Félnek az idősek a háborútól, gyógyszert, élelmiszert halmoznak fel

Idős emberek élelmiszert, gyógyszereket halmoznak fel hónapokra, évekre, mert meg vannak győződve arról, hogy háború jön. A háttérben azonban nem hiteles szakmai figyelmeztetések állnak, hanem egy olyan politikai kommunikáció, amely a médiatérben terjedve képes kollektív szorongást kelteni. Orvosok, médiakutatók és társadalomtudósok figyelmeztetnek: nem a háború a legnagyobb veszély, hanem az a pszichózis, amelyet a hatalom politikai célból tart fenn. 

A „média hatalmáról” írt Facebook-oldalán Keczéry Attila András zuglói háziorvos, a Magyar Orvosi Kamara titkára.

Keczéry a posztjában úgy fogalmazott:

„Sajnos, egyre több idős embernél, páciensemnél látom, hogy gyűjtik a gyógyszereket és a tartós élelmiszereket, sok hónapra – évre előre próbálnak mindent »beraktározni«.

A kérdésére, hogy miért teszik mindezt, mindannyian ugyanazt mondják:

„Mert jön a HÁBORÚ, doktor úr!!!”

Az orvos üzent idős pácienseinek: 

„Nyugodjanak meg! Nem lesz háború. Nem viszik a fiaikat, unokáikat április közepétől az ukrán frontra. Ez csak egy borzalmas politikai kampány része. Felesleges gyógyszert, élelmiszert évekre előre betárolni, gyűjtögetni! Béke lesz. Április 13-án ugyanúgy felkel majd a Nap, bárki is győz, és az élet megy majd tovább. Hazánkban is.”

A jelenséggel kapcsolatban Polyák Gábor médiajogász, kommunikációs szakember, az ELTE Művészetelméleti és Médiakutatási Intézet professzora legelőször is azt hangsúlyozta, hogy azt mindenképpen „el kell engedni, hogy ehhez a felelőségteljes médiának bármi köze is van”. Szerinte ez „színtiszta politikai kommunikáció”, aminek valódi újságíró „még a közelében sem jár”. Már csak ezért is fontosnak tartja, hogy ebben a helyzetben „ne a médiát tegyük meg bűnbaknak”. 

Polyák Gábor szerint az eset arra az ellentmondásra is rámutat, ami a Fidesz által szavakban hangoztatott békepártiság, és a propaganda által ténylegesen kiváltott háborús pszichózis között feszül.

Mint mondta, minden háború, még akkor is, ha nincs róla közvetlen tapasztalásunk, szükségszerűen szorongást válthat ki, ám, ha minderről a média felelősséggel, korrekt módon számol be, akkor egy idő után bekövetkezik az az állapot, amikor a háborús hírek egyszerűen „beleszürkülnek” a napi hírekbe, és így nem is okoznak mély traumát a társadalomban.

Polyák szerint a mostani eset arra is rávilágít, hogy „miként áldozza be a magyar társadalmat a hatalom a háborús pszichózis oltárán, csak mert aktuálisan nincs más politikai üzenete a választásokhoz közeledve”. 

Vasárus Gábor, az ELTE KRTK kutatója az egész kérdést abból a szempontból közelítette meg, hogy katasztrófa esetén, legyen az természeti katasztrófa, vagy éppen háború, de akár háborús fenyegetettség is, a túlélés szempontjából melyik válasz lehet a legjobb, leghasznosabb, legcélravezetőbb, amit egy társadalom adhat. 

Ez szerinte az úgynevezett reziliencia, vagyis magyarul a ’rugalmas alkalmazkodó képesség’, ebben a helyzetben ugyanis az egymásba bízó egyének közösségként cselekednek majd, és mint ilyenek sikeresen fognak megküzdeni a társadalmi szintű kihívásokkal is. 

Ha viszont az egymás iránti bizalom alacsony szintű, mindenki egyénként cselekszik, egyedileg próbálja megoldani a problémákat, és így gyakran túl is reagálja azokat; a példánknál maradva élelmiszert, vagy éppen gyógyszert halmoz fel, felesleges mennyiségben.

Az alapvetően bizalomhiányos, atomizált magyar társadalom az egyéni cselekvésre pedig igencsak hajlamos – mondta Vasárus.

Érdekes adalék az ügyhöz, hogy fideszes megszólalók mennyire elitélően reagáltak az elmúlt időszakban azokra a hírekre, amelyek arról szóltak, hogy a felelőségteljes nyugati kormányok milyen tudatos módon készítik fel polgáraikat egy esetleges háborús vészhelyzetre anélkül, hogy feleslegesen keltenének pánikot. 

A svéd állami civil védelmi ügynökség (MSB) kormányzati megbízásra például rendszeresen készít és terjeszt egy rövid, tájékoztató „Ha válság vagy háború jön” („In case of crisis or war” ) című brosúrát minden háztartás számára. Ez a kiadvány már többször megjelent, eredetileg a második világháború alatt indult, aztán 2018-ban újraosztották, és 2024 őszén ismét frissítették. 

A brosúra praktikus, gyakorlati tanácsokat ad arra az esetre, ha egy krízis vagy háborús helyzet következik be, és, hogy mit érdemes otthon ilyenkor raktározni.

A francia kormány is kiadott egy többoldalas, állampolgári túlélési útmutatót, többek között háborús helyzet esetére, „Tous Responsables” (magyarul kb. „Mindenki felelős”) címmel, melyet 2025 novemberében kezdték terjeszteni a lakosság széles körében. 

A nyugati kiadványok célja, hogy erősítsék a lakosság ellenálló képességét, és tudatosítsák, hogy mindenkinek van szerepe az esetleges válságok kezelésében, ezek azonban hangsúlyozottan nem propaganda kiadványok, és nem a félelemkeltés a céljuk, hanem a civil védelmi tudatosságot akarják megerősíteni, hogy az emberek képesek legyenek önállóan is cselekedni egy válság első napjaiban.