"El kellene felejteni a '80-as évek közgazdasági ideáit!"

Folytatódik a lejtmenet, a kormányzati és a piaci várakozásoknál is gyengébb harmadik negyedéves GDP adatot jelentett a Központi Statisztikai Hivatal. A magyar gazdaság teljesítménye 0,7 százalékkal csökkent a tavalyi harmadik negyedévhez képest és idén ez már a második negyedév, amikor mínuszba ment a mutató. Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter szerint várható volt a gyengébb teljesítmény az ipar, az építőipar és a mezőgazdaság visszaesése miatt, de úgy látja, a nehéz időszakon túl vagyunk és egyre több a pozitív jel arra, hogy a magyar gazdaság fordulóponthoz érkezett. Molnár László, a GKI Gazdaságkutató Zrt. vezérigazgatója szerint azonban alapvető változtatásokra lenne szükség.

Kontroll.hu: - Milyennek látja a most megjelent GDP adatot? 

Molnár László: - Jelezték, hogy valószínűleg visszaesés lesz az előző negyedévhez képest. Bár reménykedtek abban, hogy a tavalyi harmadik negyedévhez képest legalább növekedés lesz, az nem következett be. Azt látni kell, hogy a visszaesés nem volt meglepetés, a visszaesés mértéke lehetett néhány elemzőnek meglepetés. Az ipari adatokból már lehetett látni, meg az építőipari adatokból, hogy nem lesz túl jó a GDP, illetve az aszály miatt a mezőgazdaság is jóval gyengébben teljesít, mint tavaly. Ezek összességében együttesen okozzák ezt a visszaesést. Ugyanakkor a jövő évi 3 százalék körüli növekedést legalább abban az értelemben megalapozza, hogy a bázis alacsonyabb lesz.

K.: - Éves szinten mi várható? A mostani adatból lehet-e következtetni arra, hogy a 2024-es év egészében hogyan alakulhat? 

M.L.: - Éves szinten 1,2 százalékos növekedést mondtunk eddig. Most úgy tűnik, hogy a német gazdaság fellendülése nem jön meg, pedig arra számítottak sokan, így az ipari termelés továbbra is a korábbi alacsony szinten marad, ami azt eredményezheti, hogy

a teljes éves GDP az inkább 1 százalék alatti lesz, valószínűleg 0,8 százalék körül.

K.: - Mi az, ami jövőre fellendülést hozhat, hogy teljesítse a magyar gazdaság az említett 3%-os növekedést? 

M.L.: - Nyilván a bázis. Az ipar most már harmadik éve esik, tehát valószínűleg egy idő után már nem esik tovább, és ha már nullás, akkor már nem lefelé húzza a gazdasági teljesítményt. Másrészt pedig a jövedelemkiáramlás miatt mind a kereskedelem, mind a szolgáltatások jellemzően egy picit nyilván jobbak lesznek, mint idén. Idén is pozitívan járultak hozzá a GDP-hez, de ennél egy kicsit talán erőteljesebbek lehetnek. És hát sokan reménykednek az építőipar felfutásában. Mi kevésbé. Ugye ennek részben az az oka, hogy EU-s pénzek nem nagyon jönnek, főleg nem olyan beruházásokból, ami az építőipart húzná. Ezért mi nem számítunk arra, hogy jelentősen fölmenne az építőipar, de valószínűleg megszűnik az a helyzet, ami idén várható, hogy már maga az építőipar is csökkenő pályára került, tehát magyarul csökken a termelése tartósan. Egy-egy hónapban persze nyilván előfordulhat, de ez nem lesz tartós jövőre.

Molnár László, a GKI Gazdaságkutató Zrt. vezérigazgatója

K.: - Orbán Viktor szeptemberben arról beszélt, hogy jövőre és 2026-ban 3-6 százalékos gazdasági növekedési tartományra lenne szükség. Elérhető a 6 százalék? 

