Magyar Péter exeinek szállás- és munkaadója: Vertán György

Szolnok sokáig erős bástyája volt a Fidesznek. Orbán Viktor anno a Tisza-parti városban pihente ki a pártalapítás fáradalmait, hiszen ide nősült, és a '80-as évek második felében itt is élt. A rendszerváltozás zavaros éveiben itt volt polgármester a ’90-es évek „Kubatov Gábora”, Várhegyi Attila, akinek megbocsáttattak a bűnei, mihelyst szükség volt rá a NER kiépítésében. Szájer József in da house. Szolnokról indult Simicska Lajos egykori „jobbkeze” és majdani „végelszámolója”, Nyerges Zsolt is, ő ugyanúgy a város elitképzőjében, a Verseghy Ferenc Gimnáziumban végzett, mint a first lady, Lévai Anikó. És mint egy generációval később az idén ötvenéves Vertán György, aki a romániai forradalom idején tinédzserként érkezett Magyarországra. Biztos tudásunk nincs arról, hogy a szolnoki szál számított-e akkor, amikor a Fidesz épp az ő egyik érdekeltségére bízta a párt informatikai hátterét, miként arról sincs, hogy az igazi Kubatov Gáborral a választói preferenciákat listázó adatbázisépítés során barátkozott-e össze az üzletember. De a móriczi világ bennünk és velünk él, Vertánnak pedig a kezdetektől az a filozófiája, hogy nála mindenki azzal foglalkozik, amihez ért. És ő, saját elmondása szerint, a munkák megszerzéséhez ért, amihez a „rokonok Magyarországán” legalább annyi kapcsolati tőke kell, mint pénzügyi. 

Copykirály

„A családban mindenki programozó matematikus volt.”, nyilatkozta 2006-ban a Napi Gazdaságnak adott interjúban. A fiatalabbak kedvéért, a programozó matematikus az informatikus, még inkább a szoftverfejlesztő leánykori neve. Belőle is az lett, üzletet mégis a „vasból”, a hardverből kezdett csinálni. A ’90-es években volt egyetemista, amikor „mindenki fénymásolt”, mert a számítógép és a nyomtató, ahogy a mobiltelefon, elitcuccnak számított. Beszerzett tehát egy masinát, és a kollégiumi szobájában „jóárasított szalont nyitott”. Így indult a Tigra, amely mára olyan cégcsoporttá hízott, amely nem csak az informatikában bizniszel. Nincs ebben startup story, nincs ebben „magyar Szilícium-völgy”, mint ahogy egyesek szeretik utólag láttatni. Vertán György egyszerűen felismerte, hogy az egyetemisták egy része akkor sem járt be minden előadásra, a sikeres (elégséges) vizsgához viszont az előadásokon leadottakra is szükségük volt. Fogalmazhatunk úgy is, hogy ő lett a kényelem élelmes „vámszedője”. És ebben nincs semmi dehonesztáló.  

Finnugor vizeken

Vertán gyorsan felismerte, hogy az olcsó kópiák mellett szükség van a „jóárasított” magyar programozókra, szoftverfejlesztőkre is. Nem itthon, hanem külföldön. Még mindig a ’90-es években járunk, de már a DotCom-lufi, az internetbuborék időszakában. Érzékelte, hogy az ELTE és a Műszaki Egyetem elitet képez, olyan informatikus agyakat, akiket elszív a külföld, ha hazai viszonylatban nem kapnak versenyképes fizetést. Ezért fordított a kockán, és a finnországi Nokiától, ahol elégedettek voltak az ott dolgozó magyar informatikusokkal, Magyarországra „szervezett ki” távolról elvégezhető melókat. „Ha kint szükség van a jó programozókra, és itthon olcsón, nagyon jókat lehet találni, akkor meg kell próbálni hazahozni a munkát.”, mondta a már hivatkozott 2006-os lapinterjúban. Amit fordíthatunk úgy is, hogy ő lett azoknak a „kényelmes” magyar szoftverfejlesztőknek az élelmes „vámszedője”, akik nem vállalták a külföldre költözéssel járó macerát. Az interjúban büszkén említette, hogy az akkori Tigránál „harmincéves kora előtt, önerőből, nagyjából mindenki lakást vásárolt”, arról azonban nem beszélt, hogy ő mennyit keresett a „finnugor bizniszen”.

