Drasztikusan romlott az egészségügy állapota a rendszerváltás óta, hiába ígértek gyógymódot az eddigi kormányok

A 2020-as években a lemaradásunk az egészségügy területén már nagyobb volt, mint a rendszerváltás idején, és az egészségügyi közkiadások GDP-arányos részesedése 2022-ben már jóval alacsonyabb volt, mint az 1990-es évek elején. Ez egyedülálló trendnek számít, hiszen más, főleg nyugat-európai országok egyre inkább prioritásként kezdték kezelni az egészségügyet, Magyarországon viszont eddig csak púp volt a hátán minden kormánynak ez az ágazat.

A rendszerváltozás időszaka történelmi esélyt jelentett arra, hogy elinduljon a felzárkózás a látványosan előttünk járó nyugat-európai országokhoz. Ez természetszerűleg magában foglalta volna a gazdaságot, a szociális jólétet, ennek részeként a társadalom egészségi állapotát és az egészségügyi rendszer működését is. Az egészségi állapot és egészségügyi kiadások elemzése azonban azt mutatja, hogy felzárkózás helyett leszakadás következett be: számos alapvető indikátorban növekedett a lemaradásunk nem csak a fejlett EU-országoktól, hanem a többi visegrádi országtól is. 

A miértre a válaszokat Orosz Éva professzor emerita, MTA-doktor „A felzárkózás kudarca” című kétrészes tanulmányából kaphatjuk meg, amely a Lege Artis Medicinae folyóiratban jelent meg. Az első részben az egészségügyi kiadásokról, a másodikban pedig az egészségi állapotnak elsősorban az egészségügyi rendszer által befolyásolt összetevőiről értekezik a közgazdász-szociológus szerző.

Kincses Gyula, a Magyar Orvosi Kamara (MOK) volt elnöke, a Kontrollnak nyilatkozva bevallotta, hogy nagy tisztelője Orosz Éva professzorasszonynak, aki szerinte rendkívül fontos munkát végez. Ugyanakkor fontosnak tartja azt is kihangsúlyozni, hogy a magyar egészségügy problémáinak nem kizárólagos forrása az alulfinanszírozottság. Az kétségtelen, hogy Magyarország a gazdasági lehetőségeihez mérten keveset költ az egészségügyre, és azt is rossz szerkezetben teszi: 30-70 százalékos a köz- és a magánfinanszírozás aránya. Ami még súlyosabb: a rendkívül magas a közvetlen lakossági fizetés, ami azt is jelzi, hogy az emberek semmilyen védelemmel nem rendelkeznek a katasztrofális egészségügyi kiadások ellen, azaz kifejezetten szerény az egészségpénztárak vagy az üzleti biztosítások szerepe, amelyek csökkenthetnék a polgárok aktuális kiadásait.

A nem működő klíma, a „zsírra szállt por”, a botrányosan kinéző mellékhelyiségek mind-mind a fejlesztési beruházások elmaradásából fakad. A társadalom egészségi állapotában pedig meghatározó az egészségügyön kívüli okoknak, az életmódnak a szerepe: az OECD statisztikát a megelőzhető halálozásokban vezeti Magyarország, amelyet az életmód és a társadalmi minták határoznak meg döntően. 

„Amíg az arcoskodó politikusok velős pacallal hirdetik magukat a közösségi médiában, mert szerintük ez is a magyar virtus része, addig nehéz lesz rávezetni az embereket. Balog Zoltán pedig miniszterként volt képes volt azt mondani, hogy számára a magyar élet esszenciája a birkapörkölt, amit le kell öblíteni 2-3 kupica pálinkával” 

– mutat rá a lényegre Kincses Gyula, aki szerint komoly probléma még a mértéktelen alkoholfogyasztás és a dohányzás, amely a fiatalok körében változatlanul hódít. A primer prevenció területén Szócska Miklós államtitkár a 2010-14 közötti időszakban sok mindent megvalósított: betiltották a zárt közterületeken a dohányzást és bevezették a chipsadót. Ugyanakkor a kormány mindennek az arculcsapásaként meghirdette a pálinkafőzés szabadságát, ami az égetett szesz egészségre veszélyes voltát teljesen figyelmen kívül hagyta. A házi pálinka minősége pedig sok esetben hagy kívánnivalót maga után, ezek ellenőrzése pedig rendkívül macerás feladat – jegyezte meg az egészségügyi szakértő.

