EU pedig az LMBTQ rövidebb anagrammája.
Ennek a választótábornak a jelentős része abban különbözik a MiHazánk táborától, hogy számára Orbán orákulum, kevesebb köztük az, aki szerint Szent István a magyarok tömeggyilkosa, a nemzeti maharadzsák létrehozását pedig még úgy is üdvözli, hogy elfogadja: a jogcíme beleütközik az egyik parancsolatba, hogy látja az üzlethez annyi közük van, mint Csínom Palkónak, és számára csak jobbágytelek jutott. Vagy füstadó.
Ez a tábor – bármily szomorú leírni, tény – csak nagyon lassan, vagy csak apokaliptikus helyzetekben fog mortalitási rátán túl tovább morzsolódni.

A Tisza tábora viszont hatalmas, de ez a hatalmas tábor liberálist, balost, Fideszből kiábrándult konzervatívot és bizonytalan protestert egyaránt magába foglal. És a héliummal összevetve olyan reaktív, mint a klór. Vagy mint a nátrium. A kémiapéldánál maradva.
Egybentartása trapézmutatvány, olvadása törvényszerű és még messze nincs itt a vége.

Dezertál akinek az elszámoltatás a fejében egyenlő: láncra vert és vagyonelkobzott Matolcsy holnap. 
Dezertál, akinek a melegek örökbefogadása no go.
És dezertál az is, akiknek szétesett a rend, mert azt hitték minden megy úgy, mint eddig csak nem lesz lopás és péntekenként Magyar Péter mondja meg, hogy mit kell gondolni holnap.
Velük erősödik a Fidesz, de ennek - a Fidesz erősödésének - szerintem - kőkemény üvegplafonja van.
Mindaddig, amíg nem romlik el a gazdasági helyzet.
És hogyha lesz végre gazdasági vízió.
Világos és érthető. És távlatos.
Mert az most nincsen. Legkésőbb jövő év első felére most már kellene.

A következő hónapokban nem azt lesz fontos figyelni, hogy a Tisza apad-e, mert az apadás biztos és mert van miből. Battonyán is azt mondta gyerekkoromban az egyik fogorvos, mikor nő- vagy név-, vagy más napon jobban becsípett: haldokolnak az agysejtjeim. De van miből.

Azt érdemes figyelni, hogy meddig ér a NER hosszú árnya, és hány embernek lesz fontosabb a programozott rend, mint a szabad akarat. Mert a szabad akarat amúgy nem mindenkinek könnyű kenyér.
És akinek a rend fontosabb, vagy könnyebb, az vissza fog menni mind Loncsár uramhoz.
Ezért is lenne fontos egy vízió, amit mindenki ért.

Orbán Viktort nem a baloldal, nem a kiábrándult konzervatív értelmiség és nem is az ifjúság öltöztette kétharmados zakóba.
Ezt a felöltőt, a kétharmados zakót, a magyar nép adta rá.
Mert a magyar társadalom egy jelentős, passzív és “engem nem érdekel” és korábban alig szavazó része azt mondta áprilisban: elég volt.
Elég volt a lopásból, elég volt a propagandából, a Boszporusz felé tolásból és elég volt abból, hogy minket teljesen hülyének néztek.
Ezzel a kontingenssel lett meg a több, mint hárommillió voks és ennek a rétegnek a viselkedése talán a legkevésbé detektált. Az elemzőknek gőzük sincs arról; kik ők. Erre mérget veszek.
Amit biztosan tudunk róla, hogy igazságérzetes, szeszélyes, hogy JÓZAN GONDOLKODÁSÚ (!) és hogy ingerküszöbe nagyon magas.
Azt is sejthetjük róla, hogy fontos számára egyfajta kiszámíthatóság és fontos számára egyfajta távlatos és JÓZAN vízió. Ez a tömb, a bizonytalan kontingens nem azért szavazott Orbán ellen és Magyar mellett, mert új Alkotmányra, vagy mert melegházasságra vágyik.
Hanem azért, mert a pokolba kívánta a NER kleptomán, pökhendi és a NER végére ostoba arcait.
És mert érezte, hogy most MENNI KELL.
Az a saját álláspontom, hogy ez a réteg, ez a kb. pár százezer ember a magyarság reflexív lelke. Elhagyott, kisemmizett, soha senkinek nem számított, de szavaz, amikor érzi, hogy menni kell.
Nem tűz kokárdát, nem megy Békemenetre, nem Tiszás és nem is nézi a tévét, ha politika. Csak ritkán.
De reflexeiben ott munkál a néplélek, ami hívja, ha baj van. És ha MENNI KELL.
Végigkopogtattam Dél-Békést és mindenütt találkoztam vele.
Bizalmatlanul nyit ajtót, és nem foglalkozik politikával. Ezt mondja. Nehéz eligazodni. Mindenki mást mond. Különben is. Nem rajtam múlik. Hol számítok én? Sehol. De ha megkérdeztük van-e gyerek, vagy kisunoka, az legtöbb helyen van. És ha matricát kínáltál, Tiszásat, azt a gyereknek elfogadta.
Igen. Róluk hallottam én is. Ezt mondta. És amikor elköszöntél, még azt is, hogy de most elmegyek szavazni. És rájuk fogok. A matricára.

Ők húzták be a kétharmadot.
Nem biztos hogy 2030-ban is szavaz. Akkor sem, ha a dolgok jól fognak menni.
Azért szavazott áprilisban, mert bajban volt az ország és ő ezt érezte és ment.
Figyelni kéne rájuk is. Jobban. A melegházassággal pedig kevesebbet vesződni.

Szerző: Barcza Mihály tőkepiacokkal és vállalat-felvásárlásokkal foglalkozó ügyvéd, az Oppenheim Ügyvédi Iroda alapító partnere

(A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Kontroll szerkesztőségének álláspontját.) 

Fotó: Facebook / Magyar Péter