Megnyíltak az ügynökakták, sok csontváz kidőlhet a kádárizmus dohos szekrényéből

A rendszerváltás után 36 évvel nyilvánosak az ügynökakták néven emlegetett iratok. Három irattípust tettek mindenki számára elérhetővé, amelyek közül a hatos kartonok a legérdekesebbek, de még azokból sem állapítható meg minden kétéséget kizáróan, hogy valaki ügynök volt-e. 

Nyitott Akták néven tartottak sajtótájékoztatót a rendszerváltás előtt keletkezett titkosszolgálati iratok nyilvánosságra hozataláról. Először a levéltár alagsorából jelentkezett be Magyar Péter, Ruff Bálint Miniszterelnökséget vezető miniszter, Görög Márta igazságügyi miniszter, Tarr Zoltán, valamint Cseh Gergő Bendegúz, az ÁBTL főigazgatója. A miniszterelnök felidézte, hogy hetven éve ezen a napon verték le a szovjet csapatok a magyar szabadságharcot. „Próbáljuk pótolni a rendszerváltás mulasztását. A kommunista diktatúra összeomlása után a rendszerváltás idején sok közép-európai országban megtörtént az, ami Magyarországon nem: nem kerültek nyilvánosságra a dossziék” – mondta Magyar Péter.

A kormányfő elmondta, hogy hamarosan elindul a nyitottaktak.hu, ahol februárig még több beszervezési dossziéval, valamint a mágnesszalagokról származó információkkal egészülnek ki a dokumentumok. A munkadossziékat az áldozatok védelme érdekében nem hozzák nyilvánosságra. Cseh Gergő Bendegúz hangsúlyozta, hogy a munkadossziék alapvetően az állambiztonság célszemélyeiről szólnak, viszont az érintettek továbbra is hozzáférnek ezekhez a dokumentumokhoz.
Az adatbázisban a hatos kartonok lesznek elérhetők, valamint később a beszervezési dossziék is.

A levéltár főigazgatója arról is beszélt, hogy több mágnesszalag van a birtokukban, amelyekről a hálózati adattárakat hozzák nyilvánosságra. Magyar Péter kiemelte, hogy a beszervezettek közül sokan önmaguk is áldozatok. Cseh Gergő Bendegúz pedig a zsarolásokra hívta fel a figyelmet, hiszen volt, akit azzal zsaroltak, hogy az édesanyjának a halálos betegségére csak külföldről tudnak gyógyszert beszerezni.

A Rákosi- és a Kádár-korszakokat együttvéve, megbízható történeti források szerint 150-160 ezer hálózati személy lehetett
 

– mondta a főigazgató, hozzátéve, hogy sok dokumentum megsemmisült a szabadságharc idején. A '60-as évek elején a nagy koncepciós perek iratanyagait semmisítették meg. A levéltár főigazgatója azt kérte, ha valaki ismerős nevet talál, az első körben inkább érdeklődő legyen, ne pedig ítélkező. Elmondta még azt is, hogy Moszkva soha nem az iratanyagok selejtezéséről volt híres, ezért az egyik legnagyobb információforrás az ottani levéltárakban lehet. 

A rendszerváltás igéretét teljesítik 36 év késéssel

Magyar Péter szerint nem véletlenül nem hozták nyilvánosságra korábban az ügynökaktákat, a dokumentumokkal zsarolni, befolyásolni, kereskedni és sejtetni lehetett. 

36 év után tesszük meg azt, ami az 1990-es rendszerváltás egyik fontos ígérete volt. Ennek akkor kellett volna megtörténnie, amikor a legtöbb áldozat élt, az elkövetők is éltek, amikor még lehetett volna magyarázatot adni, kérdezni 

– nyitotta a sajtótájékoztatót a miniszterelnök, hozzátéve: ezekben a percekben körülbelül 60 ezer név válik elérhetővé az online adatbázisban. A nevek mellé a hatos kartonok két oldala kerül fel. A beszervezési dossziékkal februárig, a kommunizmus áldozatainak emléknapjáig egészül ki az adatbázis.

Magyar Péter szerint sok család és közösség számára nehéz pillanatok lesznek ezek, de traumát feldolgozni kérdések feltétele nélkül nem lehet. Szerinte „a traumákat nem elhallgatni kell, nem szőnyeg alá söpörni, hanem feltárni és megbeszélni, hogy elindulhasson egy gyógyulási, megbékélési folyamat”. A rendszer működésének egyik legsúlyosabb társadalmi következménye az volt, hogy a magyar emberek, a felmenőink sokszor a saját kollégáikban, barátaikban, családtagjaikban sem tudtak megbízni. 

Emberek tíz, de inkább százezrei éltek úgy hosszú évtizedeken keresztül, hogy fogalmuk sem volt arról, kik jelenthetnek róluk. Egy jelentés, egy rossz vicc, egy elejtett célzás tönkretehetett emberi sorsokat, akár teljes családokat

– tette hozzá a kormányfő, és arra is felhívta a figyelmet, ha valakinek a neve megjelenik a listán, az nem feltétlenül azt jelenti, hogy jelentett, azt pedig főleg nem, hogy érdemi jelentéseket készített. Magyar szerint a legnagyobb felelősséget azok viselik, akik az állambiztonsági rendszert létrehozták és irányították: „A pártvezetők, a szolgálati vezetők, akik megszervezték a megfigyeléseket. A tartótisztek, akik a beszervezéseket irányították, a honfitársainkat, ha kellett zsarolták, fizették, fenyegették.”

Nem volt minden ügynök bűnös

„Azt kérem mindenkitől, hogy a nyilvántartásban szereplő emberek közül ne tekintsünk mindenkit automatikusan bűnösnek. Egy hatos karton azt bizonyítja, hogy az állambiztonság valakit hálózati személyként tartott nyilván, de önmagában nem bizonyítja, hogy tényleges jelentéseket adott és másoknak kárt okozott. Az adatbázis szükségszerűen hiányos képet mutat a múltról” – mondta a miniszterelnök, kiemelve, hogy 

a leszármazottak semmilyen felelősséggel nem tartoznak a felmenőik döntéseiért.

Tarr Zoltán társadalmi kapcsolatokért és kultúráért felelős miniszter közölte, hogy munkacsoportot hoznak létre a nyilvánosságra hozott ügynökakták okozta társadalmi traumák feldolgozásához. A munkacsoportot pszichológusok, lelki gondozók, levéltárosok alkotják majd, kifejezetten olyan szakemberek, akiknek van tapasztalatuk a transzgenerációs traumák feldolgozásában. Működtetni fognak egy telefonos segélyvonalat is, ahol az érdeklődők praktikus tanácsokat kaphatnak, a kormany.hu/ugynokaktak honlapon pedig számos hasznos segédanyagot tesznek majd közzé.

Cseh Gergő Bendegúz a sajtótájékoztató végén elmondta, hogy az iratanyagok megismerhetőségének lehetősége eddig az egyenesági leszármazottakra és a rokonokra vonatkozott, de ez most kiszélesedik, ahogy a kutatás is. A levéltár főigazgatója bemutatta a honlap működését, majd kitért arra is, hogy az anyag jelentős részben azért hiányos, mert ezek élő iratok voltak, tehát az állambiztonság használta őket: a tartótisztek a saját páncélszekrényükben őrizték az aktív ügynökök jelentéseit és naplóit. A dokumentumok általában egy-egy ügy tényleges lezárása után kerültek az irattárba.