Hova vezet a szigor a drogpolitikában? (I.rész)

Mi a probléma a jelenlegi hazai drogpolitikával, (avagy annak hiányával), és vajon mit kezdhet ezzel a területtel egy következő kormány? Ezt a kérdés járjuk körbe Sárosi Péter kétrészes cikksorozatában.

A kormány márciusban "drogellenes hajtóvadászatot" hirdetett. Ennek arca Horváth László, a kábítószer-kereskedelem felszámolásáért felelős kormánybiztos, aki harcias közösségi média posztokban, újabb és újabb lefoglalásokról készült videókkal bizonygatja, hogy csapataink harcban állnak a drogellenes háborúban.

A kormány immár másodszorra szigorította Európa amúgy is legszigorúbb drogjogi szabályozását, és még az alkotmányba is beleírta a kábítószer-terjesztés, használat és "népszerűsítés" tilalmát. Ez utóbbira hivatkozva megindult a kultúrharc a kormánnyal szemben kritikus populáris zenei előadókkal szemben, akiket rendre drognépszerűsítéssel vádolnak. Korábbi droghasználatukról ismert, de kormánypárti celebek esetében persze a drogbiztos jóval elnézőbb.

Szintén éles kontraszt tapasztalható a kormány hozzáállásában az alkohol és az illegális szerek között. Az alkohol esetében a kormány kimondottan liberalizációs politikát folytat, holott a magyar lakosság az alkohol-fogyasztás káros népegészségügyi következményei tekintetében világelsők között van. Az agresszív pálinka-liberalizáció mellett ugyanakkor éppúgy teljesen hiányzik a közegészségügyi szempontok alapján folytatott alkoholpolitika, alkoholstratégia, mint az illegális szerek esetében. Míg a pálinka-fogyasztást, mint a nemzeti identitás részét, egyre nagyobb, a miniszterelnök által is táplált kultusz övezi, addig az illegális drogok használóit egyre jobban démonizálják és üldözik.    

Az új, szigorúbb büntetőjogi szabályozás többek között azzal fenyegeti a fogyasztókat, hogy ha nem működnek együtt a drog beszerzési körülményeinek feltárásban (magyarul nem súgják be azt, akitől szerezték), akkor kiesnek az elterelés választhatóságából. Az elterelést még 1993-ban vezette be az Antall-kormány, hogy a droghasználók egy hat hónapos foglalkozáson való részvétel esetén mentesüljenek a büntetőjogi következmények alól. 

2012-ben az akkori Btk-szigorítás az elterelést korlátozta azokra, akik két éven belül még nem voltak eltereltek. 2025 júniusától azonban már csak az vehet részt elterelésben, aki még korábban soha. Ráadásul az eltereltekre egyre inkább ráterhelik az akár több százezer forintra rúgó bűnügyi költséget, ami önmagában is kétségbe vonja az elterelés eredeti céljának érvényesülését.    

Hogy az új, még szigorúbb szabályozás vajon hány esetben fogja eredményezni, hogy a fogyasztók bíróság előtt végzik, esetleg hosszú távon hányan kerülnek börtönbe, azt még nem tudjuk. Eddig évente 6-7 ezer fiatal ellen indult büntetőeljárás kábítószerrel kapcsolatban, ezek mintegy 90 százaléka fogyasztó volt. Nagy részük alkalmi kannabisz használó. 

Valószínűsíthető, hogy az eljárások száma idén jelentősen megugrott. A rendőrségen politikai nyomás van, hogy ügyeket produkáljon, és a hálóban sokkal több kis hal akad fent, mint az igazi nagy halak.  

Az elterelést a 90-es években azért hozták létre, mert a jogalkotók és a jogalkalmazók körében is uralkodóvá vált a nézet, hogy értelmetlen tizen- huszonéves, amúgy törvénytisztelő fiatalok ezreit bíróságra küldeni egy füves cigi miatt. Ami, tegyük hozzá, az EU legtöbb országában ma már nem is büntetendő, ha nem egyenesen legális. Magyarország most ismét, ebben is szembemegy az európai trendekkel és inkább Ázsia és Oroszország szigorú drogpolitikájához közelít.

