Miért drágább a hazai alma az import narancsnál?

Ezekben a hetekben a hazai boltokban az alma 25-50 százalékkal kerül többe, mint a narancs vagy a mandarin. Ráadásul a most kapható alma döntő része nem a hazai gyümölcsösökben termett, hanem importból, többnyire lengyel, osztrák vagy éppen argentin behozatalból származik. A 40 évvel ezelőtti aranyalmás dicsőség szertefoszlásának agrárpolitikai és természeti okai egyaránt vannak. Bőle István írása a kontroll.hu-nak.

Ha a keleti országrészben Újszász vagy éppen Balkány térségében autózunk, akkor kilométereken keresztül haladunk olyan valamikori almáskertek mellett, ahonnan még nem vágták ki az öreg fákat, de láthatóan azokat már évek óta nem metszették meg őket, a közükből pedig nem irtották ki a gazt. Zalában is (Pacsa és Lenti térsége) csak a két méteresnél is magasabb kerítések emlékeztetnek arra, hogy egykor gyümölcsöst védtek. Most kiválóan alkalmasak a túlszaporodott vadállományt távoltartására a kukoricacsövektől vagy éppen a búza letarolásától. 

Nógrádban is van egy község, Kozárd, ahol a rendszerváltás után kezdődött, abszolút a legkorszerűbb technológiával, az intenzív almatermesztés, ám ma már a vadgazdálkodással összeegyeztethető, hektáronként 7 tonna búzát is megtermő szántóföldi gazdálkodás van a helyén.

Zúgnak a motoros fűrészek a maradék régi ültetvényeken

Az almás aranykor nagy piaca a magyar termelők számára a Szovjetunió volt. A hazai fogyasztás többszörösét vitték az őszi irányvonatok a nagy szomszédhoz. Az 1990-92 után megváltozott piachoz a hazai termékpálya nem tudott igazodni. Évtizedekig elhúzódó zavar jellemezte a magyar agrárpolitikát ebben a kérdésben is. A különböző pártok által vezetett kormányok az úgymond szociális probléma megoldására költöttek évről évre milliárdokat, ahelyett, hogy a szervezettséget erősítették volna, vagy éppen az ültetvénykorszerűsítést támogatták volna megfelelő erősséggel. A költségvetési milliárdok így a fogyasztásba kerültek (nem elenyésző részükből pl. terepjárókat vásároltak az almások tulajdonosai), ahelyett, hogy a jövőbe invesztáltak volna.

Sok-sok évre kulcskérdéssé vált a léalma (akkoriban a fák alá lehullott, kisméretű vagy éppen félig elrothadt darabokat értették rajta) felvásárlási ára. A Magosz vezér, Jakab István óriási sikerként kiabálta az ország nyilvánosságába, hogy 6-8 forinttal sikerült megemelni a kilónkénti árat a felvásárlóknál. 2009-ben dühös demonstrálók zárták le a szabolcsi főutakat. Napok óta nem mozdultak. Akkor érkezett meg hozzájuk a Bajnai kormány agrárminisztere, Gráf József. A füttyögést tapssá tudta változtatni szónoki tehetségével: „Én is közületek való vagyok. Ha nem vettem volna le a gumicsizmámat, akkor látnátok, hogy az is disznótrágyával szennyezett. Higgyétek el, hogy azért harcolok, megérje nektek termelni.” Plusz néhány milliárd támogatás megígérése után a demonstráció gyorsan feloszlott.

Az étkezési alma mellett ebben az ágazatban legalább akkora volumen a sűrítmény árbevétele. 1990 után a feldolgozók azonban gyorsan külföldi (döntően osztrák) tulajdonba kerültek. 

Kezdetben ezek vásárolták fel nagy mennyiségben a léalmát. Ebből a szedett-vedett alapanyagból viszont kis hatékonysággal tudták a terméküket elkészíteni. Ezért saját maguk, vagy éppen a szerződéses magyar partnerükkel összefogva, olyan fajtákat ültettek száz hektár számra, amelyek közvetlen fogyasztásra kevésbé alkalmasak, de savtartalmuk miatt sűrítmény céljára kiválóak. Így egyre kevésbé voltak ráutalva a magyar gazdaságok hulló gyümölcsére.

Keserű tény, hogy talán a legnagyobb és legkorszerűbb hazai feldolgozó, a Nyárlőrinci, (az ismert Top-joy márkát is gyártó) az évek során lengyel tulajdonba került. Természetesen mára a legnagyobb alapanyag mennyiséget a saját országuk gyümölcsöskertjeiből szállítják ide. Megjegyezzük: alma sűrítményt szinte minden szénsavas üdítőital gyártásában használnak, a Coláktól a tonikokig. 

Az elszalasztott nagy lehetőség

A magyar agrárérdekvédelmi szervezetek abban hibáztak óriásit, hogy a politikába való betagozódásra, az ottani befolyásszerzésre koncentráltak az előző évtizedekben, ahelyett, hogy az agrárium szereplői között érdekegyeztetésen, életképes termelési konstrukciók kialakításán, piacszervezésen munkálkodtak volna. 