Nálunk van a legkevesebb háziorvos, akiknek a jó része már veterán
 

A magas megelőzhető halálozások mellett, ha nem is elsők, de elől vagyunk a jobb gyógyítással elkerülhető halálozások listáján is. Az OECD legfrissebb tanulmányából pedig azt tudhattuk meg, hogy hazánkban a legalacsonyabb a háziorvosok aránya. Ha nincs jó alapellátás, akkor nem létezik megfelelő minőségű egészségügy, mert akkor minden feljebb tolódik magasabb szintre, ahol viszont drágábban lehet csak gyógyítani. A háziorvosok medián átlagéletkora 61 év, ami egészen elképesztő adat, pedig már ma is bőven 900 felett van a betöltetlen háziorvosi praxisok száma. A kórházi adósságállomány sem azért keletkezik, mert szeretnek pénzt herdálni az igazgatók. Ők egyetlen dolgon tudnak csak spórolni, nem látnak el annyi beteget. Kincses Gyula szerint az is probléma, hogy túlzottan kórházközpontú a hazai rendszer.

A magánellátás „diszkrét ellátások halmaza”, azaz a magánegészségügy nem állt össze rendszerré, a magánklinikák egy-egy dologra specializálódnak, azt kiválóan végzik, de ha a betegnek épp nem ilyen jellegű problémája van, akkor elküldik, ám ezt sem az ideális módon, hiszen ebből a rendszerből hiányoznak a betegutak. Komplex ellátásokra a magánszektor még mindig nem alkalmas Kincsess Gyula szerint.

Lényegi előrelépés, illetve a Nyugathoz történő érdemi felzárkózás a várható élettartam területén sem történt 1990 óta. A legnagyobb mértékű romlás a középkorú magyar férfiak egészségi állapotában történt. A 40 éves korban várható élettartamuk az 1980-as évek végén 5,1 évvel maradt el az uniós átlagtól, a 2010-es évek végén viszont már 6,9 év volt a különbség. A cseh negyvenes férfiakhoz képest ugyanebben az időszakban a rendszerváltás előtt csak egy évvel voltak rövidebbek a magyarok életkilátásai, a 2010-es évek végén ez már 3 és fél évre emelkedett.

Az egészségtelen életmód kufárai: cupákot majszoló kormánypárti politikusok

Nehéz azt állítani, hogy a 14 éve folyamatosan kormányzó párt, a Fidesz egyik alelnökének, Németh Szilárdnak a csülök- és pacalparádéja a Facebookon az egészségtudatosság polgári irányába tett határozott lépése volna, hanem inkább nettó balkanizálódás, de ne legyünk igazságtalanok, hiszen már Albániában is magasabb a várható élettartam, mint Magyarországon. Orbán Viktor szembeszökő súlyfeleslege is roncsoló hatással van az egészséges életmód népszerűsítése szempontjából. 

Kincses Gyula szerint az albánok életkilátásai rámutatnak arra, hogy nem minden a GDP-n és az egészségügyi szektor minőségén múlik. A mediterrán kultúrájú táplálkozás, köztük főleg a halfogyasztás egyértelműen áldásos hatással van a hosszabb életre. Mivel muzulmán hagyományú országról beszélünk, itt nem disznózsír alapú ételeket fogyasztanak, hanem olivaolajat használnak helyette. A MOK korábbi elnöke arra is felhívta a figyelmet, hogy hatalmasra nyílik az olló az életesély területén az iskolai végzettség szerint is hazánkban. A várható élettartam az általános iskolát végzett és a diplomával rendelkező férfiak között több mint tíz év, ami az életvitel mellett a jövedelmi viszonyokkal is szoros összefüggést mutat.