De vajon eredményes lehet ez a szigor? 

A kriminológiai szakirodalomban ma már közhely, hogy nem a büntetés szigorának van elrettentő ereje, hanem sokkal inkább a következmények valószínűségének. Márpedig a szigorítás ellenére a helyi rendőrségek bűnfelderítő munkája nem vált eredményesebbé, emberi, anyagi erőforrásaik inkább csökkennek, mint nőnek. Tudjuk, hogy a személyi állomány helyi szinten gyakran feltöltetlen, a rendőrök túlterheltek. A lakosság pedig úgy érzi, a rendőrség nem lép fel kellő eréllyel a nyílt színi droghasználat és árulás ellen.

Különösen a szegényebb települések, településrészek, városi és vidéki szegregátumok és környékük azok a területek, hol az indulatok forrpontra hágnak. Itt terjednek a leginkább az ún. dizájner drogok, mint amilyen a herbál/bió utcai néven forgalmazott szintetikus kannabinoidok, és a kristály utcai néven forgalmazott stimulánsok (katinonok). A mélyszegénységgel és kirekesztettséggel kombinálva a szerfüggőség pusztító hatással jár egész családok, közösségek életére. A probléma - a kormány állításával szemben - nem újkeletű, valójában már több, mint tíz éve jelen van, és évek óta kongatják a vészharangokat szakemberek és egyes helyi polgármesterek is. Igényük, hogy az állam kezdjen valamit vele, érthető.    

De még, ha meg is kapnák, amit akarnak - a fokozott rendőri jelenlétet - akkor sem valószínű, hogy a helyzet tartósan változna. A Drogriporter oldalon még májusban tekintettem át a téma szakirodalmát, ami arra utal, hogy a hasonló szigorú rendőri fellépés legfeljebb ideiglenes és korlátozott hatásokat képes kifejteni a drogpiacra. A félreállított drogterjesztők helyébe újak lépnek, akik gyakran már okosabbak és óvatosabbak (ezt nevezik a drogpiac darwini evolúciójának). A felszámolt terjesztési hálózatok helyébe újakat építenek, a korábbi fogyasztási-terjesztési színhelyek áthelyeződnek.

Illúzió azt gondolni, hogy a drogkínálat olyan, mint valami csap, amit el lehet zárni. Valójában sokkal inkább olyan, mint egy hidra: az egy levágott fej helyébe újakat növeszt. A drogpiacot az állandó kereslet tartja fent. És amíg nem kezdünk valamit ezzel a kereslettel, addig az újratermeli a kínálatot. 

Különösen így van ez a mélyszegénységben élő közösségek körében, ahol a drogterjesztés rendkívül csábító és gyors lehetőséget kínál a nyomorból való kiemelkedésre olyan emberek számára, akik leginkább jelenorientált életet élnek: a napi szintű túlélés számukra a lényeges, a hosszú távú következményekkel keveset törődnek. Így tehát éppen számukra van a legkisebb elrettentő ereje annak, hogy esetleg hosszabb börtönbüntetéssel fenyegetik őket.

A jelenlegi kormány 15 éve zéró-toleranciát hirdet és az EU legszigorúbb drogjogi szabályozását alakította ki. Mégis, az európai 16 évesek körében végzett nemzetközi vizsgálat, az ESPAD 2024-es eredményei szerint Magyarország élre tört Európában nem csak a problémás alkohol- és dohányfogyasztásban, de bizonyos illegális szerek fogyasztásában is. A határokat nem ismerő illegális drogpiac, ahelyett, hogy zsugorodott volna, valójában egyre szélesebb választékban és nagyobb mennyiségben ontja a szereket. A szigorú drogpolitikának ráadásul számos nem kívánt káros következménye van. Amúgy túlnyomó többségükben törvénytisztelő fiatalok ezreit kriminalizálja és növeli a szerhasználók megbélyegzését. Márpedig a stigma az egyik legfontosabb akadálya annak, hogy a szerhasználók ellátásba jussanak, és nehézzé teszi az őszinte és korszerű prevenciót is, aminek a párbeszéd, az interakció a lényege.      

Szerző : Sárosi Péter, Drogriporter.hu 

Címlapkép:Pixabay