Hogyan fog a blöffkirály Trump manőverezni egy sokkal veszélyesebb világban?

Egy „szürke orrszarvú” bevágtatott az amerikai politikába: Donald Trump megnyerte az Egyesült Államokban a második elnöki ciklusát. Annak ellenére, hogy a közvélemény-kutatások rendkívül szoros eredményt jósoltak, a végeredmény teljesen egyértelmű: a republikánus elnökjelölt nagyon megverte Kamala Harrist. A Michele Wucker politikai elemző által bevezetett kifejezés – a szürke orrszarvú – egy nagyon valószínű, nagy hatású, de elhanyagolt fenyegetést jelent. A szürke orrszarvúak nem véletlenszerű meglepetések, hanem figyelmeztetések és látható bizonyítékok sorozata után jelentkeznek. A megjelenésük kockázata pedig nyilvánvaló.

Trump 2016-os győzelme sokkal nagyobb meglepetés volt, és a választások napját követő hetekben a viták nagy része a körül forgott, hogy hogyan fog kormányozni, és milyen drámai módon próbálja majd megváltoztatni az Egyesült Államok szerepét a világban. „A manhattani milliárdos kiszámíthatatlansága, furcsa stílusa és kevésbé koherens gondolkodása miatt ugyanezen kérdések egy része ma is aktuális. 2025-ben már sokkal több információval rendelkezünk, és ezeknek az adatoknak a birtokában lehetséges néhány jóslatot tenni, hogy Trump mit is próbál majd tenni a második ciklusában. Azt viszont lehetetlen megtippelni, hogy a világ többi része hogyan fog erre reagálni” – írja elemzésében a Foreign Affairs hasábjain Peter D. Feaver, a Duke Egyetem politikatudományi professzora.

A szerző szerint két dolog egyértelmű: először is, mint Trump első ciklusában, a személyi állomány fogja alakítani a politikát, és különböző frakciók fognak egymással versengeni a befolyásért, egyesek radikális elképzelésekkel a közigazgatás és az amerikai külpolitika átalakításáról, mások konzervatívabb megközelítéssel. Ezúttal azonban a szélsőségesebb politikusok lehetnek fölényben, és lecserélhetik az általuk a „mély állam” (deep state) tagjainak tekintett civil és katonai szakembereket. Az is benne van a pakliban, hogy a hatalom eszközeivel Trump ellenfelei és kritikusai ellen fognak fellépni. Másodszor:

Donald Trump külpolitikai megközelítésének lényege – az egyértelmű tranzakcionizmus - változatlan marad, ám a kontextus, amelyben megpróbálja majd megvalósítani sajátos politikáját, drámaian megváltozott: a világ ma sokkal veszélyesebb hely, mint az első ciklusa alatt volt.

Trump kampányretorikája apokaliptikusan festette le a világot, magát és csapatát kemény realistáknak állítva be, akik megértették a veszélyt. Amit viszont a republikánusok kínálnak, az nem a realitás volt, mint inkább mágikus realizmus: fantáziadús dicsekvésekkel és sekélyes csodaszerekkel házaltak, amelyek nem tükrözték vissza az Egyesült Államokra leselkedő veszélyek valódi nagyságát.

„Az, hogy Trump valóban meg tudja-e védeni az amerikai érdekeket ebben a bonyolult környezetben, attól függhet, hogy ő és csapata milyen gyorsan vedlik le a valóságshow-k színvonalán álló kampányszövegeket, és térnek vissza a valóság talajára”

– írja Feaver, aki 2005 és 2007 között a Nemzetbiztonsági Tanács stratégiai tervezéssel és intézményi reformmal foglalkozó különleges tanácsadójaként dolgozott.

Gyökeresen megváltozhat a személyzeti politika

Az első feladat, amellyel Trumpnak szembe kell néznie, a hivatalos átmenet lesz az adminisztrációban. Ez még a legjobb körülmények között is nehezen kivitelezhető bürokratikus manőver, és kétséges, hogy ezúttal simán fog-e menni. A leendő elnök már jelezte, hogy megveti a macerás folyamatot. Ha Trump nem is valósítja meg a legvadabb elképzeléseit, amelyekkel a kampány során előrukkolt, akkor is olyan személyeket hozhat a ilyen posztokra, mint Michael Flynn nyugalmazott tábornok vagy Steve Bannon, akiket a törvénnyel való összeütközés normális esetben kizárna a nemzetbiztonsági szolgálatból.

Donald Trump egy olyan csapattal érkezik majd, amely eltökélte, hogy sok olyan tervet hajt végre, amelyekről kevésbé radikális tanácsadóinak még sikerült lebeszélniük Trumpot az első ciklusában. A 2020-as választások elvesztése után Trump például az utolsó heteiben egy elsietett afganisztáni kivonulást akart elrendelni: ugyanazt a katasztrofális visszavonulást, amelyet Joe Biden elnök fél évvel később már engedélyezett.

