Gyógypedagógusok az SNI-s gyerekek iskolázási nehézségeiről

Míg a sajátos nevelési igényű (SNI) gyerekek száma évről évre nő, a pedagógusokat és a szülőket sem látják el elegendő információval arról, mi a teendő egy autista vagy ADHD-s gyerek beiskolázásakor. Dalmai Melinda és Szigethi Zsófia gyógypedagógusok osztották meg a tapasztalatukat arról, hogy ők hogyan látják a magyarországi helyzetet. 

Az érintett gyerekek száma is egyre nő, míg 2001-ben 3.3 százalékon állt az SNI-s gyerekek száma, 2024-ben már 6.7 százalék lett az arányuk.

Mit jelent az SNI státusz?

Atipikus fejlődésnek nevezzük, ha egy gyerek nem tipikusan, azaz nem a korának megfelelően fejlődik. Az atipikus fejlődés nem jelent önmagában hátrányt vagy előnyt, csak arra utal, hogy a gyerek valamilyen téren máshogy fejlődik, mint a kortársai, ezért különleges bánásmódra van szüksége. Az ADHD-s, autista, diszlexiás és más atipikus fejlődésű gyerekek is ide tartoznak, ez egy gyűjtőfogalom.

Az SNI talán legnagyobb figyelemmel övezett fajtáival az autizmussal és ADHD-val élő gyerekekről kérdeztem a két szakértőt.

Szigethi Zsófia

„Úgy kerültem közel a témához, hogy eredetileg óvónőként dolgoztam és a csoportomba került egy autista kisfiú, és nem volt kellő szaktudásom arról, hogyan tudnám megfelelően segíteni, integrálni, az óvodai csoportba. Tehát láttam a pedagógus oldalát is, hogy korábban mennyire nem kaptunk semmilyen segítséget azzal kapcsolatban, hogyan kezeljük egy ilyen helyzetet. A többségi pedagógusok a tanulmányaik során nagyon keveset tanulnak erről. Ezért minden pedagógusnak nagy kihívás egy ilyen helyzet.” – meséli tapasztalatait Dalmai Melinda.

Szigethi Zsófia is megerősít abban, hogy a többségi pedagógusoknak nagyon kevés szaktudás áll a rendelkezésükre az egyetemi képzés során, ezért fontos lenne minél több tudást átadni számukra.

„Amikor visszamentem dolgozni szülés után, akkor autizmus csoportba hívtak, de eléggé húzódoztam tőle, mert annak idején, amikor végeztem, még nem volt autizmus szakirány a gyógypedagógiai főiskolán. Súlyos autizmus tünetekkel rendelkező gyerekek voltak a csoportomban, így elkezdtem az autizmus szakirányt az egyetemen és ott nagyon jól használható tudást kaptam erre a területre. Nyilvánvalóvá vált, hogy a többségi iskolákban is sok az autista gyerek, és szükség van erre a tudásra. Elkezdtünk többségi intézményekbe járni és autizmussal, ADHD-val kapcsolatban tartottunk pedagógus tréningeket, gyakorlati módszertani ismereteket igyekeztünk átadni.” 

Az ADHD és autizmus az iskolában

Lassan minden pedagógus találkozik ezzel a problémával, és fontos lenne felismerni a megfelelő támogatás lehetőségeit, tudnia kéne kezelni ezeket az eseteket. Sokszor a tanárok vagy az osztályban a szülők is hárítva fogadják az ilyen nehézségekkel érintett gyerekeket. 

„Ezek a gyerekek sajátos idegrendszerrel működnek, ráadásul nincs két egyforma autista vagy ADHD-s gyerek sem.  Az érintettségnek is vannak fokozatai. Én utazó gyógypedagógusként, intézményről intézményre járva próbáltam segíteni a sajátos nevelési igényű tanulókat. Egyéni és kiscsoportos fejlesztést tartok a gyerekeknek tanórán kívül. De így a pedagógus továbbra sem kap segítséget abban, hogy hogyan támogassa a gyerekeket a tanulásban. Jobb lenne, ha a közösségben próbálnánk segíteni, hogy a pedagógus is lássa, milyen módszerek működnek és hogyan tudja ő is hatékonyan beépíteni a munkájába. Autista vagy ADHD-s gyerekek kétszemélyes helyzetben sokkal jobban működnek, de közösségben gyakran nehezebben. A megsegítés egyik módja az lehet, hogy az érintett gyermeket bent az óvodai vagy iskolai közösségben, osztályban közvetlenül segíti a gyógypedagógus. Ha sok a sajátos nevelési igényű gyerek egy intézményben, akkor ott legtöbbször külön gyógypedagógus is rendelkezésre áll.”

A másik nagy téveszme Dalmai Melinda szerint az, hogy az összes autista gyerek agresszív. Az agresszió ugyanis legtöbbször a környezete való válaszreakcióként jelenik meg a gyermeknél.

