„Kopcsik egyszerre volt idealista és pragmatikus” - A Kolumbusz utazógimnázium hajónaplója (2. fejezet)

A Kolumbusz 92/93-as vitorlabontása után az iskola fejlődésnek indult. A kilencvenes évek közepén Budaörsről Etyek-Botpusztára költöztek, a Kolumbusz utcába, ahol saját épületük lett. Így érkezünk meg az ezredfordulóhoz, ahol az utazógimnázium aranykorát élte. A felhők azonban egyre csak gyülekeztek. Második fejezet.

Távolabb, egyre távolabb,      

Erre már nincs határ.

Nem látlak én édes Föld Anyánk,      

Nem találok reád.

(A Kolumbusz himnusza, részlet)

2001. szeptember 11-ének reggele volt. A kolumbuszos diákok órához készülődtek, amikor egy váratlan esemény történt: terrortámadás érte az Egyesült Államokat. A World Trade Center mindkét toronyházába eltérített repülőgépek csapódtak. Egyszerre Kopcsik jelent meg, aki betolt egy televíziót a tanterembe. Az igazgató érezte, a történelem egy olyan pontján állnak, amely már abban a pillanatban oktatásra érdemes és magyarázni kezdte a casus belli fogalmát. Egy dologban biztos volt: háború lesz. A diákok pedig egyre csak figyeltek.

A Kopcsik-féle pedagógiai filozófia alapja rejlik ebben a történetben. Ekkor teljesedett ki igazán a Kolumbusz-projekt: a hangsúly a földrajzon, a történelmen a kultúrantropológián volt. Az évek során olyan sűrű jegyzetek születtek ezekről az utakról, melyekből szinte egy az egyben reprodukálhatók lennének azok a tanórák, amelyeket az utazógimnázium polgárai egy-egy adott helyszínen meghallgattak. Kimondott cél volt, hogy az utókor számára rögzítsék a tudásanyagot, emiatt videósok is voltak a csapatban. Így jelent meg először a Törökország-1, majd később a Jordánia jelzéssel ellátott VHS-kazetta, mely az utazás közben forgott.

Élet a fedélzeten

A Kolumbusz fejlődésnek indult. A már említett költözés után az iskola saját tulajdonú épülettel rendelkezett, egy laktanyát újítottak fel. Az évek során épült az udvaron színház, kollégium, Árpád-kori falu és medence is. Az előrehaladottság ugyanakkor nemcsak a felszereltségben látszott meg, hanem a tanár és a diákélet is jelentős átalakuláson ment át. Erről Egger Géza színművészt (Nagykarácsony, Tóth János, Az utolsó versmondó) kérdeztem, aki 2001 és 2005 között járt a Kolumbuszba.

Beszélgetésünk elején Egger Kopcsikról kezdett mesélni. Visszaidézte, szerinte az igazgató egyszerre volt idealista és pragmatikus. Kopcsik tekinthető egyrészről idealistának, hiszen az utazógimnázium ötletének megálmodása nem egy mindennapos jelenség, a pragmatikusság pedig a projekt felépítésében jelent inkább meg. Szerinte ehhez nagyon komoly kapcsolatépítési képességek kellettek, amivel Kopcsik rendelkezett. Rendkívül sok szállástulajdonost, idegenvezetőt ismert meg az utak során, akikkel jó kapcsolatot ápolt. 

Egyszer erről maga a Kolumbusz vezetője is mesélt: egy interjúban idézte fel a pillanatot, amikor II. Husszein Jordán királyt hívta fel telefonon. A kolumbuszosok egy kerülőúton akartak eljutni Izrael és Jordánia között, ám a határon gépfegyveres katonák állták útjukat. Kopcsik tárgyalni kezdett, közölte a határőrökkel, hívják fel a felettesüket. Ez a felettes a főparancsnok volt, II. Husszein. A király öt perc telefonálás után parancsot adott: a kolumbuszos busz átmehet a határon. Ezután, miközben megtették a maradék utat, Kopcsik a buszban előadást tartott az izraeli-palesztin konfliktusról, miközben a jármű rakétaállomások hada mellett haladt el. Ha katonát láttak, ők megmutatták a diákoknak a gépfegyverüket. A telefonhívás után Kopcsik és a diákok királyi menlevéllel tekinthették meg az akkor még ásatás alatt álló Kis-Petrát is. 

Kopcsik egy interjúban arról mesélt, tanulmányi kérdésekben a DÖK-nek ugyanolyan erős szava volt, mint a tanári testületnek vagy a vezetőségnek. Sőt, vizsgabiztost is delegálhattak az érettségire, ellenőrizve ezzel a tanárokat. Ha olyan kérdést tettek fel, amit nem tanultak, a DÖK által delegált biztos vétózhatott.

Egger Géza színművész, író, rendező (fotó: Slezák Zsuzsi)

Egger iskolarádiót készített képviselőtársaival vagy hogy tanulmányi versenyeket szerveztek. Ezek a vetélkedők nem kisebb téttel lettek meghirdetve, mint helyek egy Kolumbusz-utazásban a győztes csapat tagjai számára. 2004-ben például egy Kínáról szóló verseny volt folyamatban, így tehát a diadalmaskodó csapat oda látogathatott térítésmentesen a kolumbuszos polgárokkal és tanárokkal. 

