Ki nyer ma Amerikában? – Egy magyar önkéntes előrejelzése Georgiából, a „csatatérről”, az urnanyitás előtt pár órával

Baranyi Imre közgazdász, választási szakértő írása a kontroll.hu-nak az amerikai egyesült államokbeli Georgiából. Vendégszerzőnk részt vett Kamala Harris kampányában, és az elemzése végén megtippeli azt is, hogy ki lesz az elnökválasztás győztese.

12 napja vagyok Georgia államban, egy nagyon kedves, Atlanta melletti városka háromgyermekes családja adott otthont, és igyekszem csinálni, amiért jöttem: önkéntes munkával, kopogtatással, telefonálással, ha csak néhány szavazattal is, de hozzájárulni Kamala Harris győzelméhez. Hogyan kerültem ide?

1988 óta érdekel a közélet, a politika, a kampány, foglalkoztam vele professzionálisan is, elkötelezettségből is. Egy szeptemberi napon arra ébredtem, hogy ahelyett, hogy még megnézek sok tucat nagyon okos podcastot, CNN-, NBC-tudósítást, adatelemzést, közvélemény-kutatást, modellszámítást, fogadási esélyeket az engem mélyen foglalkoztató amerikai választásokról: mi lenne, ha konkrétan tennék is ott valamit?

Négy fő motivációm volt:

1. Valós hatással lenni („make a difference”): a csatatérállamokban nagy valószínűséggel pár száz, pár ezer szavazat dönthet (ld. 2000-ben Florida, G. W. Bush vs Al Gore, de nyáron láthattuk itthon is: Karácsony vs Vitézy), tehát ha „csak” 50 szavazót meg tudok győzni személyesen, akkor az is számíthat a végelszámolásnál.
2. Nagyon nem mindegy számunkra, Európa és az egész világ számára sem, hogy egy kiszámítható, a szövetségeseit partnerként kezelő - és szellemileg, fizikailag fitt! - ember lesz-e a világ – még mindig – legerősebb gazdaságának, katonai hatalmának a vezetője.
3. „Szakmai” elem. Mivel több tucat választásban vettem részt önkéntesként, kampányfőnökként, tanácsadóként, megfigyelőként Magyarországon és máshol is (Erdélyben, a Vajdaságban, Lengyelországban, Argentínában, s persze Amerikában), mindig van mit tanulni: az USA nemcsak az olimpián, az űrkutatásban vagy a szórakoztatóiparban első, hanem kampánytechnológiában, szervezésben is – s valószínűleg itt van a legnagyobb előnye…
4. Személyes rész: ha 1990-ben nem választanak ki egy 4 hónapos kampányösztöndíjra az USA-ba, s utána még sok más programra, képzésre, az egész életem másként alakult volna. Úgy érzem, hálás lehetek ezért Amerikának, s ebből szeretnék valamit visszaadni. Patetikus? Lehet. De így érzek.

Az elmúlt évtizedekben elég sok embert ismertem meg az USA-ból, akik főleg a Demokrata Párt kampányaiban vettek részt tanácsadóként, szervezőként. Megkerestem pár ilyen barátomat ezzel az ötlettel, hogy kimennék az utolsó két hétre önkéntesként, egyszerű kampánymunkát végezni egy csatatérállamba, ahol minden szavazat számít. Ezt szívesen fogadták, és a vége az lett, hogy Atlanta egyik elővárosában egy család ajánlott fel szállást (ez egy bevett támogatási formája az itteni kampányoknak, sok más nem szoros eredményt ígérő államból jöttek ide önkénteskedni) a környéken veszek részt a Kamala-kampányban: kopogtatásban, telefonálásban s a választásnapi munkában, felhasználva a spanyol nyelvtudásomat is (kb. 12% a latino népesség arrafelé). Georgia államban az állás abszolút döntetlen – a múltkori elnökválasztáson 11 779 (!) szavazattal nyert Biden az 5 millió voksból -, csakúgy, mint a másik hat billegő államban. Ha Georgia megvan, akkor 99%, hogy Harris az új elnök.

Mi lesz, mit éltem meg eddig?

