Becsapottnak érzik magukat a DPK talpasai, miután a fideszes potentátok a bukás után kihátráltak mögülük

A választási vereség után a korábban intenzíven működtetett Digitális Polgári Körökben hirtelen elmaradtak a vezető politikusok és véleményformálók megszólalásai, miközben a többszázezres tagság továbbra is iránymutatást várt. A közösségekben maradt felhasználók közül sokan bizonytalanságról és magukra hagyottságról számolnak be, miután a kampányidőszakban aktív szervezők egyik napról a másikra eltűntek.

Cserben hagyottnak, becsapottnak érzi magát nagyon sok egyszerű DPK-tag a Fidesz választási veresége óta, legalább is erről számolt be az egyes számot viselő közösség egyik résztvevője, aki a megalakulás után puszta érdeklődésből csatlakozott a virtuális szerveződéshez. 

Élményeit és érzéseit most a Telex olvasóival osztotta meg Károly, akinek az volt talán a legfurcsább, hogy a választás napjáig a szimpla talpasokat szorgos digitális aktivitásra ösztökélő közismert fideszes politikusok, megmondóemberek a vereség után egyik pillanatról a másikra eltűntek a digitális térből, és még attól is óvakodtak, hogy pár bátorító szóval megpróbáljanak lelket önteni a csüggedésnek indult közösségükbe.

Pedig április 12-e előtt még hatalmas élet zajlott itt, tucatszámra osztották ki a posztolni való témákat, kommentelésre, lájkolásra sarkallták a csatlakozókat, a szerveződés létrejötte mögött is elsősorban az szándék munkált, hogy ellensúlyozzák a digitális térben azt a fajta ellenzéki kommunikációs fölényt, amit a Fidesz ezidőtájt érzékelt. 

Aztán, hogy ez egy valóban létező ellenzéki túlsúly volt-e a virtuális térben, vagy sem, annak ma már nincsen különösebb jelentősége, a lényeg, hogy a gépezet beindult, a tagok haptákba vágták magukat, és a felsőbb szintről érkező utasításoknak megfelelően ontották magukből a digitális tartalmakat, posztoltak, megosztottak, lájkoltak, mikor, mire volt éppen szükség a virtuális csatamezőn.

Így működött a százezernél is több tagot a soraiban tudó egyes számú közösség is, melynek aktivitása a választás előtti pár napban pörgött fel igazán, az ütemet pedig olyan ismert közéleti celebek diktálták, mint Szabó Zsófi, Dér Heni, Pataki Attila, de olyan vérbeli fideszes politikusok sem fogták vissza aktivitásukat a digitális térben, mint Orbán Balázs, Szijjártó Péter, vagy éppen Szentkirályi Alexandra. 

A megosztandó üzenetek a Fidesz unalomig ismert szlogenjei voltak, háborúról, ukránokról, energiabiztonságról, és az éppen aktuális választás hatalmas tétjéről szóltak, és természetesen a mozgósítási szándék sem maradhatott  ki. 

Maga Orbán is kivette a részét mindebből, a választás napján, de még az eredmények ismerete előtti utolsó üzenetében, április 12-én azt írta: „Ma kell megvédenünk Magyarországot!”

A letaglózó vereség után ugyan még született egy bátorító miniszterelnöki poszt, amely a sebek gyógyításáról, majd az újra induló munkáról szólt, de utána már csak a néma csend.

A pár órája még tucatjával posztoló politikusok és kormánypárti megmondóemberek pedig nyomtalanul eltűntek és még egy-egy ösztönző posztot se hagytak hátra.

Április 13-án, miközben a Tisza győzelmét országszerte az utcákon ünnepelték, Menczer Tamástól csak annyi kapaszkodót kapott éjfél után az egyes számú DPK, hogy „Nincs vége. Ne féljetek! Itt vagyunk. Mindig itt vagyunk. Veletek.”

Aztán miután a politikusok, a fideszes megmondóemberek és az adminisztrátorok jelentkezésére hiába vártak, maradtak az egyedi kezdeményezések. Jöttek az értetlenkedő, felháborodott és persze a csalódott posztok az egyszerű tagoktól. Többen leírták, hogy borzalmakra számítanak, aggódnak a családjukért, egzisztenciájukért, míg mások azt fejtegették, hogy most kell igazán összefogni.

Se Orbán Viktor, se Lázár János, se Szijjártó Péter, se Szentkirályi Alexandra nem üzent semmit annak a közösségnek, amitől a csodát várták a választáson, és ahol naponta osztották a feladatokat a szimpatizánsoknak.

Károly kiábrándultnak és magányosnak érezte magát. Legalább is ezekről az érzésekről számolt be a lapnak, ebben a hangulatban pedig minden bizonnyal osztozik vele az a több tíz, vagy éppen százezernyi egyszerű DPK tag, akik naponta tapasztalják meg, hogyan hagyják el sietve a süllyedő digitális hajót az addig látszólag magabiztosan irányító főemberek, a Facebook profiljukat nagy sietve eltüntető navracsicsok, kovácszoltánok, nagymártonok

Fotó: Facebook