MOK-főtitkár: akkora a gond a Szent Imre Kórházban, hogy lemondták volna a sürgősségi ellátást

Bár a Szent Imre Kórház nemrég még azt kommunikálta, hogy sürgősségi betegellátó osztálya zavartalanul működik, a Magyar Orvosi Kamara főtitkára, Svéd Tamás Facebook-bejegyzésében egészen más képet festett az intézmény valós állapotáról. A korábbi hírekkel összhangban – amelyek szerint a sürgősségi szakorvosok nagy része felmondott – a MOK szerint a kórház működését súlyos, rendszerszintű problémák veszélyeztetik, még ha ezt a vezetés hivatalosan tagadja is.

Svéd Tamás arról írt, a jelenlegi helyzet nem egyik napról a másikra alakult ki, hanem a magyar egészségügy hosszú ideje fennálló gondjainak következménye. Az alulfinanszírozottság miatt az intézményeknek az eladósodás és a működőképesség fenntartása között kell lavírozni. Ennek az árát elsősorban az egészségügyi dolgozók fizetik meg, akikre egyre több túlmunka és feladat hárul, miközben a szolgálati jogviszonyra épülő vezénylések és kényszerítő eszközök tovább rontják a szakma megtartóerejét.

A Szent Imre Kórház esetében a folyamatos átrendelések idővel már az érintett osztályok működését is veszélyeztették, ezért a leginkább érintett szakorvosok végül ultimátumot adtak a kórházvezetésnek. Hivatalos kirendelést, megfelelő intenzíves hátteret, a vállalt műszakok számának ésszerű korlátozását és a díjazás rendezését követelték, ellenkező esetben megtagadják a további sürgősségi műszakokat. A vezetés kezdetben fenyegetéssel reagált, elbocsátásokat helyezve kilátásba, ám az egységes fellépés végül meghátrálásra kényszerítette őket. Valódi, hosszú távú megoldás azonban azóta sem született.

A kórház vezetése megpróbálta lemondani a sürgősségi ellátást, ám ezt az Országos Kórházi Főigazgatóság nem engedélyezte.

Jelenleg az osztály hiányos beosztással, alkalmi műszakvezetőkkel működik, miközben hivatalosan továbbra is azt kommunikálják, hogy a betegellátás zavartalan.

Mi volt a probléma?

A kórházi vezetés az adósság csökkentését helyezte előtérbe, miközben sorra utasította el az osztályok fejlesztési, eszközbeszerzési és működésjavító javaslatait. A rosszul fizetett és túlterhelt szakdolgozók fokozatosan elfogytak, ami bár formálisan nem járt osztálybezárásokkal, a gyakorlatban mégis kórtermek, sőt teljes emeletek kiürülését eredményezte. A műtők működése is egyre akadozóbbá vált, miközben a megmaradt orvosok és ápolók erejükön felül próbálták fenntartani az ellátást.

Különösen súlyos következménye volt annak, hogy az osztályokhoz tartozó szubintenzív és kiemelt ápolási egységek fokozatosan megszűntek. Emiatt a súlyos állapotú betegeket szinte kizárólag a központi intenzív osztály fogadta, amely azonban szintén szakápoló hiánnyal küzd, és nem tud teljes kapacitással működni. Az osztályos ágyak számának csökkenése miatt a sürgősségi osztály egyre nehezebben tudta továbbadni a betegeket, ami torlódáshoz, hosszú várakozásokhoz és méltatlan körülményekhez vezetett: a betegek gyakran a folyosókon vagy lépcsőkön vártak vizsgálatokra és elhelyezésre.

Ez az állapot nemcsak a betegek ellátását tette egyre nehezebbé, hanem a sürgősségi osztály dolgozóit is ellehetetlenítette. A folyamatos túlterhelés, a fejlesztések hiánya és a napi szintű feszültség végül oda vezetett, hogy előbb a sürgősségi szakorvosok, majd nemrég az osztályvezető is felmondott. A kórház vezetése erre nem hivatalos megoldással reagált: más osztályokról, elsősorban belgyógyászati területekről kezdtek orvosokat vezényelni a sürgősségire, gyakran a szakmai és jogszabályi kereteket figyelmen kívül hagyva. Ezek az orvosok sok esetben írásos kirendelés nélkül, alacsonyabb ügyeleti díjért, a saját szakterületüktől távol kényszerültek életmentő döntések meghozatalára.

Svéd Tamás szerint az eset világosan megmutatja, hogy az egészségügyön való spórolás hosszú távon rendkívül drága, és végső soron emberéletekben mérhető ára van. Az egészségügyi dolgozók egyre ritkább erőforrást jelentenek, akiket nem lehet kényszerrel és vezényléssel megtartani, ugyanakkor az egységes, szakmai alapú kiállás komoly erőt képvisel. „A tudás és a szakértelem hatalom” – fogalmazott a MOK főtitkára.