Barátaim, akik támogattak, biztattak tervem megvalósításában, folyamatosan kérdezik tőlem, mit tapasztalok, mit várok. Most, egy nagyobb nyilvánosság előtt –és az urnanyitás előtt! – megteszem a tétjeimet, de mielőtt leírom, néhány gondolat a „terepen” (’on the ground’) szerzett személyes tapasztalatok alapján:

Általános „kampányszakmai” állítások, amelyekben biztos vagyok (nyilván itt sokkal több hirdetést látok minden felületen, több mélyebb elemzést olvasok, illetve a helyi demokraták is megosztanak velem belsőbb információkat): 

1. Már csak nagyon kevés bizonytalan szavazó maradt, kb. 2-3% (a választás napján, előtte közvetlenül ez még inkább 5% felett szokott lenni). A Harris-kampány őket célozza elsősorban (függetlenek, mérsékelt republikánus nők, last minute döntéshozók), illetve a kevésbé elkötelezett, főleg fekete, fiatal demokratákat mozgósítja. Trump pedig inkább az övéit „hergeli”: Puerto Ricó-val kapcsolatos viccelődés a gyűlésén; Liz Cheney (volt republikánus kongresszusi képviselő, Kamala támogatója) kivégzőosztag elé állításával való poénkodás; a republikánus férjek felszólítása, hogy ne hagyják a feleségeiket, hogy eltitkolják a szavazatukat; Mike Tysonnal menjen a ringbe Kamala, és még hosszan lehetne sorolni.

2. Biztos, hogy az eredmény valamilyen szempontból meglepetés lesz. Pl.: elsöprő győzelem (ide vagy oda), vagy az egyes államok szintjén, vagy a részvétel, vagy a választói demográfia, illetve ezek kombinációja tekintetében. Az elemzők, kutatók utólag persze meg fogják magyarázni, hogy miért/miben volt mégis igazuk...

3. Nagyon sokak számára, talán először az USA történetében, nem a gazdaság vagy egyes szakpolitikák (egészségbiztosítás, lakáshitel stb.) alapján való szavazás lesz, hanem inkább „all-in” típusú választás: megrendül-e az amerikai demokrácia, az alkotmányos rend, marad-e a szabadság, vagy sem. Harris az utolsó napokban inkább erre fókuszált, egyfajta népszavazássá próbálta transzformálni az elnökválasztást.

4. Kamalának - bár alelnök (tehát „kormánypárti”, nem kihívó) - sikerült a népszerűtlen (bár szerintem bizonyos szakpolitikákban inkább sikeres) Bidenről finoman leválni, és magát a jövő, a változás jelöltjeként pozícionálni. A korkülönbség és a fittsége a kampány utolsó szakaszában ellenfelének botladozásainak fényében különösen látványos volt. A fiatal, első szavazók megnyerésében, akik óvodások voltak DT színrelépésekor, ez döntő tényező.

5. Trump nem tudta igazán kijátszani az ütőkártyáit (a gazdaság, a bevándorlás, sőt még a zajló háborúk tekintetében kompetensebbnek látta közvélemény), ehelyett gyűlésein másról beszélt, folyamatosan elkalandozva, nőket, kisebbségeket sértő megjegyzéseket tett, ezzel szemben Kamala kb. szó szerint ugyanarról beszélt minden alkalommal (’stay on the message’).

6. Az amerikai társadalom (csakúgy, mint azt az európai országokban látjuk) végletesen megosztott, de ebbe jócskán bele is fáradt. Kamala ennek a túllépésére (’turn the page’) helyezte a hangsúlyt: „Nem az ellenségeim listájával, hanem a feladatlistámmal (’to do list’) fogok bemenni a Fehér Házba.” Vele szemben Trump a belső ellenség ellen való fellépésről beszélt, akár a Nemzeti Gárda, vagy végső soron a hadsereg bevetésével.

7. Az abortusz kérdése az Alkotmánybíróság döntésével (az ún. Roe vs Wade-szabály felülírása) visszakerült a politikai témák közé, s itt egyértelműen a demokraták álláspontja a népszerűbb, amit Harris ügyesen kommunikált: nem abortuszpártinak mutatva magát, hanem azt hangsúlyozta, hogy a kormány ne szóljon bele a nők döntésébe. Ez az idősebb, republikánus nők szemében is népszerű, s ez az ő hagyományosan nagyobb aktivitásuk miatt az egész választást eldöntő faktor lehet, nem csak a szigorító konzervatívabb déli államokban. Trump ebben az ügyben inkább lavírozott.

8. Amennyiben Trump veszít, nem fogja elfogadni az eredményt. Ezt tőle magától lehet tudni. Nem biztos, hogy egy nem elkötelezett republikánus szavazót motivál, ha a jelölt nem a győzelemről beszél, mint ahogy Harris teszi: „When we fight, we win!”.

9. A fentiek alapján látható, hogy a fiatalok és az idősebb mérsékelt republikánus szavazók, a szavazástól sokszor távol maradó fekete demokrata szimpatizánsok dönthetik el a meccset. Ha magas részvételt látunk, akkor ők emelik azt meg, s az Kamalának lehet kedvező.

