Matolcsy bizalmasa távozik: újabb botrányos részletek a kecskeméti MNB-ügyből

Matolcsy György egyik szövetségese, Csizmadia Norbert lemondott a kecskeméti Neumann János Egyetemért Alapítvány éléről.

Ahogy a Telex is felhívja rá a figyelmet, Magyar Nemzeti Bank alapítványi vagyonkezelési botrányának kulcsfigurája hosszú ideig két székben ült: egyszerre volt vezetője a kecskeméti alapítványnak és az MNB hírhedt alapítványának, a PADME-nak. Az elmúlt hetekben kiderült: nemcsak a 127,5 milliárd forintos kötvénykölcsön körüli visszaélések fűződnek a nevéhez, hanem egy hajmeresztő januári tranzakciós terv is, amelyben majdnem megszerezte a teljes Optimát, vagyis az MNB-alapítvány vagyonkezelőjét.

Csizmadia Norbert neve régóta összeforrt a Matolcsy-féle alapítványi konstrukciókkal. Egyszerre vezette a kecskeméti Neumann János Egyetemért Alapítványt (NJEA) és a Magyar Nemzeti Bank alapítványát, a Pallas Athene Domus Meriti (PADME) szervezetet. Ez önmagában is súlyos összeférhetetlenséget jelentett, hiszen a kecskeméti alapítvány 127,5 milliárd forintot adott kölcsön az Optima Befektetési Zrt.-nek, amely éppen a PADME vagyonát kezelte.

Bár Csizmadia a döntés konkrét megszavazásánál formálisan nem vett részt, sokan támadták a helyzet miatt, főleg miután az Optima képtelen volt visszafizetni a kötvénykölcsönt, amikor az egyetem kérte volna. Az Állami Számvevőszék (ÁSZ) már korábban büntetőfeljelentéssel zárta a tranzakcióról szóló vizsgálatát, és több hatóság is felelősségre vonta a döntéshozókat – írja a Telex.

Miközben Kecskemét városvezetése, az egyetem vezetése és az MNB körüli szereplők hosszú ideig úgy tettek, mintha a helyzetben nem lenne kivetnivaló, egyre nyilvánvalóbbá vált: a vagyonkezelési ügyek komoly károkat okoztak. Források szerint sok helyi szereplő egyszerűen nem értette a tranzakció súlyát, és vakon bízott a „város jótevőjében”, Matolcsy Györgyben.

Az ügy azonban nem ért véget a kötvénykölcsönnél. 2025 januárjában olyan döntési javaslat került a kecskeméti kuratórium elé, amely még tapasztalt jogászok és közgazdászok számára is felfoghatatlannak tűnik: az egyetemi alapítvány vegye meg az egész Optima Befektetési Zrt.-t.

Ez a cég volt az, amelyik már ekkor sem tudta visszafizetni a kötvénykölcsönt. Auditált mérlege nem állt rendelkezésre, likviditási gondokkal küzdött, ennek ellenére a kuratórium egyik tagja, maga Csizmadia Norbert terjesztette elő a javaslatot. Indoklása szerint ekkor már „nem volt összeférhetetlen”, mivel időközben lemondott a PADME elnöki posztjáról, így csak a „vevő”, az egyetem érdekeit képviselte.

A szürreális ülésen jelen volt az Optima akkori vezetője, Stofa György is, aki igyekezett meggyőzni a kuratóriumot, hogy az Optima jó pénzügyi helyzetben van, és Kecskemét jól járna a felvásárlással. A valóságban azonban a cég súlyos válságban volt.

Az ötfős kuratóriumból ketten – Csizmadia és Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke – támogatták volna az előkészítetlen javaslatot. Három másik tag, köztük Nagy Zoltán, az egyetem elnök-vezérigazgatója, valamint Gaál József kecskeméti alpolgármester végül leszavazták a tervet. Paradox módon még Bánkuty Tamás, aki korábban szintén mindkét oldalhoz kötődött, ezúttal az elutasítás mellett voksolt, így sikerült megakadályozni a potenciálisan tragikus következményekkel járó üzletet.

Ha az egyetemi alapítvány valóban megszerzi az Optimát, azzal lényegében a saját adósát vásárolta volna fel. A 127,5 milliárdos követelés így az alapítvány szempontjából „hátra sorolódott” volna: vagyis az egyetem érdekei ismét az Optima túlélésének rendeltettek volna alá.

Ráadásul a cég külföldi kapcsolatai miatt a tranzakció további kötelezettségeket is vont volna maga után. Az Optima egyik fő vagyoneleme, a lengyel GTC-részvénycsomag miatt a tulajdonosváltás kötelező vételi ajánlatot indukált volna a lengyel kisbefektetők felé, ami újabb százmilliárdos nagyságrendű terhet jelentett volna a már így is válságban lévő alapítványi hálózat számára.

A januári kísérlet után egy hónappal újabb botrány robbant ki: február 28-án az Optima egy értékpapír-kölcsönzési szerződéssel a saját alapkezelőjét próbálta átjátszani a Quartz Alapkezelőhöz, amely Matolcsy Ádám baráti köréhez köthető. Bár a tranzakciót végül visszacsinálták, jogilag máig nem egyértelmű, hogy érvénytelennek tekinthető-e. Ha ugyanis igen, akkor felmerülhet, hogy kötelező vételi ajánlatot kellett volna tenni a kisbefektetők felé – ami újabb milliárdos kárt okozhatott volna.

Miután ezek a részletek napvilágra kerültek, egyre többen követelték Csizmadia felelősségre vonását. Ő sokáig ellenállt, a nyilvánosságban azt állította, hogy az egyetem körül minden rendben van. Ám több, egymástól független forrás is megerősítette: a hatósági vizsgálatok és a vagyonellenőr figyelmeztetései után Csizmadia beadta a derekát, és lemondott kecskeméti tisztségéről.

Távozása azonban nem zárja le a történetet. A hatósági vizsgálatok folytatódnak, és a januári, illetve februári tranzakciós kísérletek jogi következményei még korántsem tisztázottak.

Az egész MNB-ügyet mindvégig kísérő alapvető kérdés most is felmerül: vajon pusztán felelőtlen, hozzá nem értő döntések sorozata vezetett a közvagyon elherdálásához, vagy tudatos, érdekvezérelt lépések álltak a háttérben?

Ha jóhiszeműen közelítünk, a januári kecskeméti és a februári Quartz-ügylet is arra szolgált volna, hogy az alapítványi kör „birtokon belül maradjon”, és időt nyerjen a vagyonvesztés eltakarására. Ha viszont rosszhiszemű forgatókönyvet feltételezünk, akkor az irracionálisnak tűnő lépések valójában pontosan azt a célt szolgálták, hogy a döntéshozók saját érdekeiket védjék, akár a közpénzek további kockáztatása árán is.