A Holdról is látszik 

Néhány éven belül a piac igazolta, hogy a Vertán-modell nem startup. Ha az lett volna, a feltörekvő India nem tudta volna kiszorítani őt és csapatát a Nokiától. A még mindig csak harmincéves üzletember ekkoriban eszmélhetett rá arra, hogy – ismét őt idézzük – nyugaton „nem számít a barátság, a kapcsolat és más egyéb dolog. Elég, ha az ember meg tudja győzni a partnerét arról, hogy szakmailag megfelelő.” És India minden bizonnyal pénzügyileg is meggyőzte európai partnerét. A Tigra ezután Magyarország „gazdasági anyaországába”, Németországba próbált kapaszkodni, majd végül „rugalmasan elszakadt” a multiktól, és még Gyurcsányék alatt nyitni kezdett a magyar közbeszerzések móriczi világára. Igazán nagy játékossá azonban a 14 éve tartó Orbán-rendszerben vált. 2010 után a Tigra volt az egyik olyan cég, amely a kormány megbízásából átvilágította a „szoci érában” kötött állami informatikai megbízásokat. A narratíva, a hivatalos szöveg az volt, hogy óvni kell a közpénzköltést, amit már akkor sem vett be mindenki. A kétkedők a „nagyvizitben” kísérletet láttak a piac újraosztására, és a feltételezésük be is jött.

Csak az elmúlt néhány évben a Tigra Informatikának 2000 milliárd forint értékű közbeszerzési keretmegállapodásban osztottak lapot. Ez nem mind az övék, ennyihez van hozzáférési joguk.

Összehasonlításként: 2025-ben a kormány 2766 milliárd forintot tervez költeni gyógyító-megelőző ellátásra, magyarul háziorvosokra, szakrendelésekre, kórházakra és az egészségügyben dolgozók béremelésére. Klasszikust idézve: 2000 milliárd forint a Holdról is látszik.

Kegyúr a keleti parton

Vertán Györgyöt minden forrás hívő emberként jellemzi, aki Szolnokon szobrot emelt egykori hittantanárának, az elesettek papjának, a Kádár-korszakban a hitéért meghurcolt Himfy Ferenc plébánosnak. A Tigra Informatika a cégcsoport történetének fontos momentumai közé sorolja honlapján, hogy 2022-ben a vállalat kápolnája nagyköveti jelölést kapott a Highlights of Hungary közösségétől. (a Highlights of Hungary saját önmeghatározása szerint „egy olyan nonprofit platform, amely évente, kategóriák nélkül díjazza a legkiválóbb magyar teljesítményeket) Tényleg klassz dolog, ha belső indíttatásból szakrális közösségi teret létesítenek bármilyen munkahelyen, de arról nem vagyunk meggyőződve, hogy ez lenne napjaink egyik legkiválóbb magyar teljesítménye. Figyelemre méltónak tartjuk Vertán György üzleti-és magánemberi hitvallását is, amelyet már 2006-ban úgy összegzett, hogy „őszintén gondolom azt, hogy érdemes korrektnek lenni, hogy nem szabad eljátszani a becsületet.” Ezért sem értjük, miért hallgatott arról, hogy szeptember óta ő a kenyéradója a kegyelmi ügy „járulékos áldozatának”, Varga Juditnak. Mi eddig úgy tudtuk, hogy a volt igazságügyi miniszter a kétkezi munkában keres vígaszt, és „szabad szellemi kapacitásait” gyermekkori álma kiteljesítésére, az asztalos szakma kitanulására fordítja. Vertán Györgyöt évekkel ezelőtt egy keresztény portál arról is kérdezte, hogy miként választja ki az általa támogatásra méltónak ítélt személyeket, projekteket. Úgy válaszolt, hogy azzal kell foglalkoznia, amit a Jóisten elé hoz. Nekünk ezzel összefüggésben egyetlen kérdésünk lenne hozzá: a Jóisten hozta-e elé Varga Juditot és Vogel Evelint, akit most éppen egy belvárosi lakással támogat, vagy valaki más. Hiszen az üzletben jó ideje Magyarország felé fordult, ahol az érvényesüléshez kell „a barátság, a kapcsolat és más egyéb dolog”.