Szigethi Zsófia szerint ma már nyilvánvalóvá vált, hogy a többségi iskolákban is sok az SNI-s gyerek, és szükség van plusz tudásra. 

„Elkezdtünk többségi intézményekbe járni és autizmus, ADHD-s gyerekek kapcsán tartottunk pedagógus tréningeket, gyakorlati módszertani ismereteket igyekeztünk átadni.

A nagyobb gond, hogy kevés az autizmus szakirányos gyógypedagógus is, ugyanis ez viszonylag új szakirány, és kevés a képzett szakember. A gyógypedagógus is akkor tud megfelelő támogatást nyújtani, ha rendszeresen, folyamatosan képzi magát autizmus témában. 

A gyerekek elfogadása

„Sokszor van az a tévképzet is, hogy egy SNI státuszú gyereknek elég a többletidő biztosítása, de ez is egyénenként változó. Van, akinek nem több idő kell, inkább más megközelítés. A legjobb integráció akkor valósul meg, ha a család, a pedagógusok, a szülők és az osztály is befogadó. Ehhez elengedhetetlen a szülő-pedagógus együttműködése, hiszen a szülő az, aki a legjobban ismeri a gyermekét mi működik nála jól, mi az, ami kevésbé.”

Gyakran találkozik azzal a problémával Dalmai Melinda, hogy egy kevesebb támogatást igénylő, enyhébb tünetegyüttessel rendelkező gyereknél azt várják, hogy ha fejlesztik a különböző képességeiket, akkor az egyszer csak „kigyógyul” az autizmusból, vagy ADHD-ból. 

Dalmai Melinda

„Ez egy egész életen át tartó állapot, legfeljebb egy „kézikönyvet” adhatunk a gyermeknek a neurotipikus világról és ennek köszönhetően jobban megérti azt, könnyebben boldogul majd vele. A szociális területen nagyon gyakran vannak nehézségeik, eltérően, másképp működnek ezekben a helyzetekben. Gyakran előfordul például, hogy nehezen értik meg mások gondolatait, érzéseit, szándékait. Meg kell ismerni őket, és elfogadni, hogy ők így működnek. Jó, ha a gyerek is tisztában van a saját identitásával. Jó lenne, ha ezt a társadalom is elfogadná.”

Szigethi Zsófia szerint, az lenne az ideális, ha a gyereknek speciális szükségletei vannak akkor megkap minden támogatást a köznevelési rendszerben. 

"De a valóság nem ez. Gyakran nincs megfelelő végzettségű szakember és az előírt óraszámot sem tudják biztosítani. Az autista gyerekeknek például heti öt óra fejlesztés járna, de ez nagyon kevés intézményben valósul meg. A közeljövőben ez nem hiszem, hogy változna. Sokszor arra kényszerül a szülő, hogy ő döntsön a szakértői bizottság előtt, hogy szeretne-e SNI státuszt vagy sem. A választásban az egyik legnagyobb kényszer az, hogy talál-e olyan iskolát, ami befogadja a gyerekét.” - teszi hozzá a szakember.

Az iskolák területi eloszlását tekintve is változó a helyzet az országban. Van olyan megyeszékhely, ahol középiskolai szinten egyetlen olyan intézmény sincs, vagy szakképzési centrum, ahol fogadnának autista gyermeket. Nincs az alapító okiratban, tehát nem kötelesek felvenni, de befogadó nyilatkozattal felvehetik őket. Ez akkor probléma, ha továbbtanulni készül a gyerek, de emiatt nem veszik fel, és a család nem tudja megoldani, hogy távolabb hordja a gyereket.

Nincsenek meg a megfelelő adottságok, a tudásbővítés pedig elengedhetetlen

„A másik komoly kihívás az, hogy nincsenek kisebb létszámú osztályok. Sok esetben egy nagyjából tíz fős közösség ideális lenne számukra, de a többségi iskolákban erre nagyon ritkán van lehetőség. Az ép értelmű autista gyerekeknek többnyire nem a külön nevelés lenne a megfelelő forma, hiszen az lenne, a cél, hogy olyan helyzeteket tudjunk teremteni, amiben számukra komfortos módon együtt tudnak lenni neurotipikus társaikkal. Az a célunk, hogy felnőttként ők is a társadalom egyenrangú tagjai legyenek. Persze olyan eset is van, hogy a szegregáció a megoldás, ha magasabb támogatási szükségletű a gyermek.” - teszi hozzá Dalmai Melinda.

Dalmai Melinda szerint ahhoz, hogy a mai iskolai rendszerben megfelelő támogatást kapjanak a speciális nevelési igényű gyerekek elengedhetetlen a tudásbővítés, szemléletformálás. A szakember úgy véli, ehhez már rengeteg anyag áll rendelkezésre, képzések a pedagógusoknak, mesék, szociális történetek, a gyermekeknek, akár már óvodás kortól is. Az ovis gyerekek nagyon elfogadóak, általános iskolában kezdődik a kiközösítés, bántás, ekkor gyakran válnak bullying áldozatává az érintett gyerekek. Ezt elkerülendő szükség van befogadó közösségre, egy jól működő gyógypedagógiai rendszerre. 

