Debrecennyi magyar él vízszegénységben

Hány liter víz kell egy napra a főzéshez? És a család tisztálkodásához? Mennyi vizet is iszunk meg tisztán fejenként? A magyar társadalom többsége valószínűleg ilyen részleteken kevéssé töpreng, legfeljebb – ha tudatos fogyasztó - az összfogyasztását figyeli, ami a számlán megjelenik. Pedig az ország számos pontján, Szabolcs, Borsod, Békés és Nógrád megyében is összességében százezrek mindennapjait határozza meg ez a kérdés.

Ők azok, akik közüzemi vagy házi vízvezeték nélkül élnek napról-napra, így az ivóvizet, de a tisztálkodáshoz szükséges mennyiséget is közkifolyókról szerzik be. Utóbbiaknak elvileg 300 méteren belül kell lenniük, a gyakorlat viszont azt mutatja, hogy ez legfeljebb légvonalban van betartva. Van, ahol kerítés vagy más akadály miatt kell kerülni, máshol van ugyan közkút a közelben, csak éppen nem működik, így a távolabbit kell felkeresni. Így egy négyfős háztartásban az alapszintű 30 liter/fő ivóvíz beszerzése és felhasználása akár 4 órába, azaz egy napi munkaidő felébe is kerülhet. Legalábbis erre jutott a PAD Alapítvány kutatása, amelyet a Víz Koalíció felkérésére és a Magnet KAP támogatásával készítettek el és a Civil Kollégium Alapítvány konferenciáján mutattak be. Az adatok számos területi és társadalmi egyenlőtlenségre is rávilágítanak az ivóvízhez való hozzáférés tekintetében. 

A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint a 2011-es és a 2022-es népszámlálás között a vízvezeték nélkül lakott lakások száma 90.563-ról 69.010-re csökkent, ám ez továbbra is mintegy 207 ezer vízszegénységben élő embert jelent. Ráadásul a KSH adatai számos tényezőt nem vesznek figyelembe. Például az elmúlt évtizedben számos telepfejlesztési program volt, amelyek keretében a vízvezeték nélküli háztartásoknál bekötötték a vezetékes ivóvizet, sok helyen azonban a vízszolgáltatást később kikapcsolták az időközben felhalmozódott díjnemfizetések miatt. A megyékre és régiókra kigyűjtött adatok arra is rámutatnak, a legszegényebb megyék egyben a legvízszegényebb megyék is. Szabolcsban, Borsodban, Békés, Nógrád és Szolnok vármegyékben is az országos átlag (2,5%) duplája vagy afölötti a vízszegénységi arány. A leginkább veszélyeztetett terület Borsod északi aprófalvas, illetve Hajdú-Bihar keleti, határközeli része, de a kutatás azt is megállapítja, hogy a szegregált településrészeket arányaiban nagyságrendekkel nagyobb mértékben érinti a vízszegénység, mint bármilyen más lakókörnyezetet.

forrás: PAD Alapítvány, Lakossági viziközmű hozzáférés társadalmi-térbeli egyenlőtlenségei Magyarországon

Összehasonlításként íme a Központi Statisztikai Hivatal legfrissebb térképe arról, hogyan alakul és mennyire összhangban van a vízszegénység térképe a szegénységnek vagy a társadalmi kirekesztődés kockázatának kitettek arányával régiónként.

forrás: KSH, Háztartások életszínvonala 2023.

Megkérdőjelezhető vízminőség

„Az ellenőrzött időszak alatt a biztonságos ivóvízhez jutás feltételei országosan romlottak, csak a közép-magyarországi régióban csökkent a kifogásolt minőségű ivóvízzel ellátott települések száma”- állapítja meg az Állami Számvevőszék idei jelentése az országos ivóvíz-gazdálkodásról. Bár az elmúlt időszakban az elsődleges vízbázis-szennyezettségből eredetű arzén, bór, fluorid, ammónium miatti kockázat csökkent, vagy megszűnt, az elöregedett rendszerekben és a vízkezelés műszaki-technikai problémái következtében keletkező szennyeződések miatti a vízminőség-romlás aránya emelkedést mutat.

Kifogásolt vízminőségű települések száma, forrás: Állami Számvevőszék jelentése, Ivóvíz-gazdálkodás ellenőrzése 2024.

Tartós regionális problémákról számol be az ÁSZ jelentése az Észak-alföldi, Dél-alföldi, valamint a Dél-dunántúli régiókban, 2021-re pedig az Észak-magyarországi és a Nyugat-dunántúli régiókban is minőségromlás következett be. 

„A problémás, kifogásolt ivóvízzel-ellátott települések száma az időszak alatt mintegy harmadával, 943 darabról, 1271-re, (34,8%-kal) emelkedett.”