Kincses Gyula úgy látja, hogy a magyar egészségügy alapvetően agyonhasznált: túl könnyen fordulunk minden ügyes-bajos dolgunkkal orvoshoz, alacsony az öngondoskodás, időskorban pedig sokaknál programmá vált az orvoslátogatás. Épp ezért nagyon fontos volna racionalizálni az orvosaink igénybevételét. A rendszerváltásig arra szocializálták az embereket, hogy az állam mindent ingyen ad és megold, és amikor csak akarjuk, hiszen az különben is jár nekünk a tb-fizetés miatt. Ez leértékeli az egészségügyi szolgáltatásokat, ami egy ilyen gazdasági szinten lévő országban már nem tartható fenn, hiszen a technológiai fejlődés következtében a gyógyászati eszközök ára is lényegesen megemelkedett.

A 2007-ben leszavazott vizitdíjas referendum kiváló politikai furkósbot volt az akkor még ellenzéki Fidesz kezében, de az egészségügy modernizálását ez bizony nem vitte előrébb, és elfedi azt a fontos üzenetet, hogy az egészség nemcsak közfelelősség, de ebben nekünk, embereknek is dolgunk, felelősségünk van.

Még ma is kórházközpontú az ellátórendszer. Pedig kevesebb, de korszerűbb, a kiemelt ellátásokra koncentráló kórház kell, és több egynapos sebészettel, nappali kórházzal működő járóbeteg szakellátás. Az egynapos sebészet is sokkal hatékonyabb, a betegnek kisebb megterhelést nyújtó tud lenni, mint amit a klasszikus körházi ellátás nyújt. Ezeket kellene erőteljesebben támogatni, mert ezzel mindenki jobban járna. A strukturális változások legnagyobb kerékkötője az intézmény-központúság, ami mind az orvosokra, mind a betegekre jellemző. Nagyon fontos lenne a kompetenciák szétszálazása is, mert nálunk mindent az orvos végez. Sokkal nagyobb kompetenciát kellene adni az ápolóknak, a diplomás ápolókra meg kiváltképp komolyabb feladatokat kellene testálni. A védőnők és a gyógytornászok is diplomás ápolók, és őket a lakosság is elfogadja gyógyítóknak.

GDP-arányosan bántóan kicsi egészségügyi ráfordítás, ez egy igazi hungarikum
 

A 2010-es évek végén, a 2020-as évek elején Magyarország lemaradása a nyugati egészségügyhöz viszonyítva már a rendszerváltás időszakában mértnél is nagyobb volt. Az egészségügyi közkiadás GDP-arányos részesedése 2022-ben jóval alacsonyabb volt, mint az 1990-es évek elején.

„Ez teljesen egyedülálló trend – egyetlen más országra sem volt jellemző a vizsgált 18 ország közül” 

– tesz megállapítást tanulmányában Orosz Éva professzor. Magyarország és a többi visegrádi ország között a kétezres évek közepétől kezdett látványosa nőni a különbség az egészségügyre fordított kiadások tekintetében. Az uniós országok többségében nagyjából az ezredfordulótól kezdődően prioritássá vált az egészségügy fejlesztése a kormányzatok politikai színezetétől függetlenül. 

Egyre inkább teret hódított az a szemlélet, hogy az egészségügy nemcsak a lakosság egészségi állapota miatt, hanem a gazdaság hosszú távú fejlődése szempontjából is létfontosságú. Magyarországon ez a szemléletváltás viszont a mai napig nem következett be. 

A mindenkori magyar kormányok a költségvetést súlyosan megterhelő tételként tekintettek az egészségügyre fordítandó summákra. Ehhez hosszú távú szakpolitikai építkezés lett volna szükséges, akárcsak az oktatás területén, ezekkel viszont nem lehet választásokat nyerni, így már meg is kaphattuk a választ arra, hogy miért ennyire önsorsrontó módon viszonyult ehhez a kulcskérdéshez a Nemzeti Együttműködés Rendszere, illetve az azt megelőző, MSZP-SZDSZ vezette baloldali-liberális kabinet.