Első ciklusa alatt Trump nemzetbiztonsági politikai kinevezettjei három kategóriába voltak sorolhatók. Az első és legnagyobb csoportba olyan valódi szakértelemmel rendelkező emberek tartoztak, akik egy normális republikánus kormányzatban is kaphattak volna pozíciókat, bár valószínűleg néhány szinttel lejjebb, mint 2016 és 2020 között. Ők a káosz közepette igyekeztek a lehető legjobban megvalósítani az elnök programját. A külpolitikában elért pozitívumok alapvetően nekik tulajdoníthatók: folytatták Barack Obama Ázsia felé nyitó politikáját: az indo-csendes-óceáni térségben értelmes stratégiai partnerségeket hoztak létre, ami a Biden-kormányzatban hasonló nyomvonalon folytatódott.

Egy kisebb, de jóval befolyásosabb csoportot olyan veterán, magas rangú tisztviselők alkottak, akiknek szilárd elképzeléseik voltak arról, hogy a nemzetbiztonsági politikának merre kellene haladnia. Úgy vélték, hogy Trump tranzakcionizmusa ellenére elérhetik a céljaikat, azt hangsúlyozva, hogy az alternatív politika az USA gyengeségét jelezné. Ilyen például H. R. McMaster és John Bolton, akik Trump második, illetve harmadik nemzetbiztonsági tanácsadói voltak. Előbbi sugallatára az elnök 2017-ben beleegyezett az Afganisztánban állomásozó amerikai csapatok létszámának megemelésébe, Bolton pedig 2018-ban elérte, hogy az USA kilépjen az iráni atomalkuból. Azonban McMaster és Bolton végül távoztak a kormányzatból, miután felismerték, hogy Trump mindig megtalálja a módját, hogy kicsússzon a diplomáciai béklyókból, aláásva minden politikai eredményt, amit egyébként elérhettek volna.

MAGA-fanatikusok és káoszlovagok

A harmadik kategória a MAGA-hívők és a „káoszlovagok” egy kicsi, ám befolyásos csoportja volt, akik Trump szeszélyeit igyekeztek végrehajtani anélkül, hogy tekintettel lettek volna a következményekre. Ők görcsösen voltak lojálisak, úgy vélték, hogy az elnöknek meg kell kapnia, amit látszólag kér. Például az afganisztáni és más NATO-kötelezettségekből való visszavonulásra irányuló kockázatos kísérleteket az első ciklus utolsó napjaiban olyan fiatalabb munkatársak fundálták ki, akiket a rangidős vezetők távozása után tettek meg vezetőnek, és elmulasztották tájékoztatni Trumpot az átgondolatlan döntések súlyos következményeiről. A Heritage Foundationnek és az America First Institute-nak köszönhetően pedig rengeteg olyan káosz-ügynök lesz, akik számára a nemzetbiztonsági politika jelenlegi rendszerének lerombolása, amely 80 éve őrködik az amerikai érdekek felett, nem hiba, hanem „Trump 2.0” jellemzője lesz. A különbség az lesz a következő négy évben, hogy ezúttal a harmadik csoport nagyobb és befolyásosabb lesz, mint az első ciklus idején.

Ez komoly kihívás elé állítja a nemzetbiztonsági politika jelenlegi rendszerének őrzőit is. Trump és csapata világossá tette, hogy a lojalitást mindenekelőtti prioritásként kezelik. A legegyszerűbb lojalitáspróba pedig az lehet, ha megkérdezik bármelyik vezető beosztásban lévő személyt arról, hogy a 2020-as választásokat elcsalták-e, vagy hogy a január 6-i, az amerikai Capitolium elleni támadás lázadás volt-e. Amint azt J.D. Vance, Trump elnökjelöltje bebizonyította, ezekre a kérdésekre csak egyetlen olyan válasz létezik, amelyet elfogadhatónak tartanak.

Trump azonban dönthet úgy, hogy a kívánt együttműködést egyszerűen úgy érheti el, ha a levegőben lógva hagyja a beígért tisztogatáts, és cikk írója szerint ebben igaza is lenne. A kérdés a politológus professzor szerint az, hogy a magas rangú tisztviselők követik-e a civil-katonai kapcsolatok legjobb gyakorlatát, és őszinte tanácsokat adnak-e Trumpnak és a politikai kinevezettjeinek, még akkor is, ha ezek a tanácsok nemkívánatosak. Ha így tesznek, akkor segíthetnek neki abban, hogy a tőle telhető legjobb döntéseket hozza meg. Ha viszont nem így tesznek, akkor nem lehetnek semmilyen téren hatékonyak.

