Megroppanhat az MCC finanszírozása: veszélybe kerülhetnek a milliárdos osztalékok

Komoly bevételkieséssel nézhet szembe a Mathias Corvinus Collegium (MCC), ha valóban elmaradnak a MOL és a Richter Gedeon által fizetett osztalékok. Az új politikai helyzetben a szervezet működésének egyik alapja rendülhet meg.

Jelentős pénzügyi nehézségek elé kerülhet a Mathias Corvinus Collegium (MCC), amennyiben elesik két legfontosabb bevételi forrásától. A választási győzelem után Magyar Péter világossá tette: azt várja, hogy a MOL és a Richter Gedeon ne fizessen osztalékot az intézménynek.

A Mol esetében már különös fejlemények történtek: a társaság a megszokottnál korábban tartotta éves közgyűlését, ahol döntöttek az osztalékról. A választás után azonban tárgyalások kezdődtek az új politikai vezetéssel, amelynek eredményeként a cég bejelentette: elhalasztja a kifizetést, és azt csak a harmadik negyedévben teljesíti.

Hasonlóképpen reagált a Richter is, amely jelezte, kész együttműködni az új kormánnyal, amíg nem rendeződik az egyetemi autonómiák ügye Magyarország és az Európai Unió között. Az MCC egyébként még 2020-ban jutott hozzá a két vállalat 10-10 százalékos részvénycsomagjához az akkori kormány döntése nyomán.

Az idei évben az MCC a Moltól mintegy 24,6 milliárd, a Richtertől pedig körülbelül 12 milliárd forintos osztalékra számíthatott volna. Ez összesen 36,6 milliárd forint, amelynek kiesése komoly csapást jelentene a szervezet gazdálkodására. Az elmúlt években is ezek az összegek tették ki bevételeinek döntő részét: 2024-ben például több mint 45 milliárd forintos bevételből 62 százalék származott osztalékból.

Ha ezek a források korábban nem álltak volna rendelkezésre, az MCC jelentős veszteségeket termelt volna: becslések szerint 2023-ban 12, 2024-ben pedig 17 milliárd forintos mínuszt.

A szervezet működési költségei is jelentősek: 2024-ben 33,2 milliárd forintot költöttek, amelyből 13,4 milliárd anyagjellegű, 11,3 milliárd személyi, 8,5 milliárd pedig egyéb ráfordítás volt. Ez napi szinten közel 91 millió forintos kiadást jelentett.
A részletes költések azonban kevéssé átláthatók. A beszámolók szerint az anyagjellegű kiadások nagy része szolgáltatásokra ment el, míg a személyi ráfordítások 721 alkalmazott bérét fedezték, átlagosan havi bruttó 910 ezer forinttal, ami jóval meghaladja az országos átlagot. Az „egyéb ráfordítások” között szereplő támogatások pontos célja viszont nem ismert.
Az MCC emellett jelentős ingatlanvagyonnal is rendelkezik, országszerte több patinás épület felújítását vállalta, például Debrecenben, Győrben, Miskolcon és Pécsett.

A választási eredmények után az intézmény vezetése nyilvánosan nem mutatott pánikot. Szalai Zoltán főigazgató ugyanakkor elismerte a bizonytalanságot:
„Én is figyelem a közéleti események alakulását, és látjuk mi is, hogy van egy elég erőteljes agresszivitás, látszik, hogy vannak olyan törekvések, hogy ellehetetlenítsék, tönkretegyék az MCC-t.”

Hozzátette: „Nem rajtunk múlik, erre nem tudok reagálni”, ugyanakkor azt is hangsúlyozta, hogy nem terveznek leépítést.
A politikai vita hátterében az áll, hogy a Tisza Párt programja szerint visszavennék az MCC-nek juttatott állami vagyont, és megszüntetnék azt a gyakorlatot, amely szerintük „tehetséggondozásnak álcázva az állampártok politikai és ideológiai bázisát építi, közpénzből”.