A jövő évi büdzsé papíron jól mutat, a valóságban kevésbé

November 11-én megjelent a 2025. évi költségvetés tervezete, amiben 200 milliárd forinttal magasabb összeget fordítanának az egészségügyre, mint az ide költségvetési tervezetben. Mindeközben a kórházak adóssága már szeptember végén meghaladta a 100 milliárd forintot, ennek ellentételezéseként az idei költségvetésben 150 milliárd plusz kiegészítő finanszírozás van a tavalyi 31 milliárd helyett, így a 200 milliárdos többlet fele már el is tűnt – írja közösségi oldalán Kunecz Zsombor egészségügyi szakértő.

„A háziorvosi ügyeleti rendszer átalakítása plusz 38 milliárd forintot ér, miközben a fogászattól 1.3 milliárdot, a célelőirányzatokból 7 milliárdot vettek el. Jelentősebben növekedett a nagyértékű gyógyszer-finanszírozás összege, közel 50 milliárddal. A fennmaradó pár milliárdos többlet szétoszlik.”

Kunetz szerint pozitív fejlemény a kórházi finanszírozás kiegészítése, hiszen így nem fog akkora adósságállomány keletkezni, mint az elmúlt években, és a beszállítók is nyugodtabbak lehetnek. Előrelépés az is, hogy megemelték a nagy értékű gyógyszer-finanszírozások összegét. Kérdés azonban mindkét esetben az, hogy milyen forint-euró árfolyamon számoltak, hiszen mind a gyógyszer-finanszírozást, mind a kórházi beszállítókat ez jelentős mértékben érinti, és gyenge forint esetében a többlet egy része az átváltáskor el fog égni.

„Ami rendkívül negatív ebben a költségvetésben, az a teljesen felesleges háziorvosi ügyeleti rendszerbe pakolt 38 milliárd. Ehelyett ezt az összeget sokkal inkább arra kellett volna használni, hogy megteremtődjön annak a feltétele, hogy a háziorvosok rendelési ideje a készenléti idejük rovására növekedjen, és minden praxis rendelése hetente egy alkalommal munkaidő után is elérhető legyen. Ez érdemben tudná csökkenteni az akut ellátás terhelését.”

Sajnálatos módon azonban ez a költségvetés-tervezet sem ismerte fel azt a tényt, hogy egy 8 százalékos korrekció egy közel 5 százalékos inflációs környezetben alig jelent valamiféle előrelépést, pláne nem akkor, ha a forint árfolyama megborul.

Takács Péter szerint innen szép nyerni
 

Az egészségügyi államtitkár a kormányközeli Magyar Nemzetnek adott októberi interjújában elismerte, hogy valamennyi népegészségügyi mutatóban lemaradásban vagyunk a nyugat-európai országokhoz képest. 

A nagy népbetegségek vonatkozásában nagyon terhelt a régiónk, legyen szó szív- és érrendszeri betegségekről, daganatos vagy mozgásszervi betegségekről, a társadalom elég nagy hányada érintetté válik egy bizonyos életkor felett”

– nyilatkozta Takács Péter.

A most bemutatott népegészségügyi stratégia legfontosabb célja az államtitkár szerint, hogy a magyar emberek egészségesebbek legyenek és tovább éljenek, illetve, hogy változzon az egészséghez való hozzáállásuk. „Szemléletet kell váltani, el kell érnünk, hogy az emberek értsék, hogyan őrizhetik meg az egészségüket, mi pedig segítünk, hogy ehhez minden feltétel adott legyen.” Fontos lerombolni azt a mítoszt, hogy a „negyven az új húsz”. Nem élhetünk úgy, hogy nem veszünk tudomást az életkorunkról vagy a testünk szükségleteiről. 

A szakembereknek is át kell állniuk a prevenciós szemléletre, hogy ne csupán a betegséggel foglalkozzanak, hanem az egészséggel és annak megtartásával is. Amíg a XX. században mondhatni belefért még, hogy egy orvos azt mondja a páciensnek, „minek van itt, magának semmi baja”, addig a XXI. században az legyen a normális, hogy az embernek ne kelljen magyarázkodnia, ha egy laborvizsgálatot vagy EKG-beutalót kér a háziorvosától.