Katona Csaba: Hibás az az elképzelés, hogy a nemzetállamok mindig is léteztek

A kultúrnemzet fogalom sosem indulhat el abba az irányba, hogy megpróbál nemzetállamot létrehozni, mert az rettenetes szenvedésekkel jár – mondta Katona Csaba a kontroll.hu-nak. A történész szerint mindezt a XIX. és XX. századi Közép-Kelet Európai történelem ezt jól példázza, az pedig történelmi tévedés, hogy a modern nemzetállam korábban is létezett.

A XVIII. század közepén Magyarország lakosainak több mint fele nem magyar anyanyelvű volt, éltek itt szlovákok, románok, és nagy számban németek. A korabeli felfogás szerint a magyar nemzetet a Regnum Hungariae, azaz a Magyar Királyság nemesei alkották, miközben a történelmi magyar állam területéhez birtokolt, de részleges önállósággal rendelkező területek is kapcsolódtak. 

„Az akkori Felföldön, a mai Szlovákia területén élt olyan nemes, aki alig beszélt magyarul, a nemesi felfogás szerint ő mégis része volt a magyar nemzetnek, miközben a Makó mellett élő, csak magyarul beszélő jobbágy már nem tartozott bele a politikai értelemben vett nemzethez. Ez a mai nemzetfelfogásunkkal teljesen ellentétes” – mondta Katona Csaba a kontroll.hu-nak.

A Budapestért díjas történész kiemelte, hogy az önazonosulási eszme, a Hungarus-tudat alapja akkor az volt, hogy aki a királynak adózik, az magyar, ami azt jelentette, hogy nemzetiségtől függetlenül a békési szlovákok, vagy a szepességi cipszerek is a nemzethez tartoztak.

„A francia forradalom értékeli át a nemzet fogalmát. Korábban ugyanis az emberek identitását a rendekhez való kapcsolata határozta, arról nem is beszélve, hogy óriási szakadék volt a katolikusok és a protestánsok között is. Ezeket az árkokat tudták áthidalni a forradalom idején, a modern francia nemzetfelfogás lényege ugyanis az, hogy nem számít a polgári, köznemesi vagy éppen főnemesi származás, mindannyian franciának érzik magukat. 

Ez lényegében a kultúrnemzet felfogás, ami a mai napig domináns Közép-Kelet Európában is – fejtette ki a történész, aki a fogalmat pozitívan értelmezi, hiszen ez az értelmezési keret felül tudta írni a korábbi választóvonalakat.

„Nem az állampolgárságtól, vagy a szülőhelyemtől vagyok magyar, hanem attól, hogy a magyart tartom elsődleges nyelvemnek, sokat jelent számomra a nemzet valamennyi attribútuma, olyanok, mint a Himnusz, a Szózat, a magyar nemzeti viselet vagy éppen Petőfi Sándor versei” – összegezte a kultúrnemzeti felfogást, és hozzátette, hogy annak elterjedése Magyarországon számos problémát is a felszínre hozott, hiszen az ország területén élő kisebbségek körében is megszületetett a hasonló nemzettudat, majd később az önálló államok is.

„A történelem azt mutatja, hogy a nemzetállam létesítése általában a Közép-Kelet Európai térségben, és Magyarországon is rengeteg szenvedéssel járt a XIX. és a XX. században. Jobb esetben a kisebbségeket békés eszközökkel próbálták asszimilálni, rosszabb esetben erőszakhoz folyamodtak, elűzték őket, kitelepítették, sőt akár az életükre is törtek” – tette hozzá, példaként említve a szlovák és német lakosságcseréket.

A történész szerint tehát a francia forradalom után kialakult kultúrnemzeti felfogásra hivatkozva kijelenteni, hogy a magyar nemzetállam korábban is létezett.,történelmi tévedés.