Palócz Éva: Lesznek nagyon rossz évek a magyar gazdaságban

Magyarországon nincs gazdaságpolitika, hanem politika van a gazdaságban, amely a valós helyzettel nem számolva ráerőlteti az akaratát a gazdaságra. A folyamat pedig nagyon rossz irányba mutat. Így lehetne röviden összefoglalni a kontroll.hu NEREN TÚL című műsorának tartalmát, ahol a vendégek ezúttal Bod Péter Ákos közgazdász, egyetemi tanár, az MNB volt elnöke, egykori ipari miniszter és Palócz Éva közgazdász, a Kopint-Tárki Konjunktúrakutató Intézet vezérigazgatója voltak. 

Gazdasági növekedés és a forint árfolyama
 

Várható volt a harmadik negyedévi rossz negyedévi adat, de a mértéke meglepetés volt, éppen úgy, ahogy a forint árfolyamának gyors gyengülése is. „Lórugásszerűen jött mind a GDP csökkenés, mind az árfolyam” – fogalmazott Palócz Éva, aki szerint egyelőre beláthatatlan, hogy az árfolyamgyengülés hol áll meg. A forint egy jelzőszám, azt sugallja, hogy törékeny a helyzet, magyarázza Bod Péter Ákos, aki szerint nem is a recesszió a probléma, mert ilyen előfordul, hanem az, hogy az adatok trendszerű gyengülést és bizonytalanságot mutatnak. Utóbbin várhatóan az sem segít, hogy a kormány idén az amerikai elnökválasztás ürügyén az év végére halasztotta a jövő évi költségvetés összeállítását. 

„Nem jelenti azt, hogy jobb sarokszámokat fognak kialakítani, mert láthatólag most sem számolnak a realitással.”

– véli Palócz, aki Bod Péter Ákossal ellentétben a jövő évre tervezett 3,4 százalékos növekedést nem tartja valószínűnek, bár nem is kizárt, hogy teljesül. 
 

Magyarország az autógyártók gyarmata? 
 

Palócz Éva vitatja, hogy Magyarország gyarmata lenne az Audinak, a Mercedesnek, a Boschnak, vagy éppen a Fordnak. Szerinte téves a narratíva, amely bizonyos külföldi tőkeellenességet próbál meglovagolni. A közgazdász emlékeztetett, amikor ezek a cégek Magyarországra jöttek a rendszerváltozás után, új technológiát hoztak, munkahelyet teremtettek, felvirágoztattak régiókat. Ráadásul jóval magasabb munkabéreket fizettek, mint a hazai cégek és jóval magasabb termelékenységgel dolgoztak. Éppen ezért hamis az összeszerelő üzem mítosza, ahogy az az érv is, hogy ha ezek a külföldi alacsony hozzáadott értékű összeszerelő üzemek nem lennének, akkor bezzeg a magyar gazdaság szárnyalna. 

Palócz úgy látja, épp az ellenkezője igaz ennek, a magyar gazdaságnak az esélye abban rejlett volna, hogy utolérjék ezt a szintet, vagy akár magasabb színvonalú, több hozzáadott értéket gyártó termelést hozzanak létre. Ehelyett maradt a magyarnál magasabb béreket fizető, termelékenyebb külföldi tőkének az ostorozása. „Most azért ebben van egy fordulat az utóbbi időben, mert bár nem gondolom, hogy a nyugat-európai vagy az amerikai az jó, az ázsiai meg nem jó, de azt gondolom, hogy ezek más kultúrát hoznak ide. És itt valóban felvethető az, hogy mennyiben érdeke ez a magyar gazdaságnak” – mondta a szakember a környezeti károkra, illetve a munkavállalói jogokra utalva. 

„Azért nem akarunk visszamenni a középkorba, amikor gyakorlatilag napi 16 órában lehet dolgoztatni az embereket.”