A legnagyobb szervezetté a Magosz nőtte ki magát. Összefogás helyett ennek a csúcsvezetése elsődleges feladatának évtizedekig nem az összefogást tekintette, hanem más agrárérdekvédők kiszorítását, még a tárgyalás megakadályozását is a miniszter, illetve a minisztérium közeléből. 

A Jakab István elnökölte szervezet még a saját építkezését, korszerűsítését is sutba dobta a hatalma megőrzése érdekében. Még 2011 táján volt egy egyeztetés az akkori kormány és a Magosz elnöksége között, amikor székházat és nagyobb anyagi forrásokat ajánlottak fel a költésvetésből ahhoz, hogy közgazdászokkal, termelési szakemberekkel bővítsék a termelők érdekében tevékenykedő társaságot. Jakab ezt akkor elhárította. Ma már nyilvánvaló, hogy jól tudta, egy ilyen megoldással a saját vezető szerepét kockáztatta volna. Nem kicsit.

Tavaly szeptember-októberben, almaérés idején 200-250 forintos kilónkénti áron vették át az étkezési almát a felvásárlók azoktól a termelőktől, akik saját boltjukban vagy piaci standjukon nem tudták eladni a megtermelt mennyiséget. Ez aztán 5-600 forintos áron került a boltok polcaira. Mint korábban említettük: ennek a készletnek a döntő része mára elfogyott, ezért maradt az import. Piacokon – kis szerencsével – ma még lehet 400 forint körüli áron venni termelőtől magyar almát. Csakhogy ezek döntő részében hiába keressük azt a friss ízt, ami miatt kedvencünk lehet ez a gyümölcs. Ugyanis tőke híján a gazda nem tudta megteremteni az optimális tárolási feltételeket. 

A léalmát –akinek olyan szerencséje volt, hogy talált rá vevőt- a legutóbb kilónként 60-80 forintért lehetett eladni.

A gyümölcstermelő gazdák úgy számolnak, hogy akkor eredményes a vállalkozásuk, ha 5 év átlagában elfogadható a hasznuk. Csakhogy a most mögöttük maradt fél évtizedben 4-szer a termést teljes egészében vagy nagy részében elvitték a tavaszi fagyok. Ez a mezőgazdasági munka erősen élőmunka igényes. Nem is elsősorban a szedés. A metszésre most hektáronként 300 ezer forintot kell kalkulálni. Ráadásul ebben a pillanatban kétséges, hogy lesz-e termés, ha igen, mekkora. A forint gyengülésével egekbe szöktek a műtrágya és a permetszer árak.

Mára kevés életképes gazdaság maradt

Már ebben évben is kevesebb magyar alma kerül majd a fogyasztókhoz. Ez a mennyiség persze attól is függ, hogy április második felében, vagy május elején megkímélik-e az ültetvényeket a mostanában menetrend szerint megérkező almavirágzás elpusztító tavaszi fagyok.

Vannak szigetek, amelyek talán még évtizedes távlatban is életképesek. Gazdáig persze nem lesznek milliárdosok, csak a tisztes megélhetésben reménykednek.

Eperjeskén, az ukrán határ közvetlen közelében az Abonyi család több mint 30 évvel ezelőtt a bio alma termesztésére tett. A gazdaság mostani irányítója, Ferenc szerint a tisztességes megélhetésükhöz az is kell, hogy ő szaktanácsokat adjon a környékbeli gyümölcsöst művelő vállalkozásoknak. A bio alma nagyobb gondoskodást igényel és általában kevesebbet terem. A felvásárlási ára viszont mindössze kb. 10 forinttal haladja meg a permetezéssel termesztett társáét. Az utóbbi hetekben némi emelkedés tapasztalható az átvételi árakban. Ez összefügg azzal, hogy főként a forint romlása miatt, nőtt a hazai gyümölcslé feldolgozók számára, a narancs sűrítmény bekerülési költsége.

Gyöngyös határában gazdálkodik a Székely családi gazdaság. Zoltán, a vezető szerint őket a Szedd, magad mozgalom tartja meg a vállalkozás mellett. Százak, ha nem ezrek a visszatérő vevőik. Jó program, kellemes válogatás az érett gyümölcsök között és takarékos beszerzés a hozadéka egy kirándulásnak a közeli településekről, de még a fővárosból is. Így a szedési költség nagy részét megtakarítja a gazda. A metszést pedig megoldják saját erőből. Zoltán bevallása szerint október végétől április elejéig is a gyümölcsösben tölti mindennapjait és szereti metszés munkáját. Még a hideg sem zavarja. 

Kozárdon a valamikori gyümölcsös utolsó fái is eltűntek mára. A megye valamikori legkorszerűbb hűtőházában magtár van. A sokmilliós berendezés a veszteség egy része lett. Az itteni, egykor évről évre megrendezett Almavirág fesztiválok, amiken ezrek és ezrek szórakoztak kiválóan, egyre kevesebbek emlékében élnek.

Fotó és szöveg:  Bőle István