Hogyan lehetne jobb a jobb választási rendszer?

A Political Capital elemzése egy elméleti, de korántsem elvont helyzetből indul ki: ha egyszer valóban adódik lehetőség a magyar választási rendszer átfogó reformjára, milyen elvek mentén lenne érdemes azt végigvinni ahhoz, hogy az eredmény ne csak jogilag, hanem társadalmilag is legitim legyen?

A jelenlegi választási rendszer egyik legnagyobb terhe nem pusztán az aránytalanság vagy a verseny torzulása, hanem az, ahogyan megszületett. A 2011–2013 között lezajlott reformfolyamatot érdemi társadalmi vita nem előzte meg, az ellenzéki pártok és a szakmai szereplők bevonása formális maradt. Ennek következménye, hogy a rendszer elfogadottsága már a kezdetektől hiányos volt, és minden választás után újra termelődik a politikai bizalmatlanság.

A Political Capital írása szerint, ami a Telexen jelent meg egy jövőbeli reform legfontosabb tanulsága éppen az, hogy

a folyamat legalább olyan fontos, mint a végeredmény.

Egy választási rendszer nemcsak szabályok összessége, hanem a demokratikus együttélés kerete. Ha ezek a keretek egyoldalúan, viták nélkül születnek meg, akkor a rendszer stabilitása látszólagos marad.

Nincs értéksemleges választási rendszer

A választási reformokról szóló viták egyik visszatérő tévedése, hogy létezhetne egy politikától független, „objektíven igazságos” modell. Valójában minden választási rendszer mögött értékválasztások állnak. Más logika mentén épül fel egy olyan rendszer, amely a kormányozhatóságot és a stabil többségeket részesíti előnyben, és megint más elvek szerint az, amely a választói akarat minél arányosabb leképezését tekinti elsődlegesnek.

Ez a két cél egyszerre csak kompromisszumok árán érvényesíthető. Minél inkább erősítjük az arányosságot, annál fragmentáltabb parlament jöhet létre; minél inkább a stabilitást, annál több szavazat „vész el” a rendszerben. A szerző ezért hangsúlyozza, a részletek kidolgozása végső soron politikai döntés, amelyet nem lehet teljesen szakértői kérdéssé tenni. Ugyanakkor a politikai mozgástér sem korlátlan.

Demokratikus minimumok

Bármilyen reform is születik, annak meg kell felelnie a demokratikus választójog alapelveinek. A választójog általánossága, egyenlősége, titkossága és szabadsága nem képezheti alku tárgyát. Nem köthető cenzushoz a szavazás, nem sérülhet a titkosság sem a szavazás, sem az eljárás során, és a választóknak kényszertől mentesen kell dönteniük részvételükről.
A nemzetközi normák is világos korlátokat szabnak. A Velencei Bizottság ajánlásai szerint a választásokat megelőző legalább egy évben nem szabad a rendszer lényeges elemeihez hozzányúlni, és törekedni kell arra, hogy az egyéni választókerületek lakosságszáma között csak minimális eltérések legyenek. Ezek az elvek nem technikai részletek, hanem a demokratikus verseny alapfeltételei.

Érthetőbb szabályok, erősebb bizalom

A magyar választási rendszer hagyományosan bonyolult, és ez önmagában is politikai probléma. Ha a választók nem értik, miként lesz a szavazatukból mandátum, könnyebben alakul ki a gyanú, hogy a rendszer „el van csalva”, még akkor is, ha formálisan törvényes. Az eszmefuttatás szerint a közérthetőség nem másodlagos szempont, hanem a demokratikus bizalom egyik kulcsa.

Egy jövőbeli reform során ezért nemcsak a mandátumkiosztás arányain, hanem az egész eljárás átláthatóságán és kommunikációján is változtatni kellene. A választási rendszer akkor működik jól, ha a választók nemcsak elfogadják, hanem értik is.

