Gyógypedagógusok az SNI-s gyerekek iskolázási nehézségeiről

Míg a sajátos nevelési igényű (SNI) gyerekek száma évről évre nő, a pedagógusokat és a szülőket sem látják el elegendő információval arról, mi a teendő egy autista vagy ADHD-s gyerek beiskolázásakor. Dalmai Melinda és Szigethi Zsófia gyógypedagógusok osztották meg a tapasztalatukat arról, hogy ők hogyan látják a magyarországi helyzetet. 

Az érintett gyerekek száma is egyre nő, míg 2001-ben 3.3 százalékon állt az SNI-s gyerekek száma, 2024-ben már 6.7 százalék lett az arányuk.

Mit jelent az SNI státusz?

Atipikus fejlődésnek nevezzük, ha egy gyerek nem tipikusan, azaz nem a korának megfelelően fejlődik. Az atipikus fejlődés nem jelent önmagában hátrányt vagy előnyt, csak arra utal, hogy a gyerek valamilyen téren máshogy fejlődik, mint a kortársai, ezért különleges bánásmódra van szüksége. Az ADHD-s, autista, diszlexiás és más atipikus fejlődésű gyerekek is ide tartoznak, ez egy gyűjtőfogalom.

Az SNI talán leggyakoribb fajtáival az autizmussal és ADHD-val élő gyerekekről kérdeztem a két szakértőt.

Szigethi Zsófia

„Úgy kerültem közel a témához, hogy eredetileg óvónőként dolgoztam és a csoportomba került egy autista kisfiú, és nem volt kellő szaktudásom arról, hogyan tudnám megfelelően segíteni, beintegrálni, az óvodai csoportba. Tehát láttam a pedagógus oldalát is, hogy korábban mennyire nem kaptunk semmilyen segítséget azzal kapcsolatban, hogyan kezeljük egy ilyen helyzetet. A többségi pedagógusok a tanulmányaik során nagyon keveset tanulnak erről. Ezért minden pedagógusnak nagy kihívás egy ilyen helyzet.” – meséli tapasztalatait Dalmai Melinda.

Szigethi Zsófia is megerősít abban, hogy a többségi pedagógusoknak nagyon kevés szaktudás áll a rendelkezésükre az egyetemi képzés során, ezért fontos lenne minél több tudást átadni számukra.

„Amikor visszamentem dolgozni szülés után, akkor autizmus csoportba hívtak, de eléggé húzódoztam tőle, mert annak idején, amikor végeztem, még nem volt autizmus szakirány gyógypedagógián. Súlyos autizmus tünetekkel voltak gyerekek a csoportomban, így elkezdtem az autizmus szakirányt az egyetemen és egy jól használható tudást kaptam erre a területre. Nyilvánvalóvá vált, hogy a többségi iskolákban is sok az autista gyerek, és szükség van erre a tudásra. Elkezdtünk többségi intézményekbe járni és autizmus, ADHD-s gyerekek kapcsán tartottunk pedagógus tréningeket, gyakorlati módszertani ismereteket igyekeztünk átadni.” 

Az ADHD és autizmus az iskolában

Lassan minden pedagógus találkozik ezzel a problémával, és fontos lenne felismerni a megfelelő támogatás lehetőségeit, tudnia kéne kezelni ezeket az eseteket. Sokszor a tanárok vagy az osztályban a szülők is hárítva fogadják az ilyen nehézségekkel érintett gyerekeket. 

„Ezek a gyerekek sajátos idegrendszerrel működnek, ráadásul nincs két egyforma autista vagy ADHD-s gyerek sem.  Az érintettségnek is vannak fokozatai. Én utazó gyógypedagógusként, intézményről intézményre járva próbáltam segíteni a sajátos nevelésű tanulókat. Bemegyek a gyerekért és kiviszem az óráról, és külön fejlesztem. De így a pedagógus továbbra sem kap segítséget arról, hogy hogyan támogassa a gyerekeket a tanulásban. Jobb lenne, ha a közösségben próbálnánk segíteni, hogy a pedagógus is lássa, milyen módszerek működnek és hogyan tudja ő is hatékonyan beépíteni a munkájába. Autista vagy ADHD-s gyerekek kétszemélyes helyzetben sokkal jobban működnek, de közösségben gyakran nehezebben. A megsegítés egyik módja az lehet, hogy az érintett gyermeket bent az óvodai vagy iskolai közösségben, osztályban közvetlenül segíti a gyógypedagógus. Ha sok a sajátos nevelési igényű gyerek egy intézményben, akkor ott legtöbbször külön gyógypedagógus is rendelkezésre áll.”

A másik nagy téveszme Dalmai Melinda szerint az, hogy az összes autista gyerek agresszív. Az agressziót ugyanis a környezete való válaszreakcióként hozza a gyermek magával, nem adott minden gyermeknél.

Szigethi Zsófia szerint ma már nyilvánvalóvá vált, hogy a többségi iskolákban is sok az SNI-s gyerek, és szükség van plusz tudásra. 