„Az én ideám az, hogy minden iskola befogadó, minden sajátos nevelési igényre, és van egy jól működő gyógypedagógiai rendszer. Kellő eszköztárral van felszerelve az iskola is. Lenne megfelelő óraszám a gyerekek speciális igényeire. A befogadó közeg nem csak a sajátos nevelési igényű gyerekről szól, hanem az iskola minden tanulójáról, legyen ő kiemelten tehetséges, kétnyelvű, hátrányos helyzetű, vagy éppen tipikusan fejlődő. Az inkluzív nevelés arról szól, hogy az oktatási rendszert változtatjuk, és nem a gyereket faragjuk az oktatási rendszerhez.” - teszi hozzá Szigethi Zsófia.

A kisebb osztálylétszámok, speciális eszközök és megfelelő számú gyógypedagógiai asszisztens sokat tudna segíteni. Például egy olyan elsős osztályhoz, ahol több érintett gyerek is van, kellene egy állandó asszisztens, aki tudja segíteni a tanítót abban, hogy megfelelően tudja támogatni ezeket a gyereket. Kellene, hogy legyenek gyűjtemények, bázisok, ahol hozzáférhetőek különböző feladatlapok, eszközök. Nehezen elvárható, hogy egy magas létszámú osztályban a pedagógus egyedül álljon helyt úgy, hogy közben minden gyerek egyéni igényeit figyelembe veszi. Holott ez lenne a jó, de ehhez meg kellene teremteni a külső körülményeket is. Ideális esetben a gyermek fejlesztése mellett megvalósul a befogadó környezet felkészítése is. Ha a gyerekeknek, a tanároknak is lenne tudása az ADHD-ról, autizmusról minden sokkal gördülékenyebben menne.

Gyakran a szülők is rettegnek az SNI-s gyerekekről, miközben semmi félnivaló nincs, csak van egy ellenérzés bennük, ezért kellene a szülőket is felkészíteni. 

Az ADHD korszerű terápiája több módszer együttes alkalmazását jelenti. Tudományosan megalapozott kezelési módnak számít a gyógyszeres kezelés, bizonyos pszichoterápiás módszerek (viselkedésterápia, kognitív viselkedésterápia), vagy egyéb mediátor (szülő, tanár) által irányított tréningek. 

Ha egy öt évesnél idősebb gyermekeknél a nem-gyógyszeres beavatkozások ellenére az ADHD tünetei tartós és jelentős hátrányt, sok nehézséget jelentenek a gyerek számára, ajánlott a gyógyszeres kezelés megfontolása. Ennek megkezdése és biztosítása gyermekpszichiátriai kompetencia.

Ezeken kívül jó hatásfokúak az úgynevezett tréning-jellegű beavatkozások. A szervezési készségek tréningje során hangsúlyt fektetnek például a házi feladatok elkészítésére, az eszközök rendszerezésére és az időmenedzsmentre. A szociális készségek tréningje azt jelenti, hogy mindennapi, spontán helyzetekben tanítják a társas készségek funkcionális és adekvát használatát, mint például beszélgetési készségek, kérés, elutasítás stb. 

Az ADHD és autizmus esetében is fontos figyelni a társas készségeik és az önismeret fejlesztésére. 

„Ezek a gyerekek gyakran vannak peremhelyzetben a közösségeiken belül. Ennek egyik oka lehet, a „rossz hírnevük”, ami annak köszönhető, hogy a pedagógusok sokat kritizálják a viselkedésüket. Ráadásul olyan dolgok miatt, amik az állapotukból fakadnak, például, hogy elfelejtik felírni a házi feladatot, vagy nem tudnak nyugton ülni a helyükön. Ezért is nagyon lényeges lenne a pedagógusok tudásának növelése ezeken a területeken.”- teszi hozzá Szigethi Zsófia.

„Az ELTÉN a MASZK kutatócsoport az autizmus kutatásával foglalkozik. Ők hozták létre a Csillagbusz Inklúziós Intervenciós Programot, ami kifejezetten autista gyerekek befogadásának megsegítéséhez készült. Leginkább azt kell tudatosítani a gyerekekben, hogy sokfélék vagyunk, nem kihegyezve egy-két adott gyerekekre. Arra kell figyelni, hogy az oktatás maga befogadó legyen. Azt érdemes hangsúlyozni, hogy rendben van, ha mindannyian mások vagyunk - így belőlük már esélyesebb, hogy inkluzívabb társadalom váljon. Aki kiskorában ezt tapasztalja, hogy mindannyian mások vagyunk, az felnőttként sem lesz kirekesztő. Ez az inkluzív oktatás egyik fő eleme” - zárja gondolatait Szigethi Zsófia.

Fotó: Unsplash