Arányosabb képviselet

Az elemzés nem állítja, hogy Magyarországnak feltétlenül tisztán arányos választási rendszerre kellene áttérnie. Ugyanakkor kívánatos lenne, hogy a jelenleginél – sőt, az 1990 és 2010 között működő modellnél is – arányosabb eredmények szülessenek. Ennek több lehetséges eszköze van: az öt százalékos parlamenti küszöb csökkentése, a győzteskompenzáció eltörlése, a listás mandátumok arányának növelése vagy a kétfordulós rendszer visszaállítása.

Radikálisabb irányt jelentene az egyéni választókerületek teljes megszüntetése, illetve egy tisztán listás vagy preferenciális elemeket is tartalmazó rendszer bevezetése. Ezek mindegyike más típusú politikai következményekkel jár, ezért egyik sem tekinthető önmagában „helyes” megoldásnak.

A választókerületek ne legyenek politikai fegyverek

Ha az egyéni választókerületek megmaradnak, azok határainak kijelölése nem maradhat politikai alku tárgya. A kerületek kialakításának átláthatónak, rendszeresen felülvizsgáltnak és szigorú létszámkorlátokhoz kötöttnek kell lennie. Ideális esetben a térképrajzolás feladata kikerülne a mindenkori parlamenti többség kezéből, és egy független testület hatáskörébe kerülne, csökkentve a gerrymandering lehetőségét.

Külföldi szavazás: igazságosabb, de biztonságos megoldás kell

A jelenlegi szabályozás indokolatlan különbséget tesz a külföldön élő magyar állampolgárok között. A levélszavazás kiterjesztése és az online szavazás ugyanakkor komoly visszaélési kockázatokat hordoz. A Political Capital ezért egy román mintára épülő megoldást tart megfontolandónak: ha egy adott külföldi városban legalább száz magyar állampolgár regisztrál, az állam legyen köteles ott szavazókört létrehozni. Ez csökkentené a visszaélések esélyét, miközben megszüntetné a jelenlegi diszkriminációt.

Nemzetiségi képviselet és jelöltállítás: reformra szoruló területek

A nemzetiségi mandátumok jelenlegi rendszere jó szándékú, de súlyosan torz. A választási verseny hiánya és a visszaélési lehetőségek aláássák a konstrukció hitelességét. Felmerül a kérdés, hogy valóban szükség van-e teljes értékű kedvezményes mandátumokra, vagy elegendő lenne a szószólói rendszer megerősítése.

Hasonlóan problémás a jelöltállítás rendszere. A többes ajánlás megszüntetése önmagában kevés; a kaució bevezetése csökkenthetné az adatvédelmi visszaéléseket és kiszűrhetné a komolytalan indulókat.

Kampány és pénz: az esélyegyenlőség feltételei

A kampányfinanszírozás és az állami propaganda kérdése továbbra is az egyik legnehezebb terület. Bár az állami kommunikáció teljes felszámolása irreális, az átláthatóság erősítése, a kampányköltések valós idejű nyilvánossága és a reális költési limit visszaállítása nélkül aligha beszélhetünk tisztességes versenyről. Ugyanez igaz az álcivil szervezetek politikai szerepvállalásának szabályozására is.

Iránytű, nem kész terv

A Political Capital javaslatcsomagja nem egy kész választási rendszer. Inkább egy keretrendszer, amely arra figyelmeztet: egy tisztességes reform nem gyors politikai manőver, hanem hosszú, konfliktusokkal teli folyamat. Nem ösztönöz arra sem, hogy a jelenlegi parlament a közelgő választások előtt hozzányúljon a szabályokhoz. Épp ellenkezőleg: azt hangsúlyozza, hogy egy választási rendszer akkor lehet stabil, ha

nem egyetlen politikai erő érdekei mentén, hanem a demokratikus minimumok és a társadalmi konszenzus figyelembevételével születik meg.