– mondja Palócz, emlékeztetve rá, hogy a nyugati cégek jellemzően magukkal hozták az üzemi tanácsi, szakszervezeti, kollektív szerződéssel kapcsolatos üzleti kultúrájukat is. A most érkező cégek viszont pont az ellenkező irányba mennek, és bár lehet azt mondani, hogy malájok fognak ott dolgozni, de azt vitathatónak tartja, hogy a magyar gazdaság abból éljen, hogy nagyon erősen rászoruló embereket kizsákmányolnak.

Bod Péter Ákos további szempontokat sorolt. Úgy látja, amikor Magyarországra jött egy nyugati cég, először valóban kicsi volt a hozzáadott érték, „a franciák még az Eviani vizet is onnan hozták”. Ám később elkezdtek terjeszkedni, 10-15 év után például Győrben már nem csak összeszereltek, hanem anyagkutatást is végeztek, azaz magasabb hozzáadott értékű tevékenység is elkezdődött. Ugyanez szerinte az ázsiai, kínai cégektől nem várható. Ráadásul problémás az is, hogy egy munkaerőhiányos időszakban erőlteti ezt a gazdaságpolitika. 

„Honnan fognak fölvenni embert? Hát csak importból. És akkor azért az idehozza azt a problémát is, hogy más kultúra, annak a hozzáadott értéke nem olyan nagy, a profit kimegy az országból. Akkor miért is csináljuk ezt a környezetszennyező ügyet, hogy eladjuk a vizünket meg az elektromos áramunkat? Milyen elektromos áramunkat? Milyen gázunkat? Hát az is import!”

– magyarázta. 

"Nap mint nap jelentenek be külföldi vállalatokat, a külgazdasági miniszter minden erejével ezen van, de ez már sok, rossz irány" – teszi hozzá Palócz Éva. A szakember szerint egy olyan gazdaságpolitikát kellene kialakítani, ami a magyar adottságokra van optimalizálva, arra a munkaerőre, szakképzett munkaerőre, egyéb adottságokra, amivel rendelkezünk. Az arányokat kellene végiggondolni, mert a gazdaságban ugyan helye van a külföldi cégeknek, és akár még most is jöhet új, de nem ilyen mennyiségben. Ráadásul azt is figyelni kellene, hogy milyen hozzáadott értéket jelent az adott cég, illetve milyen jövője van az adott ágazatnak. És levegőhöz való jutást kellene biztosítani a hazai cégek számára is. 

Gyengülő forint, magas infláció
 

"Sem a zloty, sem a cseh korona nem gyengült annyit az elmúlt időszakban és nem olyan volatilis, mint a magyar forint" – mondja Bod Péter Ákos. A volt jegybankelnök szerint a folyamatokért súlyosan felelős a magyar gazdaságpolitika, ahogy az az elképzelés is, hogy a leértékelés jó lehet. „Egy német nagyvállalkozó aligha hiszem, hogy kilincselne a magyar miniszterelnöknek, hogy tessék már gyengíteni a forintot, és megmondom, miért. Neki alapvetően az inputjai euróban vannak, az outputja euróban van, a hazai bérhányad van forintban. Ha gyengül a forint az neki nemzeti ajándék, de nem biztos, hogy kéri. Nekünk azonban, akik itt élünk, ez azt jelenti, hogy részben az infláción keresztül rögtön látjuk a hatását” – magyarázza a szakember, arra is emlékeztetve, hogy a sikeres országok lejöttek erről a pályáról, beléptek az euróövezetbe és jól megvannak az eurójukkal legyen szó akár Észtországról, Szlovéniáról. 

„Azt hiszem, hogy a szankciós inflációt talán sokan benyelték, vagy ha nem is nyerték be, de mindenképpen enyhítette azt a borzasztó fájdalmat, amit akkor érzett, amikor az élelmiszerért 50-60-80 százalékkal többet kellett fizetni. Tehát azért itt van egyfajta agymosás”

– mondja Palócz, hozzátéve, hogy szerinte azért az emberek nagyjából tudják, 2010-ben 270 forint volt egy euró, most pedig már 400.

