Mérgező anyagokat visz a szél a neszmélyi zagytározóból

Hiába került lakat közel harminc évvel ezelőtt az almásfüzitői timföldgyár kapujára, az üzem egyik vörösiszap-tározója ma is komoly környezetvédelmi veszélyt jelent a környéken. A Neszmély határában fekvő, 26,5 hektáros VIII-as kazettából idén tavasszal ismét hatalmas vörös porfelhő szállt a levegőbe, miközben évek óta nem készülnek el azok a kötelező mérések, amelyekből kiderülhetne, valójában mekkora terhelést jelent a környezetre a magára hagyott zagytározó.

A 2026 tavaszán az esetet dokumentáló videó nyilvánosságra kerülése után a Komárom-Esztergom Vármegyei Kormányhivatal helyszíni ellenőrzést tartott. A hatóság akkor azt állapította meg, hogy a tározó fedetlen volt, és hiányoztak a korábban alkalmazott porvédő fóliák is, így az erős szélben jelentős kiporzás volt tapasztalható. Az osztrák érdekeltségű tulajdonos Green Industry Kft.-t ennek alapján azonnali intézkedésre kötelezték.

A probléma azonban nem kizárólag a látványos porfelhő. Sőt! A hatósági dokumentumok szerint ugyanis a társaság 2022 óta egyáltalán nem szolgáltatott adatokat az előírt légszennyezettségi mérésekről, pedig rendszeresen vizsgálnia kellett volna a szálló port, különösen annak arzén- és nikkeltartalmát. 

De leállt a felszín alatti vizek monitorozása is, ezért ma senki sem tudja pontosan, hogyan alakult az elmúlt évek során a talajvíz állapota, pedig már az utolsó részletes vizsgálatok is határérték feletti króm-, nikkel- és molibdén-koncentrációt mutattak ki a felszín alatti vizekben – derül ki az Átlátszó írásából. 

A helyzetet az teszi igazán nehézzé, hogy a szakemberek szerint a végleges megoldás – a tározó vízzáró réteggel történő lefedése, és ezzel a kiporzás megakadályozása – jelenleg nem kivitelezhető. A bányafelügyelet szerint ugyanis a vörösiszap alsó rétegei még mindig képlékenyek, így egyáltalán nem biztos, hogy biztonságosan elbírnák a fedőréteg súlyát. Emiatt a rekultiváció, illetve az arra épülő, a tulajdonos által tervezett naperőmű-beruházás is elakadt.

A felelősség ugyanakkor nem egyenlő mértékben oszlik meg az üzemeltető és a hatóság között, mert bár a monitoring és a rekultiváció a jogszabály szerint egyértelműen a tulajdonos feladata lenne, a hatóság szerepe sem tekinthető teljesen sikeresnek. A hivatal ugyan éveken keresztül kötelezte az üzemeltetőt a jogszabályok betartására, és bírságokat is kiszabott, mindezek eredménye azonban erősen kétséges volt.  

A vörösiszapra Magyarországon a legtöbben a 2010-es kolontári katasztrófa miatt emlékeznek, amikor is az ajkai timföldgyár egyik zagyatározójának átszakadása egymillió köbméter maró iszapot zúdított a környező településekre. A katasztrófában akkor tízen meghaltak, több mint százötvenen megsérültek, és súlyos környezeti károk keletkeztek. A több, mint tíz évig tartó büntetőeljárásban végül az ajkai cég három vezetőjét ítélték letöltendő börtönbüntetésre. A jogerős ítélet szerint a gátszakadás elsődleges oka tervezési hiba volt, ugyanakkor a vezetők üzemeltetési és ellenőrzési kötelezettségeiket megszegték, és ez okozati összefüggésben állt a katasztrófával. Figyelemreméltó ugyanakkor, hogy az ügyben nem állapítottak meg büntetőjogi felelősséget a környezetvédelmi hatóság vezetőivel vagy munkatársaival szemben, és nem született olyan jogerős ítélet sem, amely a környezetvédelmi felügyelőséget tette volna felelőssé a katasztrófáért.

Kép: YouTube/Átlátszó