A vámháborús lázban égő Trump elszabadult, és mindent szétzúzhat a porcelánboltban

Donald Trump beváltva a fenyegetését 25 százalékos vámot vetett ki a Mexikóból és Kanadából a szabadkereskedelmi egyezmény alapján eddig vámmentesen érkező termékekre, a kínai importra vonatkozó vámokat pedig tíz százalékkal emelte meg. De az EU-nak is a legrosszabb forgatókönyvre kell felkészülnie, ha talpon akar maradni Amerikával szemben.

Trump nemzeti vészhelyzetre hivatkozott a döntésnél, a jogértelmezését majd a bíróságon is meg kell védenie minden esetben, de a fő gondolatmenete az, hogy a többi ország átveri és kifosztja az Egyesült Államokat az olcsó exporttal, ráadásul Mexikó és Kína drogokkal is elárasztja Amerikát. A három érintett kormány közül a legkeményebben a választásokra készülő Kanada lépett fel, amely azonnal büntetővámokkal válaszolt. Az amerikai elnök erre megismételte, hogy Kanada csatlakozzon hazájához és akkor nem lesznek vámok, ha viszont nem, akkor rosszul fog járni, mert egyetlen olyan terméke sincs, amire szüksége lenne Amerikának. Valamivel puhábban, de Mexikó is válaszvámokat ígért, Kína pedig az amerikai autókra, szénre, kőolajra és LNG-re fog válaszul extra vámokat kivetni. 

Trump azt is közölte, hogy Európa lesz a következő, amit az európai vezetők eddig is tudtak, és a hétfői EU-csúcsra érkezve válaszlépéseket ígértek.

Az Orbán-kottából játszó Trump szerint könnyű megnyerni a kereskedelmi háborúkat

Kezdetét vette tehát a „Trump-tornádó”, ahogy Orbán Viktor is fogalmazott a Neue Zürcher Zeitungnak adott interjúban. Az Európai Uniót is fenyegeti, amely az autók, gyógyszerek és élelmiszerek egyik fő exportőre az Egyesült Államokba. Trump állítása szerint a vámfegyvert a fentanil és az illegális migránsok az ország északi és déli határain keresztül történő áramlásának megállítására akarja használni. 

Ennek érdekében vészhelyzeti hatalomra hivatkozott annak ellenére, hogy az amerikai gazdaság erőteljesen növekszik, és szinte teljes foglalkoztatottságot mutat.

A jó ideig Magyarországon élt Kim Lane Scheppele, a Princetoni Egyetem professzora a Slate magazinnak adott interjúban elmondta, immár visszaköszön az, hogy a demokrácia igen sötét helyre tart, csak ezúttal az Egyesült Államokban:

„A vezető átírja a törvényeket és az alkotmányt, semmibe veszi a fékeket és ellensúlyokat. Ezt csinálta a magyar kormányfő is, aki szabad és tisztességes választáson jutott uralomra. Mert ma már az autokraták nem tankokkal buktatják meg a jogállamot.”

Az USA ezermilliárd dolláros kereskedelmi deficitjét is szeretné megszüntetni a régi-új elnök a világ többi részével szemben. Trump csapata azzal érvel, hogy a vámfal felhúzása arra fogja kényszeríteni a vállalatokat, hogy a beruházásokat és a munkahelyeket visszahozzák az Egyesült Államokba. Gondoljunk csak azokra a szilíciumchipekre, amelyeket most Tajvanban gyártanak, vagy a Kínában készült iPhone-okra – írja elemző cikkében a Politico. 

A kritikusok azonban arra figyelmeztetnek, hogy Trump kereskedelmi háborúja magasabb árakat, alacsonyabb növekedést, munkahelyek elvesztését és az ellátási láncok megszakadását fogja eredményezni belföldön és külföldön egyaránt. Azt is állítják, hogy a vámok nem a megfelelő eszköz az amerikai hitelfelvételi és fogyasztási szokások okozta kereskedelmi deficit orvoslására.

Mi is az a kereskedelmi háború?

Először is, a kereskedelmi háború nem egy valódi háború. „Ez egy konfliktus, amely akkor alakul ki, ha az egyik fél úgy érzi, hogy egy kereskedelmi kapcsolat nem tisztességes. Tegyük fel, hogy önök elárasztják a piacomat olcsó acéllal a termelési költség alatti áron. Az én országomban a vállalatok ettől tönkremennek, és elbocsátják a munkásaikat. A globális kereskedelem szabályai szerint megtorlásként vámokat vethetek ki az önök acéldömpingjére” – írja a mérvadó brüsszeli lap.

Ahhoz, hogy egy ilyen kereskedelmi konfliktus kereskedelmi háborúvá váljon, a dolgoknak eszkalálódniuk kell. 

Trump továbbra is azzal fenyegetőzik, hogy Amerika legközelebbi kereskedelmi partnereit nagyjából minden árucikk területén vámokkal sújtja majd. Ez azt jelenti, hogy az 1930-as évek óta a legnagyobb kereskedelmi háború előtt állunk.

Hogyan működnek a vámok?