„Persze más a tudás, és más a hit. Nálunk a legnagyobb az infláció, nálunk a legrosszabb az árfolyamalakulás, nálunk a legkisebb a növekedés, de elhisszük a miniszterelnöknek, hogy majd jó lesz.”

– magyarázza Palócz. „Van egy-két millió ember, akit asztal alá lehet beszélni, meg lehet őket győzni, hogy a németeknél szegénység van, és a franciák lóhúst esznek. (…) De a magyar társadalomnak az a része, amelyik nyitottan jár, az látja, hogy baj van.” – teszi hozzá Bod Péter Ákos, aki szerint ma már a legkisebb településeken is érezhető például az uniós pénzek hiánya.  Szerinte a társadalmi attitűd változóban van, „mert rászorítja őket a valóság. A valóságot ki lehet hajítani az ablakon, aztán egyszer csak a kulcslyukon kezd visszamászni.”

Jobban élünk mint 2010-ben? 
 

"A reálbérek jelentősen emelkedtek, volt egy nagyon gyors növekedés, gyors bérfelzárkózással, a megtakarítások növekedésével. Ez azonban megbicsaklott és bár a magyarok a statisztikák, számok szerint átlagban jobban élnek, látni kell, hogy más országokban még gyorsabb volt ez a felzárkózás és ez a probléma" – mondja Palócz Éva. 

„Az átlag jobban él. És akkor nézzünk azok mögé a számok mögé, hogy ez az átlag, ez a medián helyzetű ember. Ez úgy áll elő, hogy van, aki brutálisan jobban él. De kérdezem, vannak-e leszaggató térségek? Vannak. Vannak-e leszakadó rétegek? Van-e olyan gyerek, aki éhesen megy ágyba este? Van.”

– fejti tovább a kérdést Bod Péter Ákos.

A közgazdászok szerint nem az a kérdés, hogy utoléri-e Magyarország fejlettségben Ausztriát. „Az utolérésnek egy nagyon fontos minőségi tényezője, amiről nem nagyon beszélünk, hogy az a bizonyos GDP termelés, vagy a gazdaság, az nem csak valamiféle elvont statisztikai adat, ahhoz megfelelő intézményrendszer kell, az emberek hozzáállása. Ausztriában vagy Németországban más az üzleti morál, nincsen olyan mértékű korrupció, sőt lényegében szinte egyáltalán nincsen korrupció.” – mondja Palócz, aki szerint a korrekt, kiszámítható intézményrendszer nagyon fontos a fejlettségben és mi most ebben éppen visszafejlődünk, nem közeledünk. A GDP is megtorpant, de nem ez a fő kérdés, hanem a gazdaságpolitika kiszámíthatósága, korrektsége, az egész gazdaságpolitikai infrastruktúra, ami aztán áttevődik az emberek viselkedésére is. 

Az a fontos, hogy milyen intézményi rendszerben él a magyar ember, és a kérdés az, hogy polgári-e Magyarország – fejti tovább a kérdést Bod Péter Ákos. „Én azt gondolom, hogy ha egy ország jól működik, az intézményei jól működnek, a vonat időben jön, az osztályban van kémiatanár, nem lopják el az adóbevételt és a külföldről jövő pénzeket nem csapolják meg, akkor az az ország az egyebek mellett előbb-utóbb versenyképes lesz a maga műfajában” – mondja. Szerinte nem kell erőltetni a gazdaságot, az államnak pedig az a feladata, hogy az infrastruktúrát működtesse, a jogrend kiszámítható legyen, az adókat ne változtassák meg. 

A jelen és a jövő - mi vár ránk a következő időszakban? 