„Elkezdtünk többségi intézményekbe járni és autizmus, ADHD-s gyerekek kapcsán tartottunk pedagógus tréningeket, gyakorlati módszertani ismereteket igyekeztünk átadni. Saját magam is értintett vagyok, összesen öt gyerekem van, két lányom ADHD-s és autista fiam is, és magam is ADHD-s vagyok, tehát minden fronton jól ismerem a témát. Amikor megszületett az ötödik gyerekem, akkor jelentkeztem a doktori képzésbe, és nem mentem vissza a külön neveléses csoportba, és most a Radnóti Gimnáziumban vagyok gyógypedagógus és csinálom a phd-t.” 

A nagyobb gond, hogy kevés az autizmusban járatos gyógypedagógus is, ugyanis ez viszonylag új szakirány, és kevés a képzett szakember. A gyógypedagógus is akkor tud megfelelő támogatást nyújtani, ha rendszeresen, folyamatosan képzi magát autizmus témában. 

A gyerekek elfogadása

„Sokszor van az a tévképzet is, hogy egy SNI-s gyereknek elég a többletidő biztosítása, de ez is egyénenként változó. Van, akinek nem több idő kell, inkább más megközelítés. A legjobb integráció akkor valósul meg, ha a család, a pedagógusok, a szülők és az osztály is befogadó. Ehhez elengedhetetlen a szülő-pedagógus együttműködésre, hiszen a szülő az, aki a legjobban ismeri a gyermekét mi működik nála jól, mi az, ami kevésbé.”

Gyakran találkozik azzal a problémával Dalmai Melinda, hogy egy kevesebb támogatást igénylő, enyhébb tünetegyüttessel rendelkező gyereknél azt várják, hogy ha fejlesztik a különböző képességeiket, akkor az egyszer csak „kigyógyul” az autizmusból, vagy ADHD-ból. 

Dalmai Melinda

„De ez nem fog soha elmúlni, legfeljebb egy kézikönyvet adhatunk a gyermeknek a neurotikus világáról és ennek köszönhetően jobban megérti azt, könnyebben boldogulunk majd vele. A szociális területen nagyon gyakran vannak nehézségeik, eltérően, másképp működnek ezekben a helyzetekben. Az autista gyerek szociális készségei sosem lesz olyan, mint a többi gyereknek. Meg kell ismerni őket, és elfogadni, hogy ők így működnek. Jó, ha a gyerek is tisztában van a saját identitásával. Jó lenne, ha ezt a társadalom is elfogadná. Gyakori autisták között, hogy nem szeretik a nagy közösségi élményeket, ugyanis lefárasztják őket.”

Szigethi Zsófia szerint, az lenne az ideális, ha valami van a gyerekkel, akkor megkap minden támogatást a köznevelési rendszerben. 

"De nem ez van, és nincs megfelelő szakember és általában megfelelő óraszámot sem tudnak biztosítani. Autista gyerekeknek például heti öt fejlesztés járna, de ez nagyon kevés intézményben valósul meg. A közeljövőben ez nem hiszem, hogy változna. Sokszor kényszerül a szülő, hogy ő döntsön a szakértői bizottság előtt, hogy szeretne-e SNI státuszt vagy sem. A választásban a legnagyobb kényszer az, hogy talál-e olyan iskolát, ami befogadja a gyerekét.” - teszi hozzá a szakember.

Az iskolázottságot tekintve változó a helyzet az országban. Van olyan megyeszékhely, ahol középiskolai szinten egyetlen olyan intézmény sincs, vagy szakképzési centrum, ahol fogadnának autista gyermeket. Nincs az alapító okiratban, tehát nem kötelesek felvenni, de befogadó nyilatkozattal felvehetik őket. Ez akkor probléma, ha továbbtanulni készül a gyerek, de emiatt nem veszik fel, és a család nem tudja megoldani, hogy távolabb hordja a gyereket.

Nincsenek meg a megfelelő adottságok, a tudásbővítés pedig elengedhetetlen

„A másik komoly kihívás az, hogy nincsenek kisebb létszámú osztályok. Sok esetben tíz fős közösségben jól tudnának működni, de főként a szegregációban van ilyen. Ép értelmű autistát szegregációba tenni nem minden esetben szerencsés, főként akkor nem, ha nincs kifejezetten ép értelmű gyermekek számára külön osztály, mivel nem egyforma szinten vannak. Hiszen az a célunk, hogy felnőttként ők is a társadalom hasznos tagjai legyenek. Persze olyan eset is van, hogy a szegregáció a megoldás, ha magasabb támogatási szükségletű a gyermek.” - teszi hozzá Dalmai Melinda.

