Az áldozathibáztatás még most is általános a párkapcsolati erőszakkal érintett ügyek kezelésében

A Patent Egyesület és a Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetség egy pénteki konferencián mutatta be a Patent új kiadványát a bírósági megfigyeléseik kapcsán. A Bíróságok monitorozása a párkapcsolati erőszakkal érintett esetek kezelésében című kiadvány célja, hogy összefoglalja, bemutassa a bíróságok rendszerszintű problémáit a párkapcsolati erőszak kezelésében, de ugyanígy jó példákat is kiemel a szerző, Dr. Gelencsér-Szilágyi Dóra.

A konferencián a témát érintő kerekasztal-beszélgetésen elhangzott, hogy sajnos a bíróságok még mindig nem kezelik elég hangsúlyosan a párkapcsolati erőszakkal bíró eseteket. Van, hogy egyáltalán nem foglalkoznak vele, van, hogy sokadik körig, a pótmagánvádig is elmegy egy ügy és mégsem tartják párkapcsolati erőszaknak az esetet.

Arról is szó esett, hogy sokszor van, hogy az erőszaktevőnek ítélik a gyerekeket, mert biztosabb a férfiak megélhetése. Problémaként említették, hogy távoltartást sem tudnak kérni az ügyfelek, ha nem élnek együtt az erőszaktevővel, vagy ha kérnek, annak a maximális ideje nevetségesen kevés, csupán 60 nap. Ennek a hossza minden országban jelentősebb. Felemlegették az aszódi kettős gyilkosságot is, ahol az apa láthatási idejében ölte meg a két lányát. Ez is egy olyan példa, ahol nem tudták a gyermekeket megvédeni az erőszaktevőtől.

A szakemberek szerint a társadalom döntő többsége egyszerűen még mindig abban él, hogy bagatelizálja a családon belüli erőszakot, nem foglalkozik vele, és ezért lehetséges az, hogy a bíróságok sem kezelik elég hangsúlyosan.

„Egyszerűen nem működik jól a rendszer, és nem tudja megvédeni a nőket az erőszaktevővel szemben” – hangzott el konklúzióként a beszélgetésen. 

Viszont felhívták a figyelmet pozitív és előremutató példákra is Angliából, Spanyolországból és Ausztriából. Van, ahol már specializált esetekként foglalkoznak az ilyen ügyekkel. Tehát van remény arra, hogy nálunk is fejlődjön az igazságszolgáltatás.

A bíróságok monitorozása a párkapcsolati erőszakkal érintett esetek kezelésében kiadványban a szerző megemlíti, hogy az önkéntesek megfigyelései és a programban részt vevő szakértők elemzései rámutatnak, hogy számos területen előrelépés szükséges. 

„Ugyanakkor biztató, hogy egyre több bíró, ügyész és más jogalkalmazó fordul nyitottan és empatikusan az áldozatokhoz, és alkalmaz olyan nemzetközi módszertani útmutatásokat, amelyek az erőszak dinamikájának felismerését és hatékony kezelését segítik.” 

A bíróságfigyelő program először 2013-ban indult el, 2016-ban kibővült a projekt és ekkor jelent meg először összegző kiadvány a tapasztalatokról, ami széles társadalmi visszhangot kapott. Ekkor fogalmaztak meg először ajánlásokat a bíróságok felé, hogyan lehetne áldozatközpontúbb az ítélkezés. 

„Megfigyeléseink szerint az ügyek többsége ugyan alaposan és körültekintően felderítettnek tűnt, azonban a bíróság a bántalmazás tényét gyakran figyelmen kívül hagyta, vagy az áldozat jogsérelmének súlyát nem vette kellően komolyan.”

Nagy figyelmet fordítottak az önkéntesek kiválasztására és képzésére is. Jellemzően joghallgatók, mediátornak készülő szakemberek, pszichológus hallgatók, szociális szakemberek jelentkeztek, akiket érdekelt a párkapcsolati erőszak témaköre. Az adatgyűjtés során nagy szükség volt az önkéntesek folyamatos szakmai és lelki támogatásra, mivel ezek az érzékeny ügyek a megfigyelőket is megérintették. 

Alapvetően polgári és büntetőügyek nagy részét a fővárosban figyelték meg, de sok megyeszékhelyen történt vagy kisvárosi esetről is beszámoltak a megfigyelők. A párkapcsolati erőszak jelenléte a tanúvallomások és a felek meghallgatása során került elő, nem került kimondottan a per tárgyaként megnevezésre.

A büntetőügyek 69%-ában volt egyértelműen tetten érhető a párkapcsolati erőszak (testi sértés, fenyegetés vagy pszichés bántalmazás formájában). 

„Mind a polgári, mind a büntetőügyek esetében tapasztaltuk, hogy a párkapcsolati erőszak gyakran rejtve marad a periratokban és inkább a személyes meghallgatások során derül fény rá. Ezért kifejezetten fontos a bíróságok, a jogi képviselők és a szakértők szaktudása, mely által az erőszakeseteket felismerik és figyelembe veszik a döntéshozatal során” – hangzott el a bemutatón.

A bírósági eljárások során az áldozathibáztatás gyakran megjelenik, ez azért is gond, mert nemcsak az igazságszolgáltatás tisztességét kérdőjelezik meg, hanem az áldozatot tovább traumatizálja. 

„Gyakori, hogy az áldozat vallomását kétségbe vonják, és szavahihetőségét megkérdőjelezik. Ez történhet közvetlenül, például azzal, hogy az áldozat emlékezetének pontosságát vagy mentális állapotát firtatják, vagy közvetetten, amikor az áldozat motivációit, például bosszúvágyát vagy anyagi érdekeit feltételezik” – hangsúlyozza a kiadvány.

Az áldozathibáztatás egyik legsúlyosabb formája, amikor az áldozatot teszik felelőssé a vele szemben elkövetett erőszakért. Az áldozat viselkedését volt, hogy provokatívnak minősítették, volt, hogy azt sugallták, ő maga kereste a bajt, vagy hogy miért nem tett korábban feljelentést. 

„A párkapcsolati erőszak kérdéseinek hatékony kezelése érdekében elengedhetetlen a speciális szakértelem kialakítása. Jelenleg a rendőrség, az ügyészség és a bírói kar sokszor nem rendelkezik kellő mélységű ismerettel ezen a területen, ezért szükség van rendszeres belső szakmai konzultációkra és a társintézmények közötti együttműködés erősítésére. Fontos lépés lenne egységes, írásban rögzített bírósági protokoll kidolgozása, amely az áldozatok védelmét szolgálja az eljárások során.”

A kiadvány hangsúlyozza, hogy az áldozatvédelem során biztosítani kell a számukra védett és biztonságos környezetet, annak érdekében, hogy minimalizálják az ismételt traumatizálódást. Ilyen lehet például, hogy biztonsági őr kísérje az áldozatot a bíróságon belül, illetve az áldozat hamarabb hagyhassa el az épületet, mint a bántalmazó fél.

A kiadvány megerősíti azt is, hogy hasznos lenne áldozatsegítő központok létrehozása, ahol egyetlen helyen biztosítják a speciális ismeretekkel rendelkező szakemberek a jogi, pszichológiai és szociális támogatást.

Fotó: Kontroll