Távolabb, egyre távolabb

A tanítás is fejlettebb mederben zajlott, mint a kilencvenes évek elején. Egger sokat mesélt a tanáraival való tapasztalatairól is. Emlékei szerint ekkora már kialakult egy olyan szokás, amit csak Kolumbusz-hétnek kereszteltek el. Ekkor az országon belül utaztak: régészeti ásatásokra, múzeumokba, vagy csak kirándulni. A Kolumbusz-héten került megrendezésre a „Világ népei” nevezetű egész napos kurzus is, ahol kultúrantropológusok és néprajzkutatók adtak elő egy adott népcsoport kultúrájának sajátosságairól. 

A felvételi folyamatból a legmaradandóbb emléke az volt, amikor Kopcsik azt kérdezte tőle, melyik történelmi korban élne a legszívesebben. Erre Egger a keresztes háborúk korát mondta, mert tetszett neki a lovagiasság szellemisége. Kopcsik csak azt felelte, nemesként bizonyára jó volt akkor élni, ugyanakkor jobbágyként kevésbé volt pozitív az az időszak. Egger ebbe a dimenzióba akkor gondolt bele először. A színművész ösztöndíjasként került felvételre, így is végezte el az utazógimnáziumot. Egy 2004-es adat szerint a Kolumbusz Kristóf Humángimnázium tandíja havonta nagyjából 167 ezer forint volt, ami jelenlegi árfolyamon nagyjából 425 ezer forint.

A nemzetközi utazások is szóba kerültek. Az emlegetett jegyzeteken kívül Eggernek egyéb emlékei is voltak a kalandokkal kapcsolatban. Kiemelte, annyira effektív volt az a tanulási görbe, amit ő az utazógimnáziumban bejárt, hogy amikor egyszer barátaival Máltán nyaralt életében először, csak viccből elkezdett a terület földrajzi és történelmi adottságairól beszélni. Majd mikor a barátai ellenőrizték, kiderült: Egger nagyjából nyolcvan százalékos pontossággal helytálló adatokat mondott ekkor. 

Az egyik út, amit kiemelt, a 2002-es egyiptomi tanulmányút volt. A Kolumbusz által megtett kirándulást a könnyebb megértés érdekében térképre helyeztük. Egger is hangsúlyozta a kiselőadásokat, ezek ekkoriban is nagyon fontos részei voltak az iskola filozófiájának. Ő például II. Ramszeszről tartott prezentációt, bár azt már nem tudta visszaidézni, hogy a Királyok Völgyében a fáraó sírja vagy a Kairói Múzeumban, a fáraó múmiája mellett történt-e az esemény. Egger arra is visszaemlékezett, hogy Kákossy Lászlót, a legendás egyiptológust is sikerült meglátogatniuk egy ásatáson az afrikai országban.

Az egyiptomi utazás 

Ez az út a 2001-es terrortámadás után nem sokkal történt, így sokan még bizalmatlanok voltak a repüléssel kapcsolatban, a kolumbuszosok azonban Egyiptomba már repülőgéppel mentek. A landolás után busszal közlekedtek, itt is szerepet kaptak a többórás buszutak és az itt tartott órák. Kopcsik egy beszélgetésben erről is mesélt. Egyszer ugyanis Egyiptomban majdnem lekésték a hazafelé tartó repülőt. 

Az igazgató nem nézte tétlenül a helyzetet, egyenesen az idegenforgalmi rendőrség tábornokáig jutott. Bár az ő világukban nem szokás ellentmondani a hatalomnak, Kopcsik mégis sikert aratott: külön motoros konvoj segítségével tették meg a szükséges háromszáz kilométert Kairóig.

Kolumbuszosok Egyiptomban

Sötét felhők

Rengeteg terv volt a kolumbuszos vezetőség előtt: folyamatosan bővülni akartak. 2004-ben speciális, az iszlámra fókuszáló tagozatot indítottak, de felmerült az is, hogy a jövőben farmerképzést indítanak. Összességében az elérhető adatokból egy dologra következtethetünk: egy olyan tudásközpontot akartak létrehozni, amik meghaladják az iskolát magát. Konzerválni szerették volna azt, amit az évek során felfedeztek. De ekkor még nem is sejtették, hogy az iskola hamarosan végleg bezárja kapuit.

Ekkoriban épült az etyeki filmstúdió. Kopcsik egy, a Klubrádiónak adott interjújában azt mesélte, ekkoriban Demján Sándor, a projekt egyik motorja sokat járt a kolumbuszos szabadtéri színházba, itt állapodtak meg arról, hogy a Kolumbusz térítésmentesen indít egy médiatagozatot, melyet majd a filmstúdió fog finanszírozni. Ez meg is történt, az igazgató elmondása szerint több ezzel kapcsolatos képzést is ők akkreditáltattak Magyarországon.

Az ingyenes osztályok elindultak, a térítés pedig Kopcsik állítása szerint elmaradt, így 2007-re egy olyan helyzetbe kerültek, ahonnan képtelenek voltak felállni. Több tízmilliós tartozás gyülemlett fel, a finanszírozást pedig már nem tudták megoldani. Ekkoriban voltak szponzorai is az iskolának, de nem elég ahhoz, hogy a hajó a vízen tudjon maradni. Sokáig próbálkoztak, végül 2007 augusztusában bejelentették: nem évnyitót, hanem iskolazárót fognak tartani augusztus végén. Itt a diákok által készített műveket állították ki, régi emlékeket idéztek vissza, együtt sírtak tanárok, diákok és szülők.

A Kolumbusz napja ekkor lehunyt. Ez nem jelenti azt, hogy az egykori igazgató feladta volna az iskola újraindításának álmát. Sorozatunk befejező fejezetében erről, továbbá a közelmúltban elhunyt Kopcsik Istvánról emlékezünk meg.

(Cikksorozatunk első része itt olvasható)

Fotók: TTE

Illusztrációk: Pál Soma