Dalmai Melinda szerint ahhoz, hogy a mai iskolai rendszerben jól működjenek a speciális nevelési igényű gyerekek elengedhetetlen a tudásbővítés, szemléletformálás, mert másképp nem fog jól működni. A szakember úgy véli, ehhez már rengeteg anyag áll rendelkezésre, képzések a pedagógusoknak, mesék, szociális történetek, a gyermekeknek, akár már óvodás kortól is. Az ovis gyerekek nagyon elfogadóak, általános iskolában kezdődik a kiközösítés, bántás, ekkor gyakran válnak bullying áldozatává a gyerekek. Ehhez szükség van befogadó közösségre, egy jól működő gyógypedagógiai rendszerre. 

„Az én ideám az, hogy minden iskola befogadó, minden sajátos nevelési igényre, és van egy jól működő gyógypedagógiai rendszer. Kellő eszköztárral van felszerelve az iskola is. Lenne megfelelő óraszám a speciális gyerekek igényeire, és arról szól a befogadó közeg, hogy minden egyes gyereknek jó. Az inkluzív tanítás arról szól, hogy az oktatási rendszert változtatjuk, és nem a gyereket faragjuk az oktatási rendszerhez.” - teszi hozzá Szigethi Zsófia.

A kisebb osztálylétszámok, speciális eszközök és megfelelő számú gyógypedagógiai asszisztensek sokat tudnának segíteni. Olyan elsős osztályhoz, ahol több érintett is van, oda kellene egy fix ember, aki tudja támogatni a tanítót abban, hogy megfelelően tudja támogatni ezeket a gyereket. Kellene, hogy legyenek gyűjtemények, bázisok, ahonnan le lehet szedni feladatlapokat, eszközöket. Nem elvárható, hogy úgy diferenciáljon egy tanár, hogy minden mást is csináljon és közben öt felé figyeljen. Holott ez lenne a jó, de ehhez meg kellene teremteni a külső körülményeket is. Valójában a mindennapokat az váltja meg, ha a környezet felkészült (az iskola, az osztály) és mellé jár fejlesztésre is a gyerek. Ha a gyerekeknek, a tanároknak is van tudása az ADHD-ról, autizmusról minden sokkal gördülékenyebben menne.

Gyakran a szülők is rettegnek az SNI-s gyerekekről, miközben semmi félnivaló nincs, csak van egy ellenérzés bennük, ezért kellene a szülőket is felkészíteni. 

„Az ADHD-ban két fajta tudományosan igazolt módszert van, a gyógyszeres kezelés, amit szakorvos dönt el és a másik a kognitív viselkedésterápia, és ezeknek a módszereknek a tanulása. A másik a jutalmazási rendszerek kidolgozása, a negatív gondolatokból pozitívvá tenni. Olyan eszközöket tanulunk meg használni, ami a csekklisztek és emlékeztetők használata.”

Minden ADHD-s gyerek és autista gyerek karrierjét mozgásterápiával kezdi, amik bizonyos esetekben jók lehetnek, de mindig az első problémát kell fejleszteni, ADHD-ban a végrehajtó működéshez tartozó mindennapi problémákat, az autizmusban a szociális készségeket.

„A neurofeedback azonnali pozitív eredményekről tudok, tudományos kutatásokban azért még a hosszútávú hatékonyságát nem sikerült megalapozni, ettől még lehetnek pozitív eredményei. A homloklebeny terápia a végrehajtó működéseket támogatja meg, hasonlóan gondolkodom arról is. Én alapvetően a viselkedésterápiát javasolnám, és jó lenne, ha erre lenne lehetőség iskolai kereteken belül is.”

Az ADHD és autizmus esetében is fontos figyelni a társas készségeik fejlesztésére. Az önismeret fejlesztése is fontos. 

„Többnyire peremhelyzetben vannak ezek a gyerekek, mert sok rosszat hallanak magukról, például azt, hogy miért nem tud megjegyezni dolgokat, miért nincs a padban rend vagy miért ugrál fel a helyéről. Ezek fokozzák a problémákat, és pont ezért nagyon fontos a környezet, a tanítók jó színvonalú tudása.”- teszi hozzá Szigethi Zsófia.

„Az ELTÉN a MASZK kutató csoport, speciálisan az autizmus kutatásával foglalkoznak, és ott is van egy A Csillagbusz Inklúziós Intervenciós Program, ami kifejezetten autista gyerekek befogadásához készült.  Az ADHD-ra nem ismerek kidolgozott programot, de arra is fel kell készíteni a gyerekeket. Leginkább arra kell, hogy sokfélék vagyunk, nem kihegyezve egy-két adott gyerekekre. Arra kell figyelni, hogy az oktatás maga befogadó legyen. Azt érdemes hangsúlyozni, hogy rendben van, ha mindannyian mások vagyunk így belőlük már esélyesebb, hogy inkluzívabb társadalom váljon. Aki kiskorában ezt tapasztalja, hogy mindannyian mások vagyunk, az felnőttként sem lesz kirekesztő. Ez az inkluzív oktatásnak a lényege” - zárja gondolatait Szigethi Zsófia.

Fotó: Unsplash