M.L.: - Minden elérhető, csak kérdés, hogy milyen áron. Például, ha majd beáll valamelyik nagy akkumulátorgyártó, és lesz kereslet a termelésére, mert ugye az egyik probléma ma az, hogy jelentősen csökkent az akkumulátorok iránti igény. Ha ’26-ban helyreáll a piac és megnő az igény, akkor lehet, hogy abban az egy évben lesz egy viszonylag nagy növekedés, mert ez egy viszonylag nagy gyár. De azért a GDP-fétist el kéne engedni. Tehát azt, hogy a gazdasági növekedés önmagában hogyan alakul, mert figyelni kellene, hogy mik az összetevői. Ha mondjuk egy gyár termelésének beindulása megnöveli a GDP-t, az önmagában esetleges, mert a következő évben már nem fogja még egyszer megdobni a növekedést, csak egyszeri kilengés lesz. Más oldalról pedig az sem mindegy, hogy ez a GDP hova kerül.

Ha megnézzük ma az összetevőit, a tőkére jutó rész, a robotizáció és a profit, az ugye a külföldié lesz, tehát azt elviszi. A munkaerőköltség maradhatna Magyarországon, de ha vendégmunkásokkal csinálja, akkor még az sem. Tehát papíron megnöveli a GDP-t, csak éppen a belföldi jövedelmeket nem növeli meg igazából. Emiatt a tovagyűrűző hatás, ami egy ilyen növekedést okozhatna – ugye, azt gondolnánk, hogy ez majd idejön, húzza a magyar gazdaságot, meg majd beszállítanak, meg majd fogyasztanak a munkások és hasonlók - na azok már nem lesznek meg.

És ez látszik az eddigi adatokon is. Ebben az erőltetett újraiparosítási programban, amiben ezermilliárdos nagyságrendben támogatjuk és ezt az 1000 milliárdot úgy kell érteni, hogy fejenként 200 ezer forinttal támogatjuk, hogy a multik bejöjjenek, majd utána ezek a multik a jövedelem túlnyomó részét nyilvánvalóan el is viszik, ne várjunk olyan nagy csodákat se a GDP-ben, se a tovagyűrűző hatásokban, tehát abban, hogy a magyar gazdaságnak további pozitív hatásokat hoz.

K.: - Tehát, ha jól értem, jóval többet kellene fordítani a hazai vállalkozásokra.

M.L.: - Így van, de nem csak szavakban. Én még azért emlékszem rá, hogy 2016-ban Lázár János elmondta, hogy az EU-s programok 80 százaléka a kis- és középvállalkozói szektorba fog menni. Ha megnézzük, akkor ennek még a 10 százaléka se nagyon ment oda, és a KKV szektoron belül is nem a kicsikhez megy, hanem jellemzően a nagyobbakra, és főleg olyanokra, amelyek a kormányhoz közel állnak. Azok pedig jellemzően nem a hatékonyságukról híresek. Ebből következően ezek a pénzek sokkal rosszabbul hasznosulnak, mint hasznosulnának abban az esetben, ha valami normatív alapon kerülnének kiosztásra, illetve, ha egy kicsit jobban odafigyelnénk arra, hogy nem mindig csak a termelés meg a beruházás a fő szempont. Ez is probléma, hogy állandóan ezt próbáljuk erőltetni, mert azt gondolja a kormány, hogy ettől lesz jobb a gazdaságnak. De például a humánerőforrás-fejlesztés gyakorlatilag teljesen kiesik ebből az elgondolásból, tehát az, hogy a melósoknak, hogyha kicsit képzettebbek lennének, kicsit több tudásuk lenne, akkor esetleg magasabb lenne a hozzáadott érték, vagy egy új technológiát jobban tudnának hasznosítani. 

El kellene felejteni azokat a közgazdasági ideákat, amelyek a ’80-as évekre voltak jellemzők, és fel kellene nőni végre a 21. század modern közgazdaságtanához, ahol az emberi erőforrás sokkal nagyobb súlyt képvisel a termelésben, mint eddig bármikor.