Ungváry Krisztián a Kontroll ünnepi műsorában: az ügynökakták nyilvánossága családi meglepetéseket okozhat, botrányt aligha

Az ügynökakták megnyitása nemcsak a besúgók leleplezéséről szól, hanem arról is, hogy az emberek végre megismerhessék saját családjuk múltját – mondta a történész a Kontroll ünnepi műsorában. Azt gondolja, nem kell botrányok sorára számítani, a fennmaradt iratokból viszont sok eddig ismeretlen történet derülhet ki. Szerinte annak idején súlyos tévedés volt a Szabó István melletti értelmiségi kiállás.

A Tisza-kormány hamarosan nyilvánosságra hozhatja az állambiztonsági iratok egy részét, köztük a fennmaradt ügynökkartonokat. Ungváry Krisztián szerint önmagukban ezekből a dokumentumokból még nem derül majd ki, hogy az érintettek pontosan mit csináltak és jelentettek-e bárkiről. Ehhez más dokumentumokat is meg kell vizsgálni, hiszen a beszervezés ténye nem jelenti feltétlenül azt, hogy valaki ténylegesen együtt is működött az állambiztonsággal.

A történész ünnepi műsorunkban a többi között beszélt az 1956 utáni megtorlásokról, a Kádár-rendszer működéséről és arról is, hogyan használták fel később politikai célokra a forradalom emlékét.

Nem minden beszervezett emberből lett besúgó

Ungváry szerint a több évtized alatt akár 200 ezer embert is érintő hálózatból mintegy 25 ezer úgynevezett 6-os karton maradt fenn, ezek mellett az 1972-től számítógépen (mágnesszalag) rögzített adatok is segíthetik a kutatásokat. Úgy véli, sok esetben az is kiderülhet, hogy az állambiztonság rengeteg időt és pénzt pazarolt értelmetlen megfigyelésekre.

A beszervezettek között olyanok is voltak, akik végül megtagadták az együttműködést. Ungváry Krisztián egy 1962-es esetet idézett fel: egy férfi felesége megtiltotta, hogy férje tovább találkozzon az állambiztonsági tiszttel. Hiába próbálták meggyőzni az asszonyt, a férfit végül kizárták a hálózatból.

A történész arra számít, hogy a nyilvánosságra hozatal után lehetnek családi meglepetések, de nagy botrányhullámot azért nem vár. Az iratok megismerését alapvető állampolgári jognak tartja.

„Az állampolgár nem kérelmező, hanem jogosult” – fogalmazott, hozzátéve, hogy 1956 is arról szólt: az embereknek joguk van a szabadsághoz.

Ungváry az ügynökmúlt társadalmi megítélését is bírálta. Felidézte, hogy amikor Szabó István Oscar-díjas filmrendező ügynökmúltja nyilvánosságra került, számos ismert értelmiségi állt ki mellette. A történész szerint ez túlzottan elnéző hozzáállás volt, a szolidaritási nyilatkozatot pedig „súlyos tévedésnek” nevezte a beszélgetésben.

Schmidt Máriát és a Terror Házát is keményen bírálta

Ungváry Krisztián úgy véli, 1956 emlékét több politikai oldal is a saját képére próbálta formálni az elmúlt évtizedekben. Schmidt Máriát, aki 2002 óta vezette a közelmúltig a Terro Háza Múzemot, ezúttal sem kímélte, szerinte a pesti srácok jobboldali, keresztény-nemzeti hősökként való utólagos beállítása eltorzítja az 1956-os forradalom sokszínűségét. Példaként megemlítette Pongrátz Gergelyt, aki visszaemlékezésének korai kiadásában még szocialista Magyarországról írt.

A történész szerint a felkelőket elsősorban a szabadság vágya kötötte össze, nem valamelyik későbbi politikai oldal eszméi. Ungváry a Terror Háza jelenlegi kiállítását súlyos kritikával illette.

Állítása szerint a múzeumban olyan háborús bűnök miatt elítélt és kivégzett embereket is ártatlanként mutatnak be, akiknek az ítéletét nem helyezték hatályon kívül. Emiatt korábban az ügyészséghez is fordult. A múzeumot nem szüntetné meg, de alapjaiban átalakítaná, és nagyobb hangsúlyt adna annak, hogyan váltak emberek nyilassá vagy az ÁVH tagjává.

Ungváry hozzátette: a múzeumnak azt is be kellene mutatnia, hogy a nyilasok és az ÁVH tagjai milyen körülmények között kerültek a diktatúrák szolgálatába, és mi vezetett oda, hogy részt vállaltak azok bűneiben.

Kádár felelőssége és a mai politikai megosztottság

Az 1956 utáni megtorlásokról szólva Ungváry hangsúlyozta, hogy a szovjet vezetés ugyan megszabta a kereteket, a konkrét halálos ítéletekről azonban a magyar vezetés döntött. Szerinte Nagy Imre kivégzéséért Kádár János személyes felelősséget viselt, és másként is dönthetett volna.

A mai megemlékezésekkel kapcsolatban Ungváry Krisztián nem tartja meglepőnek, hogy a pártok külön ünnepelnek. Azt viszont elfogadhatatlannak nevezte, amikor az egyik politikai oldal a másikat a nemzetből is kizárja.

Ungváry a 2006-os zavargások és az 1956-os forradalom összemosását is elutasította. Úgy látja, 2006-ban a kormány és az ellenzék oldalán egyaránt felvetődött politikai felelősség, míg 1956-ban egy diktatúrával szemben léptek fel szabadságukért harcoló emberek.

A Népszabadság Online közérdekű adatigénylés nyomán tudta meg, hogy Ungváry Krisztián is szerepel azok között, akiket a Társadalmi Kapcsolatokért és Kultúráért Felelős Minisztérium meghívott a Terror Háza Múzeum állandó kiállításának szakmai felülvizsgálatával kapcsolatos első egyeztetésre.

Fotó: Kontroll