A jólfésült szőke herceg kiszámíthatatlan kalandozásai a nagyvilágban

Az amerikai választók meghozták döntésüket, és a washingtoni kormánygépezet most így vagy úgy, de alkalmazkodni fog Donald Trumphoz. De mi lesz a világ többi részével? A Washingtonnal szövetséges országok vezetőinek jó része tartott Trump győzelmétől, mivel úgy vélték, hogy az koporsószög lenne Amerika hagyományos globális vezető szerepének lezárásához. A második világháború óta rengeteg kritizálnivaló akad az amerikai külpolitikával kapcsolatban, de Washington szövetségesei azt is megértették, hogy az 1945 utáni korszak sokkal jobb volt számukra, mint az azt megelőző időszak, amelyre az izolacionizmus volt a jellemző.

„Az amerikai szövetségesek most sokkal gyengébb helyzetben vannak a saját belső kihívásaik, valamint a Vlagyimir Putyin és Hszi Csin-ping által jelentett fenyegetések miatt. Az USA szövetségesei megpróbálnak majd hízelegni Trumpnak, és arra fognak törekedni, hogy megkapjanak mindent, amit csak tudnak, de cserébe ne adjanak igazából semmit. Ez a diplomáciának egy olyan formája, amely a legjobb esetben is csak látszat-együttműködést eredményez, a legrosszabb esetben pedig hagyja, hogy a világpolitikai problémák elmérgesedjenek”

vont mérleget a Foreign Affairs publicistája.

Ezzel szemben az Egyesült Államok ellenfeleinek körében Trump visszatérése bőséges lehetőségeket kínálhat. A republikánusok vezére megígérte, hogy megpróbálja rákényszeríteni Kijevet arra, hogy ukrán területeket engedjen át Oroszországnak, megszilárdítva ezzel Putyinék eddigi területrablásait. Sok más kampányígérettel ellentétben ez Feaver szerint hihető lehet, hiszen az elnökjelölt Kreml-párti tanácsadókkal vette körül magát. Az Ukrajnára vonatkozó terve is valószínűleg megvalósul, mivel teljes mértékben az elnöki előjogok körébe tartozik. A kérdés csak az, hogy Putyin elfogadja-e a részleges kapitulációt azzal a feltétellel, hogy bármikor megkaparinthatja Ukrajna egyéb területét, miután Trump sikeresen „semlegességet” kényszerített Kijevre, vagy azonnal teljes kapitulációt követel.

A Kína számára jelentkező előnyök kevésbé nyilvánvalóak, mivel Trump több kulcsfontosságú tanácsadója a mágikus realizmusnak hódol, és azt gondolja, hogy az Egyesült Államok feláldozhatja európai érdekeit, miközben valahogyan megerősítheti az elrettentő erőt is a „kínai ragadozókkal” szemben Kelet-Ázsiában.

Az új Trump-kormányzat ha képes lesz bevezetni a kínai árukra kivetni javasolt hatalmas vámokat, Peking gazdaságának az nyilván fájdalmas lehet, viszont az amerikai fogyasztóknak okozott kár nagyobb és közvetlenebb lenne. Trump pedig valószínűleg keresné a módját annak, hogy az amerikai katonai erőt Ázsiában is bevethesse, ezzel jelezve, hogy szakít azzal, amit Biden gyengeségének tartott. Trump viszont feltételeket támasztott Tajvan védelmével kapcsolatban, azt követelve, hogy Tajpej négyszeresére növelje védelmi kiadásait. „Ez a stratégia könnyen összeomolhat saját ellentmondásai miatt, és lehetséges, hogy a kínai-orosz partnerség mindkét fő hadszíntéren amerikai visszavonulást eredményezne” – prognosztizálja Feaver.

Republikánus békegalambok, demokrata háborúpártiak

A kampány során Trump és Vance a béke emberének állította be magát, miközben ellenfelüket, Kamala Harris alelnököt és szövetségeseit háborús uszítókként gúnyolta. Stephen Miller, Trump egyik leghűségesebb tanácsadója szemléletes képet adott az választás állítólagos tétjéről az X közösségi oldalon:

„Ez nem bonyolult. Ha Kamalára szavazol, Liz Cheney lesz a védelmi miniszter. Egy tucat országot szállunk meg. A michigani fiúkat besorozzák, hogy harcoljanak a Közel-Keleten. Milliók halnak meg. Lerohanjuk Oroszországot. Ázsiai nemzeteket támadunk meg. Harmadik világháború. Nukleáris tél.”

A Trumpot egy óvatos békegalambként lefestő portré mindazok számára megdöbbentő lehet, akik emlékeznek az első ciklusban megfogalmazott hangzatos fenyegetésére, miszerint „tűz és düh” zúdul majd Észak-Koreára, vagy arra, amikor egy magas rangú iráni tábornok ellen követtek el kockázatos merényletet. A 78 éves politikus elnyerte a lehetőséget, hogy a következő években meghatározza a világpolitikát. „A republikánus elnök csapata több mint elég önbizalommal rendelkezik. A világ hamarosan megtudhatja, hogy van-e elég bölcsessége is.”

Kép forrása: x.com