„Meg lehetne kérdezni a társadalmi oldalakat, a munkaadók, munkavállalók képviselőit. Ma ezekkel is látszategyeztetés van, de a mi intézetünk egyébként benne van egy európai hálózatban, ami a munka világával foglalkozik, és állandóan szégyenkezünk azzal, hogy megkérdezik, hogy volt-e egyeztetés ilyen, meg olyan témakörben, hát nem volt egyeztetés. Vagy ha volt, akkor csak látszategyeztetés.”

– magyarázza Palócz Éva, aki úgy látja, minden szakmában léteznek olyan emberek akik értenek a munkájukhoz, de ma félre lettek téve. „Egy nagyon akarnok gazdasági és társadalompolitika folyik, amit régen voluntaristának hívtunk, tehát most megmondjuk a tutit, megmondjuk a 3-6%-ot, de ugyanúgy megmondjuk, hogy mi lesz a vizeinkkel, mi lesz a különböző természeti erőforrásainkkal, a műemlékeinkkel, és itt jön be az, hogy ezek nagyon sokszor kifejezetten egyéni érdekeket szolgálnak. Nem a köz érdekét.” – hangsúlyozza.

„A probléma az, hogy nincs gazdaságpolitika. Használjuk ezt a kifejezést, de politika van a gazdaságban, és voluntarizmus van. Tehát itt nincs gazdaságpolitika.” – teszi hozzá a volt jegybankelnök, aki szerint lehetne tudni, hogy mit kell csinálni és azt is látjuk, hogy sikeres országok körülbelül mit csinálnak. De ma rosszabb helyzetben vagyunk, mint tíz éve és kérdés szerinte, hogy van-e olyan ember, aki meg merné mondani a döntéshozóknak, hogy ez vagy az nem fog működni.

„Szerintem ez kicsikét olyan, minthogyha az oroszlánnak azt mondanánk, hogy ezentúl ne az őzgidát egye meg, hanem legelészen. Tehát ez egy másik állat. Tehát ez egy másik rendszer lenne. Ebben a rendszerben nem lehet ezt beilleszteni.” – él egy hasonlattal Palócz Éva. 

Nehezíti a költségvetés helyzetét, hogy eddig jöttek a nulla kamatozású pénzek, az uniós transzfer, de ma már az ország finanszírozása egyre drágább, miközben a GDP nem követi. A kamatfizetés pedig ma már eléri az 6 százalékát, ami annyi mint az oktatási, vagy az egészségügyi büdzsé – magyarázza Bod Péter Ákos. 

„Ha úgy haladnak a folyamatok, ahogy most, ha nem történik valami, hogy az oroszlán elkezd füvet enni, akkor azért itt lesznek nagyon rossz évek. Tehát az a megszorítás, amiről szó van, hogy emelkednek kicsit az extraprofitadók, az kismiska ahhoz képest, amit itt elvileg ahhoz kellene csinálni, hogy a költségvetést rendbehozzák.”

– mondja Palócz Éva, aki szerint nem 3 százalékos, hanem nullás, vagy még annál is jobb költségvetésre lenne szükség, hogy az államadósság utáni, felpörgő kamatfizetést finanszírozni tudják.

Itt nem az a kérdés, hogy ki lehet-e húzni a választásokig, és majd utána lesz valami, ez eddig is elketyegett – fűzi tovább a gondolatot Bod Péter Ákos. De szerinte az látszik, hogy nagyon törékeny ma a helyzet, a külső folyamatok gyorsan alakulhatnak, összedőlhet az egész iparfejlesztés, ami a kínai gyárakra épült. Szerinte konfliktusok tömkelege előtt állhat a magyar gazdaságpolitika és nem az a gond, hogy

„recesszió van az elmúlt fél évben, az a kisebb baj. A nagyobb baj az, hogy nem látszik az elmúlt két-három-négy-öt évben, hogy pályára állt volna a magyar gazdaság, hogy húzna. És  ha nem húz, akkor bizony a kormányzatnak az osztogatási politikája, ami eddig elment, az nem fog elmenni.”