Egy maréknyi bizonytalanért indul a választási harc

A 21 Kutatóközpont friss adatai szerint egy kifejezetten aktív, néhány naponta változó témájú kampányidőszak után is szilárdnak tűnnek a politikai frontvonalak a Tisza Párt és a Fidesz között. Sem a kormánypártok „Tisza-adó kampánya”, sem a közéletet hetekig uraló „Zsolti bácsizás” nem változtatott érdemben a pártok alaptáborán. A senki földjén lévő bizonytalanokon múlik, hogy a Fidesz–KDNP hátrányból vissza tud-e jönni, vagy jövő tavaszra a Tisza Párt előnye kétharmados fölénnyé nő.

Az október 23-i nemzeti ünnep és az ahhoz kapcsolódó politikai gyűlések szimbolikusan megnyitják majd a kampányidőszakot – igaz, a köztársasági elnök várhatóan csak később írja ki a választások időpontját. A következő hónapokban sok elemzés születik majd az utcai jelenlétről és a két politikai tömb méretéről, de egy dolog már most bizonyosnak tűnik: a független intézetek szerint a Tisza Párt kormányváltó erővé nőtte ki magát, míg a Fidesz elsősorban törzsszavazóira támaszkodhat.

A 21 Kutatóközpont legfrissebb adatai alapján a teljes népességben a Tisza Párt 33, a Fidesz–KDNP 26, a Mi Hazánk pedig 5 százalékon áll. A korábbi mérésekhez képest ezek hibahatáron belüli eltérések, vagyis a választói tömbök stabilizálódtak.

Miért a bizonytalanok számítanak?

A bizonytalan, pontosabban „ismeretlen preferenciájú" magyarok aránya jellemzően 30 százalék körüli a választókorú népességben – ezt az arányt több intézet mérése is megerősíti. Ez azonban rendkívül sokszínű csoport. Gerő Márton és Szabó Andrea 2021-es mélyebb kutatása részletes képet adott erről a táborról, és fontos összefüggéseket tárt fel, amelyek ma is érvényesek.

Szabó Andrea több alkalommal – legutóbb a Válasz Online-nak adott interjúban – is elmondta, hogy a Fidesz magszavazói bázisa nagyjából a teljes népesség 25 százalékát teszi ki. A 21 Kutatóközpont most 26 százalékot mért, ami azt jelzi, hogy a kormánypárt elsősorban saját törzsbázisát tudta aktivizálni, miközben az elbizonytalanodott rétegek nem mozdultak felé. Szabó szerint a Fidesz számára a legfontosabb feladat a vele még részben szimpatizáló, de kritikus szavazók visszacsábítása – ez kormányzati intézkedésekkel könnyebben megvalósítható, de ehhez valódi politikai ajánlatokra is szükség lesz. Ennek példájaként említi a nők szja-mentességének kiterjesztését vagy a kedvezményes hiteleket.

A pártokat körülvevő, úgynevezett peremszavazói csoportok döntéseit Szabó szerint erősen befolyásolja, kit tartanak győzelemre esélyesnek, illetve a megélhetési helyzetük. A Fidesz a korábbi relatív jóléti időszakok felelevenítésével próbálhat hatni rájuk – bár a jelenlegi gazdasági helyzet ezt nehezíti. A Tisza Párt ezzel szemben arra építhet, hogy a 2020 óta tartó gazdasági lejtmenetet és stagnálást a kormány felelősségével köti össze, és az „egy működő ország” vízióját kínálja alternatívaként.

Szabó Andrea a múlt héten – még a Republikon Intézet számai alapján – úgy értékelte, hogy

„a bizonytalanok is elégedetlenek, ezért mozdulhattak a Tisza irányába.”

Tekintettel arra, hogy az egyéni választókerületekben néhány százaléknyi változás a magyar választási rendszer „győzteskompenzációs” szabálya miatt a listára is szavazatokat visz át, ott már többszörösen nyithatja a távolságot a népszerűbb párt javára. Minél kisebb a különbség az egyéni jelöltekre leadott szavazatok között, annál kevésbé érvényesül a győztes előnye a listán. Ez már a biztos választóknál jelentkezik, tehát a Tisza most mért 18 százalékos előnye kétharmados győzelmet is jelenthet.

Hányan vannak, és kik a bizonytalanok?

A választókat három nagy csoportra osztotta Gerő Márton és Szabó Andrea kutatása:

• Passzívok (24%) – A legnagyobb csoport, akik semmiképp sem mennének el szavazni.
• Aktív bizonytalanok (6%) – Azok, akik valószínűleg vagy biztosan részt vesznek a választáson, de pártpreferenciájuk nincs. Ők jellemzően fiatalabbak és közelebb állnak az ellenzékhez.
• Aktív titkolózók (7%) – Szintén várhatóan szavaznak, de nem árulják el, kire. Magasabb iskolázottság, jobb jövedelmi helyzet jellemzi őket, és attitűdjeik a Fidesz-táborhoz állnak közelebb.

Ez a három csoport együtt a társadalom mintegy 37 százalékát fedi le, de a politikailag mozgósítható részük – az aktív bizonytalanok és titkolózók – csupán 13 százalékot. Ez jól magyarázza, hogy miért ugrott 2022-ben 70 százalék fölé a részvétel, amikor a választás tétje – a háború árnyékában – különösen magas volt.

A kutatás az úgynevezett aktív ingadozókat is azonosította, akik formálisan pártválasztók és akár a választás előtti mérésekre is válaszolnak, de gyakran csak az utolsó napokban döntik el, kire szavaznak. Ők a teljes népesség további 5 százalékát jelentik.

Mi viheti el őket a szavazófülkébe?

„A bizonytalan szavazók számára a politika akkor válik érdekessé, ha az a mindennapi megélhetésüket érinti. Ők nem politikai értékek, hanem a pénztárcájuk mentén döntenek.” – összegezték a kutatás szerzői.

Az aktív bizonytalanokat különösen a megélhetés, az egészségügyi ellátás minősége, a szociális biztonság és a lakhatás érdekli. Mivel körükben több a fiatal, a lakhatási válság és a külföldi munkavállalás is kiemelkedő téma.

Az aktív titkolózók ezzel szemben a politikai stabilitást és a gazdasági kiszámíthatóságot tartják a legfontosabbnak – ez részben magyarázza, miért hajlanak inkább a kormánypártok felé.

A kutatásból az is kiderül, hogy a bizonytalanok alig érdeklődnek az ideológiai vagy identitásalapú témák – például nemzeti, migrációs vagy kulturális kérdések – iránt.

A 21 Kutatóközpont mérése szerint a politikailag aktív bizonytalanok 4–5 százaléka jelenleg a Tisza Párthoz sorolható, miközben a Fidesz az alaptáborán túl nem tudott új szavazókat megszólítani. Ez azt is jelenti, hogy a Tisza Párt még elveszítheti ezt az előnyét, míg a Fidesz szűken visszafordíthatja az eredményt 2026-ra. Bár a trendek egyelőre a Tisza malmára hajtják a vizet, a sokféle nézetet valló, gazdasági helyzetükre érzékeny – és kormányzati pénzosztással is befolyásolható – bizonytalanok támogatását nem vehetik biztosra.