Néha elég egy hatvanas bőrruhás férfi egy Harley-n, és máris oda a választási csalásra készülők magabiztossága

A De! Akcióközösség több ezer szavazásfigyelő őrszeme érdemi hatást ért el a választás napján: a szervezett civil jelenlét és a radikális transzparencia több helyen is visszaszorította a visszaéléseket. A folyamatosan forgó mobilkamerák és az azonnali nyilvánosság különösen erős visszatartó erőnek bizonyultak a szavazatvásárlással és az utaztatással szemben; sokszor már önmagában a megfigyelők jelenléte is elég volt ahhoz, hogy a korábban ismert gyakorlatnak ne legyen terepe.

A most mögöttünk hagyott kampányidőszak egyik legmegdöbbentőbb momentuma talán az volt, amikor egy alig egyórás dokumentumfilm, A szavazat ára konkrétumokkal alátámasztott bizonyítékokat szolgáltatott arról, miként is vásárolnak pénzért, egy adag drogért, egy kupica pálinkáért, csomag krumpliért szavazatokat, vagy éppen zsarolnak meg embereket gyermekük elvételével, családjukkal, egészségükkel ugyanezért.  

A film feltárta azt is, hogy ez a rendszer micsoda bődületes összegeket, gyakran milliárdokat mozgat meg, hogy mennyire bejáratott metódusok alapján működik választásról, választásra, és, hogy mindennek az alapja az a fajta szörnyűséges  társadalmi modell, amely szinte feudális függésben tartja a szavazatukat gyakorlatilag egy „tál lencséért” áruba bocsátó kiszolgáltatott honfitársainkat. 

Az a társadalmi kórkép, amivel a filmet megnézők szembesülni kényszerültek önmagában is letaglózó volt, ennél már csak talán az volt megdöbbentőbb, hogy ezzel a bejáratott választási gépezettel a Fidesz szavazásról, szavazásra 5-6 százaléknyi plusz voksmennyiséget is nyerhetett akár, ami visszaosztva 500-600 ezer megvett választópolgárt jelent minimum. 

Márpedig ezzel – kiegyenlített erőviszonyok esetén – bármilyen választást könnyűszerrel meg lehet nyerni. A film készítői ugyanakkor nem álltak meg a tényfeltárásnál, és a politikai akcionizmus rögös útjára léptek: úgynevezett őrszemeket toboroztak, olyan önkéntes civileket, akik a választás napján személyes jelenlétükkel igyekeztek megakadályozni bármilyen választási csalást, legyen az utaztatás, láncszavazás, egyebek. 

Most az Átlátszó munkatársai ültek le az akciót szervező De! Akcióközösség elnökével, Tímár Áronnal, hogy egyrészt felidézzék a film készítésének körülményeit, de, ami talán ennél jobban érdekel mindannyiunkat, azt, hogy mennyire volt sikeres az őrszemek munkája, sikerült-e érdemben megakadályozni nyilvánvaló választási csalásokat április 12-én. 

A szervezetnek egy egészen nagy létszámú, 2100 főből álló önkéntes csapatot sikerült összetoboroznia – mondta el Tímár. A résztvevőket a TASZ és a CKA (Civil Kollégium Alapítvány) segítségével képezték ki, de a jogvédő szervezetek által átadott tudást még megfejelték egy olyan valamivel, ami döntőnek bizonyult a terepen, a választás napján. Ez pedig nem volt más, mint a nyilvános jelenlét és a transzparencia kimaxolása. 

A csalók legnagyobb félelme általában is az azonnali lelepleződés; ezt érték el most a mobiltelefonok élesített kameráival a szavazókörök környékén járőrözők 10 fős csoportjai. 

„A helyi erők, akik korábban szabadon garázdálkodtak, egyszerűen hátrahőköltek a radikális transzparenciától.” – mondta Tímár Áron, hozzátéve, hogy a transzparencia és a civil jelenlét egyszerűen megakasztotta a gépezetet. 

A De! Akcóközösség 2100 önkéntese, és a Tisza 2250 fürkésze lebénította a rendszert. Nem merték végigcsinálni a szavazatvásárlást, mert féltek attól, hogy felvétel készül róluk, és a megváltozott politikai klímában ennek már jogi vagy politikai következményei lesznek. 

Az is újdonság volt, hogy a választási csalásokat Pilvax Live néven a megtörténéskor azonnal közvetítették a YouTube-on. 

Volt olyan település, Tiszavasvári, ahol egyetlen motoros őrszem puszta jelenléte elég volt ahhoz, hogy leállítsa a több száz szavazat megvásárlását - mesélt egy érdekes esetet Tímár. Megjelent egy 60 körüli, bőrruhás motoros egy Harley-val, leparkolt az út mellett, és a helyiek azt hitték, rendőr. Elkezdték kérdezgetni, hogy mit csinál ott, miért kelt félelmet, és végül leállt a fuvarozás. 

Tímár beszámolt azokról a komoly incidensekről is, amelyek aktivistáikat érték, az egyszerű megfélemlítéstől kezdve a fizikai erőszak alkalmazásáig volt gyakorlatilag minden, de, mint mondta, Akcióközösségük a csapat minden tagja mellett kiáll, támogatásban részesítik őket.

Ugyanakkor ezekben az esetekben is a teljes transzparencia, nyilvánosság radikális megteremtése a legjobb ellenszer. Ha egyszerre 3 mobiltelefon kamerája forog, és mindent rögzítenek, az sokakat sok mindentől visszatart. 

A régi precedenseket ki kell törölni a világunkból – vont végső mérleget az akcióról Tímár az interjúban.