– írja az ÁSZ. Ez a szám a magyarországi 3133 település 40 százalékát jelenti, a számvevőszéki számítás szerint 2021-ben a kifogásolt minőségű ivóvíz-ellátás a lakosság 28,4%-át, mintegy 2,7 millió embert érintett (2017-ben 25,7% volt ez az arány).

Ígéretek és a valóság

37,2 köbméter fejenként – ennyi a magyar átlagos vízfogyasztás egy évben a Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint. Ezért a vízért egy budaörsi lakos 8 ezer forintot, míg egy alsódobszai több mint 16 ezer forintot fizet, de a legszegényebb magyarországi települések egyikén, Csenyétén sem sokkal olcsóbb, aki ott lakik és vezetékes vizet használ, 14 ezer forintot fizethet a szolgáltatónak ennyi ivóvízért évente. 

Először 2011-ben, az akkori Országvédelmi Akcióterv részeként beszélt a kormányfő a parlamentben megfizethető víz- és csatornadíjakról, majd 3 évvel később az volt az ígéret, hogy a rezsicsökkentéshez kapcsolódóan egységesítik az országos vízdíjakat. 

Utóbbi azóta sem valósult meg, az Állami Számvevőszék jelentése szerint a jelenleg hatályos vízdíjak rendszere közel 1000 különböző szolgáltatási díjat tart nyilván (alap és fogyasztással arányos díjakra együtt mind ivóvíz, mind pedig szennyvízdíjak esetében). A lakossági díjaknál hétszeres különbség van ma is.

forrás: Állami Számvevőszék jelentése, Ivóvíz-gazdálkodás ellenőrzése 2024.

Rendszerszintű veszteség, megkérdőjelezett fenntarthatóság 

A számvevőszéki jelentés szerint 2017-ben közel 54, 2022-ben több mint 42 ezer csőtörés volt az ivóvíz-ellátó hálózatban. A vízveszteség egyik legfőbb oka az ellátórendszerben szükséges rekonstrukciók elmaradása. A kitermelt víz negyede, ötöde vész el a korrodált csöveken, ennek a nem számlázott vízmennyiségnek az értékét az ÁSZ éves szinten több mint 17 milliárd forintra becsüli.

Az ellátásért felelősök és a társaságok 2023-2037. évekre vonatkozó gördülő fejlesztési tervei szerint a víziközmű hálózatok rekonstrukciójának finanszírozási igénye a következő 15 évben hozzávetőlegesen 3 775 milliárd forintot tesz ki! Hogy jut-e erre elegendő forrás, az az elmúlt 14 év tekintetében kétséges. Lantos Csaba energiaügyi miniszter idén októberi éves meghallgatásán az Országgyűlés Fenntartható Fejlődés Bizottsága ülésén arról beszélt, 2010 óra 1000 milliárd forintot fordítottak fejlesztésre, hálózat rekonstrukcióra pedig idén 200 milliárd forint jutott. 

Államosítás mindenáron, a NER érdekében?!

A 2013-ban, a rezsicsökkentés részeként bevezetett hatósági árazás nyomán a vízszolgáltatók többsége veszteséges lett.  Nemcsak a költségeiket nem fedező árazás, hanem a vezetékes közműadó és egyéb különadók is sújtották őket. 

2020 után kezdődött meg a víziközmű rendszerek és a víziközmű-közszolgáltatást nyújtó társaságok tulajdonosi struktúrájának átalakítása, az úgynevezett integrációs program, amelynek célja nem volt más, mint az önkormányzati tulajdonú víziközművek állami tulajdonba vétele. Az Orbán-kormány ezt úgy próbálta meg végrehajtani, hogy felajánlotta, hajlandó átvenni a közműcégeket és a ma is értékes infrastruktúrát a jellemzően önkormányzati tulajdonosoktól. 

Az integráció nem volt túl sikeres, számos önkormányzat ugyanis nemet mondott az állami ajánlatra. A kormány viszont láthatóan nem adja fel. A Zöldhang.hu szúrta ki, hogy egy, a víziközmű-törvényhez beadott  kormányzati módosító javaslat tovább növeli a nyomást az önkormányzatokon, hogy adják át a vízszolgáltatókat – az infrastruktúrájukkal együtt – az államnak. A cikkben arra is kitérnek, a szakmában régóta beszélik, hogy az Orbán-kormány a hulladékgazdálkodáshoz, illetve az autópályákhoz hasonlóan a vízszolgáltatást is évtizedekre koncesszióba adhatja. Így a területi monopóliumként működő, azaz kikerülhetetlen ivóvízellátás akkor is NER-közelben maradhatna, amikor már nem a Fidesz lesz kormányon.