A következmény visszatért a politikába

Az Egyesült Államokban nemrégiben egy jelentős botrány rázta meg a közéletet. Charlie Kirk republikánus influenszer merénylet áldozata lett Utah államban, miközben épp turnén vett részt. Az egyetemi kampuszokon rendezett vitáiról ismert véleményvezért meggyilkolták, Donald Trump pedig hadjáratot indított mindazok ellen, akik olyasmit mondtak Kirkről, ami számára nem volt elfogadható. Ennek majdnem áldozatául esett Jimmy Kimmel humorista, late night show-műsorvezető is.

Kimmel a műsorában arról beszélt, hogy a republikánusok mindenáron igyekeznek a merénylőt, Tyler James Robinsont valamilyen kategóriába besorolni – kivéve a saját politikai táborukba. Ezzel arra a feltételezésre utalt, hogy az elkövető inkább republikánus értékeket vallott. A jobboldali média Kimmel kijelentését úgy értékelte, hogy az sérti Kirk emlékét, ezért nyomást gyakoroltak az ABC csatorna tulajdonosára, a Disneyre, hogy függesszék fel a Jimmy Kimmel Live! című műsort, ahol a mondatok elhangzottak. Az ügy odáig fajult, hogy maga Brendan Carr, az FCC vezetője is megfenyegette az ABC-t a műsor leállításával. Az FCC elvileg pártatlan médiahatóság.

Carr fenyegetése hatásosnak bizonyult: Kimmelt egy hétre felfüggesztették. Ekkor azonban többen is felemelték a szavukat – köztük John Oliver és Jon Stewart, akik szintén meghatározó alakjai az amerikai late night szcénának –, és egyhangúan kijelentették: ez egy olyan vörös vonal, amelyet nem lehet átlépni. A szomorú párhuzam itt következik: John Olivernek például rögtön eszébe jutott Orbán Viktor, Magyarország és a 2011-es médiatörvény.

Már önmagában szomorú, hogy egy ilyen eset kapcsán amerikai véleményformálók első gondolata az, hogy „mintha ez már megtörtént volna Magyarországon”. 

Ennél azonban sokkal aggasztóbb, hogy míg az Egyesült Államokban a rendszer korrigált – hiszen Jimmy Kimmel egy hét után a nézői nyomás hatására visszatérhetett a képernyőre –, nálunk semmiféle korrekció nem történt. Magyarországon az ilyen autoriter beavatkozások után 2014-ben újabb kétharmadot szerzett a kormánypárt.

Ez volt az a pont, amikor elgondolkodtam: hiába voltak ügyek, amelyeket az ellenzék és a civilek tematizálni próbáltak 2010-től kezdve – például a „rabszolgatörvény” –, valódi botrány sosem égett rá a kormánypártokra. Megvoltak a periodikus tematizációs sémák, a G-nap után pedig már mutatkozott esély arra, hogy valóban súlyos ügy érje el a Fideszt, de egészen Borkai Zsoltig ilyen nem történt. A győri polgármester házasságon kívüli afférja volt az első, amely kézzelfogható hatással járt a Fidesz–KDNP támogatottságára, és hozzájárult ahhoz, hogy Budapest főpolgármestere Karácsony Gergely lett.

Borkai után sem volt olyan ügy, amely tartósan hátrányos helyzetbe hozta volna a kormánypártokat. Ezt nagyrészt a kedvező gazdasági környezetnek, az EU-s pénzeknek, valamint annak köszönhették, hogy nem jelent meg igazán meghatározó ellenzéki vezető. Márki-Zay Péter jutott a legközelebb ehhez 2021–22-ben, ám a hódmezővásárhelyi polgármester ekkor még nem volt kész országos politikai szereplő.

Aztán jött a kegyelmi ügy, majd Magyar Péter. Utólag nehéz megmondani, a tyúk vagy a tojás volt-e előbb, de az bizonyos: amióta az ügyvédből lett politikus megjelent a színen, sokkal ügyesebben tudja tematizálni a közéleti botrányokat. 2010 és 2024 között is akadtak erre alkalmas ügyek, de kapitalizálni azokat csak kevesen tudták – Magyar Péter viszont képes volt rá.

Ez persze kétirányú folyamat. Magyar Péter napirend-uralási kísérletei azért is sikeresek, mert érzékelhető a társadalmi megbillenés: romlik a gazdasági teljesítmény, a kormánypártok kommunikációja gyengül, a „nemzeti együttműködés rendszere” pedig kifáradt. Ugyanakkor tény: a Tisza Párt elnöke jóval több botrányt tudott a Fideszre ragasztani, mint elődei. Az egészségügy területén, a vasúti közlekedés ügyében, de még olyan helyzetekben is remekül mozog, mint például a rengeteg kérdést felvető AI Magyar Péter reklámok.

Így tehát – ahogy az Egyesült Államokban – Magyarországon is megindult egyfajta korrekció. A két helyzet természetesen nem hasonlítható össze egy az egyben, általánosságban azonban kijelenthető: Magyar Péter megjelenésével visszatérni látszanak azok az idők, amikor a politikai tetteknek politikai következményei vannak.