Jogi diploma kell, hogy megvédd a gyereked?

Öt éve zajló gyermekvédelmi kálváriában él Dominik. Édesanyja halálosan megfenyegette, bántalmazta és hamis vallomásra kényszerítette az akkor még csak nyolc éves kisfiút, így nem csoda, hogy a gyermekvédelemnek három évbe tellett feltárni az igazságot és megszüntetni a gyermek veszélyeztetettségét és biztonságos környezetbe, az apához elhelyezni a gyermeket. Hogy miben különbözik ez az eset egy átlagos gyermekelhelyezési történettől? Abban, hogy a szülők nem a szegénynegyedek közmunkásai, hanem a társadalom felső rétegéhez tartozó orvosok.

(A cikkben szereplők nevét kérésükre megváltoztattuk.)

Dominik Csongrád-Csanád vármegye egyik nagyvárosában él. Szülei praktizáló orvosként mindent megadhattak volna fiuknak: biztos anyagi és szellemi hátteret, kapcsolatokat és utat egy biztonságos jövő felé. De nem így alakult családjuk története. A szülők 2017-ben váltak el.

Mivel az apa, Csanád szülei már nem éltek, hatalmas hátrányból indult a gyermekelhelyezés ügyében. A bíróság az anyának ítélte a gyermek felügyeleti jogát, de nem ez volt az egyetlen érv, ami a döntés mellett szólt.

A 10 évvel ezelőtti jogi környezetben született egy doktori disszertáció, miszerint válások után 86 százalék esély volt arra, hogy a gyerek az anyánál köt ki. Még akkor is, ha a józan ész ennek ellentmond:

“Már a válásunk előtt és alatt is voltak olyan jellegű problémák, amik előrevetítették a később történteket” – mondta Csanád. – “Arra is volt példa, hogy volt feleségem rám támadt, fizikálisan bántalmazott; mindez 2015 márciusában történt.”

Ez a fajta agresszió eleinte nem jelentkezett az anya–fiú kapcsolatban. Dominik emlékeiben csendes, nyugodt időszakként élnek a válás utáni évek. Aztán kirobbant a Covid-járvány. A következő történetek megrázóak lehetnek. Hitelességüket szerkesztőségünkhöz eljuttatott bírósági és rendőrségi iratok igazolják.

Az elszigetelődés

A pandémia nemcsak Dominik és Csanád esetében, hanem országszerte megnehezítette a gyermekekért harcoló, velük nem közös háztartásban élő szülők dolgát. Bár a jogi háttér továbbra is kötelezte a gyermeket gondozó szülőket a kapcsolattartás biztosítására, az emberi kapcsolatok mégis elsorvadtak a fertőzés veszélyére hivatkozva. A bürokratikus rendszerek pedig nem tudtak elég gyorsan reagálni az új krízishelyzetre.

Így alakult, hogy Dominik, bár szeretett édesapjánál lenni, a személyes találkozások videóhívásokra cserélődtek. És míg a vonal egyik végén az apuka beszélt, nemcsak az akkor első osztályos kisfiú hallgatta a beszélgetésüket.

“Amikor beszélni akartam vele, (a nagyszüleim) nem hagyták, vagy kihangosítva kellett vele telefonálnom. Vagy ha erre nem voltam hajlandó, az ajtónál hallgatták, mit beszélünk” – emlékezett vissza Dominik. A kisfiú állításait bizonyítja, hogy a nagyszülők által készített hangfelvételeket csatolták is az eljárásban.

A digitális eszközök használatát nemcsak a nagyszülők, hanem az anyuka is korlátozta. Minden alkalommal, amikor Dominikot Csanád hazavitte az anyjához, elvették az okosóráját, kikapcsolták a telefonját – mondván, ez az apjától van, és biztosan ezen keresztül hallgatja le őket.

Így alakult, hogy Dominik negyedikes korában lázasan feküdt otthon. Egyedül. Mivel digitális eszközeit nem használhatta, segítséget sem tudott volna hívni, ha bajba kerül.

“Anyának el kellett mennie dolgozni. Bezárta az ajtót felül meg alul. Négy órán keresztül teljesen egyedül voltam lázasan, és akkor érkezett meg Nagyi” – emlékezett vissza Dominik.

Nem ez volt az egyetlen jel arra, hogy Dominikot elhanyagolják. Az anyukájának nem volt ideje tanulni vele, a jegyei romlani kezdtek, sorra kapta az egyeseket még azokból a tárgyakból is, amiket szeretett.
A kisfiú arról mesélt, hogy enni sem kapott rendesen.

“Eléggé ilyen kis sovány gyerek voltam, és nem kaptam nagyon kaját, mindig csak müzlit. Apánál volt az, hogy tudtam valamit enni, de az nem volt elég arra, hogy fel tudjak valamennyire hízni. Anyám soha nem vigyázott rám.”

Bár nem volt elég ideje rendesen felnevelni gyermekét, Dominik anyja foggal-körömmel harcolt fiáért. A gyermekvédelmisekkel való beszélgetések előtt betanította fiának, mit kell mondania: “Minden rendben van. Anyával akarok élni.”

De miért mondott volna ilyet valaki, aki az apjával akar élni? Az anyuka elhitette általános iskolás gyermekével, hogy ha nem hazudik, soha nem láthatja viszont Csanádot.

