„Ennek még nincs itt az ideje” - A Kolumbusz utazógimnázium hajónaplója (3. fejezet)

A Kolumbusz Kristóf Humángimnázium 2007-ben bezárta kapuit. Amíg máshol évnyitót, itt iskolabúcsúztatót tartottak. A világszinten egyedülálló projekt tizenhat sikeres év után véget ért. Kopcsik István és a köré szerveződött kolumbuszos tanári kar nem adta fel az iskola újraindítását. Ugyanakkor valahogy mindig ugyanabba a falba ütköztek. Harmadik fejezet.

Lelkünk végül majd rád talál,

Lelkünk így összeér.

Ó, adj erőt, segíts, Istenünk!

S az utazó így visszatér.

(A Kolumbusz himnusza, részlet)

Több utólagos magyarázat is felmerült a Kolumbusz bezárásával kapcsolatban. Visszatérő gondolat az, hogy a második Gyurcsány-kormány nem nyújtott segítő kezet a projektnek, az állami támogatások elmaradásával pedig megpecsételődött az iskola sorsa. Természetesen ez is hozzájárult a képzések megszűnéséhez, ugyanakkor a Kopcsik által említett, az etyeki filmstúdióval történt problémák tűnnek a legnagyobb részt felelősnek.

Kopcsik Istvánék azonban nem ragadtak meg itt. Tisztában voltak azzal, hogy a projekt nem hunyt el végleg, van még esély újraindítani. Ha az egykori kolumbuszos weboldalra tekintünk, azt láthatjuk, hogy a földterületükkel és az ingatlanjaikkal szerettek volna megfelelő tőkét szerezni. Panzió, étterem vagy egyéb minőségi szolgáltatás fejlesztéséhez, építéséhez vagy hasznosításához kerestek befektetőtársakat. A Kolumbusz-klub névre hallgató eseményeken eközben egy adott országról beszélgettek, ahova az utazógimnázium eljutott. Így szóba került India és Kína. Az élet tehát nem állt meg teljesen az iskola körül.

Ez annyira nem volt így, hogy a weboldalon a 2009/10-es tanévre felvételt is hirdettek. Ebből nem következett a Kolumbusz visszatérése, ez az osztály nem indult el. Az Asóka 2020 program volt ekkor a kiindulási alap. A tárgyalásoktól a Kolumbusz vezetősége azt várta, hogy 2011 szeptemberében, az ázsiai civilizációra fókuszálva újraindulhat az iskola. A megbeszélések ugyanakkor itt is elakadtak.

A Kolumbusz weboldala 2014-ben már ide vezetett (fotó: Wayback Machine)

Kármentés?

A befektetők keresése nem maradt abba. Kopcsik állítása szerint harminchét anyagot írtak meg különböző magyar és külföldi tulajdonú bankoknak, milliárdosoknak. A válasz azonban mindenhonnan ugyanaz volt: Magyarországon még nincs itt az ideje az oktatásról beszélni. Az egykori igazgató szerint ennek a gondolkodásnak pont a fordítottja vezetne eredményre: az oktatásról mindig ideje van beszélni, hiszen hosszútávon az vezethet el a jobb gazdasági teljesítményhez. A Klubrádiónak adott interjújában Finnország példáját hozta fel, ahol a megfelelő GDP-arányos költés után a finn oktatási rendszer a gazdaság élénküléséhez vezetett.

A Kolumbusz Oktatási Központ, amely a tizenhét év alatt felgyűlt tudást igyekezett konzerválni, 2013-ban befejezte a működését. Az iskola épülete elhagyatott lett, mára már össze sem lehet hasonlítani azzal az állapottal, amiben működése közben volt. A körszínházat falfirkák lepték el, az épületen belül az ablakokat betörték, az értékesebb tárgyakat elhordták. VHS kazetták, floppy lemezek és régi dokumentumok hevernek a földön. A táblákon már nem matematika vagy irodalom, hanem az épületbe besurranók rajzai állnak.

Egy kolumbuszos tanterem (Fotó: Facebook)

A Kolumbusz Facebook-oldala Kopcsik István haláláig aktív maradt. Érdekes történelmi események, egykori kollégáktól való búcsú, régi szép emlékek: ezeket mind megtalálhatjuk, ha rákeresünk a „Kolumbusz – az utazógimnázium” névre a közösségi média felületen. Kopcsik nem adta fel, még 2024 januárjában is úgy köszöntötte az új évet, hogy tárgyalásokat folytat, melyek, ha sikerrel járnak, akkor ’25-ben újraindul a Kolumbusz óvodával, általános iskolával és gimnáziummal. Sosem tudhatjuk meg, mik voltak azonban ezek a megbeszélések, ugyanis Kopcsik István 2024 decemberének végén elhunyt.

Útravalóul

A sorozat zárásaként néhány személyes gondolatot szeretnék megosztani. A gimnázium történetéről először egy kedves barátomtól hallottam, akivel közös bennünk, hogy bár más időpontokban, de mindketten igyekeztünk cselekedni egy jobb oktatási rendszer érdekében. Mostanra azt hiszem, kijelenthetem: kevés olyan ember tevékenykedett a magyar oktatás szférájában, mint Kopcsik István.

Ilyen karakterek ritkán jelennek meg. Dr. Vekerdy Tamás egy remek példa erre, aki egy mindenki által tisztelt pszichológus és író volt, aki rengetegszer tematizálta az edukációs szisztéma problémáit. Kopcsik is hasonlóan tett, a Történelemtanárok Egyesületének független szakértőjeként sokat foglalkozott a magyar oktatás ügyével. Kopcsik nem volt rest a jelenleg fennálló rezsimet is kritizálni, ugyanakkor a megnyilatkozásaiból kijött: az ő lojalitása nem egy politikai erőhöz, hanem az utazógimnáziumhoz köti. Készen állt együtt dolgozni jobb- és baloldali kormányokkal is, ha ez azt jelentette, hogy az alternatív oktatási projektje lehetőségekhez jutott.

Kopcsik számára a tehetséggondozás is fontos volt. Épp ez indokolta azt, hogy a nemzetközi utazógimnáziumi osztály rendelkezett térítésmentes helyekkel. A kezei alól színészek, tanárok és egyéb, a szakmájukban sikeres egyének kerültek ki, akik egy olyan csomaggal kezdhették el az életet, mint amivel nagyon kevesek. Ezen diákok olyan emberektől tanulhattak, mint az azóta sajnos szintén elhunyt Györfi János, az örökös elsőtiszt, aki azon kívül, hogy kézilabda-mesteredző is volt, a Kolumbusz himnuszt is ő szerezte. Említhetném akár Hevesi Attilát is, aki azóta a Miskolci Egyetem professor emeritusa. A projekt egy tagadhatatlan motorjaként olyan alapokat tett le, amelyekből Kopcsik egy világszinten egyedi struktúrát épített.

A történet tehát véget ért. Négy kontinens, rengeteg meglátogatott ország. Kirándulások, beszélgetések, napfelkelték és naplementék. Buszban töltött órák és a tengerparton végighallgatott földrajzok. Egykoron a Kolumbusz himnusza a Mózes-hegy tetején zengett, miközben felbukkant a nap. Mostanra pedig a hajó eltűnt a távolban, az örökkévalóságba sodródva, élén Kopcsik igazgató úrral. Az emlék viszont itt marad, a tervrajzokon pedig egy napon újra felépülhet az utazógimnázium.

(Cikksorozatunk első része itt, második része pedig itt olvasható)

Illusztráció: Pál Soma