A személyes tapasztalatokról. Bár itt kicsit (demokrata) buborékba kerültem, de egészen elképesztőnek tűnik az önkéntesek elkötelezettsége, lelkesedése – a terepen nem láttam republikánus aktivistát.

A Demokrata Párt önkéntesszervezése technológiailag is nagyon profi. Feliratkozol, konkrét kopogtatási feladatot, szóróanyagot kapsz, az erre tervezett appon keresztül jelentesz, így követik az előrehaladást, mérnek (!), megköszönnek, majd újabb feladatokkal halmoznak el, sms-ben, e-mailben (s persze pénzt is kérnek - én persze nem adok, nem is adhatok külföldiként).

A telefonkampányukról: kapsz egy linket, amit a laptopon megnyitsz, tárcsázol egy számot, vonalban maradsz, s a rendszer dobja fel a neveket, előtted a „script”, ami segít abban, hogy mit kommunikálj, s a gépeden bejelölöd a reakciókat. Nyilván ezt tudod otthonról is csinálni. Az irodában (egy önkéntes magánházában), ahol megtanították a használatát, ötpercenként jött újabb aktivista.

Mit tapasztaltam kopogtatáskor? Néhány tipikus mondat:

• „Ne menj át az X street 745-be a szomszédba, elvakult Trumpista.”
• „Remélem, az emberek eszüknél lesznek, és Kamala nyer.”
• „Gyere be egy kávéra, ha elfáradtál.”
• „Tudnál adni egy kitűzhető táblát a házam elé?” (yard sign – ez nagyon amerikai, ott sokan felvállalják, kire szavaznak – náluk plakátok továbbra sincsenek, se kicsik, se óriásposzterek, s ez kisebb vizuális környezetszennyezéssel jár…)
• „Nagyra értékelem, hogy segítesz!” (Jon Ossoff szenátor, Georgia, amikor megtudta egy önkéntesgyűlésen, hogy Magyarországról jöttem)

Vagy éppen:

• „Soha nem szavaznék egy marxistára!” (Kamalára)
• „Már szavaztam, de nem arra, akire te szeretnéd.”
• „No, thanks! ” (ebből sok volt)

De semmilyen atrocitást nem tapasztaltam, mindenki nagyon kedves volt. Tudni kell, hogy ahol kopogtattam (Forsyth county), 120-130 évvel ezelőtt feketék meglincselései miatt lett hírhedt, és ma is kb. 2/3-ban republikánus. 
Érdekes élmény volt, amikor egy klasszikus amerikai pubban (a buborékon kívül) a pultnál nagyon különböző okokból Trumpra szavazókkal beszélgettem, döntésüket ilyenekkel indokolták:

• „Kamala nem találkozott Netanjahuval, amikor itt járt” – mondta egy zsidó származású középkorú hölgy.
• „Trump egy telefonhívással megállítja Putyinnál a háborút” – idősebb melós férfi.
• „Kamala gyenge vezető lenne” – fiatal pincérnő.
• „Túl sokat költünk az ukránokra” – egy favágó cég tulajdonosa.
• „Essünk Trumpon túl, így a saját hibájából tanul majd a társadalom…” – egy fiatal, nagyon tájékozott, balos, liberális srác. (Ő tegnap kicsit elbizonytalanított a már érlelődő tippemben…)

Az eddigi legnagyobb élményem a múlt szombati atlantai Kamala-kampánygyűlés volt, 20-25 ezer emberrel. Sok ilyet láttam, sok ilyenben vettem részt, de ez profizmusában más minőséget képviselt. Mondjuk ezt el is vártam... Csak egy látszólag apróságot emelek ki: két darab, 30+ méter magas daruról lelógatott - és a beszéd előtt 5 perccel a nap járása szerint beállított – hatalmas napárnyékoló gondoskodott róla, hogy ne süssön Harris szemébe a nap, ne kelljen napszemüvegben lennie (az nem jó image).

De ami igazán emberi és normalitást tükröző volt az eseményen, hogy Kamala kétszer is megállt a beszédében, hogy orvost hívjon, mert emberek rosszul lettek a tűző napon, miután már 2-3 órája a helyszínen tartózkodtak. Magyarul: engem ezzel a gesztusával végleg megvett az alelnök asszony...

Aki idáig elolvasta, annak talán nem meglepetés, a gyomorból jövő előrejelzésem (ezt kedden, keleti parti idő szerint urnanyitás előtt írom):

Az Egyesült Államok 47. elnöke KAMALA HARRIS lesz. Egy dologban biztos egyetértek mind a két jelölttel - a kampányzáró mondatukkal:
God Bless America!

A világnak is sokkal jobb, ha Amerika rendben van.

Baranyi Imre, Georgia állam, Alpharetta, 2024. november 5.