“Ha nem mondom meg, hogy mit mondtam a telefonbeszélgetésben, akkor soha többet nem láthatom apát. Ha nem mondom azt, hogy félek apától, apám nem foglalkozik velem, bánt, ver, akkor se láthatom, soha többet. Hogyha nem mondom hangfelvételre, hogy apa elrabolt, megvert, akkor soha többet nem láthatom, nem hallhatok róla.”

“Azt mondta, kidobna az ablakon”

Három évbe telt Dominiknak, mire összeszedte a bátorságát, és elmondta a gyermekvédelemnek, hogy mi történik valójában anyjánál, és hogy az édesapjához akar költözni. Ekkor kezdődtek a gyermekkel szembeni anyai zsarolások.

Dominik elmondása szerint édesanyja hangfelvételre akarta mondatni vele, hogy Csanád elrabolta és megverte. Három napon keresztül, reggeltől estig hallgatta anyja követeléseit. Amikor ez sem hatott, a nő drasztikusabb eszközökhöz folyamodott.

“Nem voltam hajlandó neki beszélni hangfelvételre. Akkoriban tört el a kezem, még be volt gipszelve. A törött kezemet hozzávágta a konyhabútorhoz. Azt mondta nekem, hogy kidobna az ablakon vagy megölne, szétszurkálna. Megragadott, és azt mondta, hogy most szépen felmegyünk. Odahívta a liftet, és megpróbált kilökni az ajtón, és ekkor törtem meg.”

A gyermek által elmondottakat alátámasztja egy 2023 novemberének közepén készült orvosi szakvélemény, amelyben a vizsgálatot végző orvos megállapította, hogy a gipsz felső harmadán felszínes sérülések keletkeztek. A gyermek fájdalmat nem tapasztalt.

A gyermekvédelem még ekkor sem emelte ki Dominikot anyja felügyelete alól, bár úgy vélték, a hanganyag eredeti, és a fiú igazat mond. Csak akkor léptek közbe, amikor az apa és kívülállók szeme láttára, már a nyílt utcán is folytatódott a Dominikkal szembeni fizikai erőszak.

“2023 decemberében az édesanyja előttem verte meg közterületen a gyereket – vagy legalábbis próbálta” – idézte fel a traumatikus eseményt Csanád. – “Csak azért, mert szóba mert velem állni, amikor – életében először – egyedül sétált haza az iskolából.”

Mint az a cikkünkben említett történetekből látható, Dominikot sok olyan helyzetben hagyta magára édesanyja, amelyekkel egy alsó tagozatos fiatalnak még nem kellett volna egyedül megbirkóznia. Így történt, hogy a negyedik osztályos fiúnak egyedül kellett hazamennie a nagyváros egyik végéből a másikba, telefon és iratok nélkül, amikor összefutott édesapjával, aki autóval hazavitte.

Mielőtt bemehetett volna a házba, előjött Dominik anyja, aki tajtékzott, hogy fia engedély nélkül találkozott az apjával. Ordibálás közben meg akarta ütni a gyereket, ám ekkor Csanád közéjük állt.

Csanád a gyermekkel történtek miatt rendszeresen megkereste a bíróságot, amely a bizonyítékok alapján végül neki ítélte Dominik felügyeleti jogát. Emellett rendszeresen tartotta a kapcsolatot a helyi gyermekvédelmi szervekkel is, akik – miután számukra is nyilvánvalóvá vált a gyermek súlyos veszélyeztetettsége – azonnali hatállyal kiemelték Dominikot az anya gondozásából, majd a bíróságon kezdeményezték a szülői felügyelet megváltoztatását. A bizonyítékok alapján a bíróság Csanádnak ítélte a gyermek kizárólagos felügyeleti jogát. A történet azonban itt még nem ért véget.

A gyermekvédelmi szervek feljelentést tettek az anyával szemben kiskorú veszélyeztetettségének gyanúja miatt a helyi Rendőrkapitányságon. Az immár teljesen szétesett család elmúlt két éve azzal telt, hogy a rendőrségre jártak – ahová hat alkalommal tanúként idézték Dominikot, aki alkalmanként négy órát töltött el várakozással, de kihallgatására sohasem került sor. Dominik pszichológusát arról kérdeztük, milyen hatással lehet ez a gyermek pszichéjére.

“27 éve foglalkozom gyerekekkel… de ilyen megrázó élményben még nem volt részem”

Ezt Dominik pszichológusa mondta, miután olyan felmérést végzett, amellyel kideríthette, hogy valóban gyermekbántalmazás történt-e, vagy az általános iskolás csak „kitalálja” a történteket. Amikor Csanád felkérte a pszichológust, hogy tanácsaival és szakvéleményével segítse elő a gyermek pszichés feldolgozását, ő csak azzal a feltétellel mondott igent, hogy teljes egészében pártatlanul végezheti munkáját, és az is előfordulhat, hogy az apa nem a számára kedvező eredményt kapja.

“A szívem mélyén szeretném, ha anya normális ember lenne, de ez nem fog bekövetkezni” – mondta a fiú a tesztek kitöltése előtt pszichológusának, aki a többórás beszélgetések és a pszichológiai tesztek kiértékelése után meg volt győződve arról, hogy Dominik nem hazudik.

Ezt az álláspontot képviselték a bíróságon is: a gyermekvédelem nem tévedett, Dominik valóban súlyosan veszélyeztetett helyzetben élt anyja mellett, aminek következtében a kisfiú apjához kerülhetett.