Csúsztat egy 1956-os sortűz ügyében a Fidesz-propaganda, hogy támadhassa az államfőjelöltet

Deák Dániel vette elő elsőként az ügyet Baka András strasbourgi bírói praxisából. Utána jöttek a többiek: Bohár Dániel, a Mandiner és a Magyar Nemzet. A perben nem arról döntöttek, hogy a Magyar Néphadsereg egykori tisztje bűnös-e vagy ártatlan, hanem arról, hogy amiért elítélték, az bűncselekmény volt-e 1956-ban vagy sem.  

„Jól értem, hogy október 23-a 70. évfordulóján olyan köztársasági elnöke lesz Magyarországnak, aki felmentette az 56-os tatai sortűz vádlottját?” – kommentálta Bohár Dániel (ex-Megafon) ellenzéki „influenszer” Baka András államfővé jelölését.  

A Fidesz-közeli megmondóember egykori kollégája, a Megafonból szintén „katapultált” Deák Dániel narratíváját görgeti tovább, ahogy egyébként a Mandiner és a Magyar Nemzet is.  Deák idézte fel elsőként „gyorselemzésében” az 1956-os tatai sortűz ügyében indult hazai büntetőeljárást és annak nemzetközi bírói fórumon, az Emberi Jogok Európai Bíróságán történt folytatását. 

„A legnagyobb kérdőjel az 1956-os tatai sortűzhöz kapcsolódó Korbely-ügy. Korbely Jánost a magyar Legfelsőbb Bíróság 2001-ben emberiség elleni bűncselekmény miatt öt év szabadságvesztésre ítélte. A tatai sortűzben három ember meghalt és többen megsebesültek. Korbely Strasbourgba vitte az ügyet, ahol az Emberi Jogok Európai Bírósága 2008-ban 11–6 arányban neki kedvező döntést hozott. Baka András az ítéletet támogató többség tagja volt, amit később maga is nyíltan vállalt: úgy fogalmazott, hogy szerinte a nemzetközi jognak megfelelő döntés született, és szavazatával ő is ezt támogatta” - írta Deák Dániel.

Az 1956-os ügy 

Korbely János a Magyar Néphadsereg századosa volt az 1956-os forradalom idején, és tanfolyamparancsnokkét szolgált a tatai katonai kiképző iskolában. ’56. október 26-án arra kapott parancsot, hogy fegyverezze le a tatai rendőrség épületét elfoglaló felkelőket, és szerezze vissza az épület feletti ellenőrzést. 

Korbely különítménye több forradalmárral végzett, egyiküket ő maga lőtte agyon. 1994-ben emeltek ellene vádat emberiség elleni bűncselekmény elkövetéséért, a vád szerint különítménye polgári személyekre nyitott tüzet. Az ügy évekig húzódott, a Legfelsőbb Bíróság (LB) 2001-ben hozott  jogerős ítéletet. Korbely Jánost bűnösnek találták, az LB szerint az emberiség elleni bűncselekményt több emberen elkövetett szándékos emberöléssel valósította meg. 

Korbely ezt követően fordult az Emberi Jogok Európai Bíróságához, ahol Baka András is bíráskodott. Beadványának fő érve az volt, hogy olyan cselekményért ítélték el, ami az elkövetés idején nem minősült bűncselekménynek.  

A büntetőjog egyik alapelve a „nullum crimen sine lege”, ami magyarul annyit tesz: törvény nélkül nincs bűncselekmény. Vagyis büntetőjogi felelősség csak olyan magatartásért állapítható meg, amit az elkövetés idején a jog bűncselekményként rendelt büntetni.  

A strasbourgi bíróság az összes rendelkezésre állt körülményt megvizsgálva arra a következtetésre jutott, hogy „nem került bebizonyításra, hogy előre látható volt, hogy a kérelmező cselekményei a nemzetközi jog alapján emberiség elleni bűncselekményt valósítanak meg”. 

Korbely János a nemzetközi bírói fórum előtt nem vádlott volt - nem is lehetett volna az, hiszen Magyarországon jogerősen elítélték -, hanem kérelmező. Az eljárás tárgya nem az volt, hogy adott-e ki tűzparancsot, vagy hogy saját maga lőtt-e, Strasbourgban tehát nem a bűnösségét vizsgálták, következésképpen ügyében felmentő ítéletet sem hozhattak. A per tárgya az volt, hogy amivel Korbelyt Magyarországon megvádolták az 1990-es években, az 1956-ban emberiség elleni bűncselekménynek minősült-e vagy sem.