Az elnök azt állítja, hogy az új vámtarifái gazdaggá teszik majd az amerikaiakat, még azt is megígérte, hogy felállít egy új külső adóhivatalt, hogy begyűjtse az összes bevételt. Azt is hozzátette, hogy a külföldi cégek meg fogják fizetni őket, és hogy nem fognak ártani az amerikai fogyasztóknak. „Ezek azonban nem így működnek. A vámok olyan adók, amelyeket az importőr fizet a határon. Ha a vámok emelkednek, az importőr választás elé kerül: vagy áthárítja az áremelkedést a fogyasztókra, vagy elfogadja a haszonkulcsának csökkenését” – figyelmeztet a Politico.

Közgazdászok szerint a Trump által bevezetett általános vámok okozta áremelkedés azonnal megmutatkozna a fogyasztói inflációban. 

Bár azt ígérte, hogy máshol adócsökkentésekkel ellensúlyozza a vámok hatását, ennek egyelőre semmi jele nincsen. Ami a vámokból származó potenciális bevételeket illeti, a republikánus vezető szeret visszautalni a 19. század végére, amikor a vámok az amerikai szövetségi bevételek több mint felét tették ki, de ez még a jövedelemadó bevezetése előtt volt. Az teljesen kizárt, hogy a vámbevételekből ki lehessen fizetni egy modern államot, aminek a fenntartása sokkal drágább, mint két évszázaddal ezelőtt.

Mikor volt a legutóbbi kereskedelmi háború?

Donald Trump első ciklusában. 2018-ban 25 százalékos vámot vetett ki az acélra és 10 százalékot az alumíniumra - miközben az Európai Unió válaszul 6 milliárd dollárnyi vámot vetett ki a Harley Davidson motorkerékpárokra, a Levi's farmerekre és a bourbon whiskykre. Trump akkor azzal fenyegetőzött, hogy eszkalálódni fog a helyzet, és az európai autók importját sújtja majd kiváltképp, de erre nem került sor, mert végül a vámokat mindkét fél felfüggesztette. 

Az uniós tűzszünet március végén lejár, ami azt jelenti, hogy még ha Trump most nem is sújtja Európát vámokkal, a kereskedelmi vita Washington és Brüsszel között újraindul.

A leginkább hasonlatos precedens valószínűleg az 1971-es úgynevezett Nixon-sokk. A kiindulópont a maihoz hasonló volt: a vietnami háború és a hatvanas évek „Nagy Társadalom” politikájának költségei a többletből deficitbe billentették az államháztartást. Ez az, aminek most nem kellene megismétlődnie.

Ki is az igazi ellenség?

Bár Trump csak azzal fenyegetőzött, hogy 10 százalékos vámokkal sújtja Kínát, a Kanada és Mexikó felett még mindig függő vámok közvetve Pekinget célozzák. Az USMCA kereskedelmi megállapodás értelmében ugyanis a kínai vállalatok - például az elektromos járművek gyártói - általában vámmentes hozzáférést élveznének az amerikai piachoz, ha Észak-Amerikába telepítenék a gyártást.

Az elmúlt években Washingtonban kétpárti konszenzus alakult ki arról, hogy vissza kell vágni Kínának és gazdasági modelljének, amely hatalmas ipari túlkapacitást hozott létre, és elárasztotta a világpiacokat a többlettermeléssel. Hivatalba lépése óta azonban Trump visszavett a retorikából, mondván, hogy csak „tisztességes kereskedelmi kapcsolatot” akar Kínával.

A Politico szerint egy dologra kell figyelni: Vajon Trump elengedi-e a szövetségesei ellen kivetett vámokat, ha azok beleegyeznek, hogy az Egyesült Államokkal közösen zárják ki Kínát? Ez az egyik szalmaszál, amelybe az Európai Unió a transzatlanti béke megőrzésének reményében kapaszkodhat.

Meddig fajulhat a helyzet?

Nagyobb aggodalomra ad okot, hogy a nemzetközi joghoz való laza hozzáállásával Trump a status quo felborítására törekvő vezetők - például Vlagyimir Putyin - kezére játszik. „Egy olyan világban, ahol több tűz is ég már, Trump bőkezűen fröcsköli a benzint és dobálja a gyufát, hogy újakat gyújtson.” Az amerikai elnök vasárnap este „atrocitásnak” nevezte az EU-t. Brüsszel kétségbeesetten próbál elköteleződni, felajánlva, hogy több amerikai cseppfolyósított földgázt vagy fegyvert vásárol, hiszen Trump egyértelmű nyomást gyakorol az európai kormányokra, hogy többet költsenek a védelemre.

Az EU ismét megtehetné azt a válaszlépést, amit az elnök első ciklusában - vagy bevethetné kereskedelmi „páncélöklét”, a kényszerítés elleni eszközt, amely a megtorlást erősebb jogi alapokra helyezné. „A szakértők azonban aggódnak, hogy a kényszerítés elleni eszköz túl lassú lehet, mivel a fellépés előtt konzultációs időszakot ír elő. Az EU-nak egy új, nagyobb páncélökölre van szüksége, amelyet valós időben lehet kilőni” – írja a Politico.

Meg lehet egyáltalán állítani Trumpot?

Trump most először hivatkozik az 1977-es International Emergency Powers Act(IEEPA) szerinti vészhelyzeti hatáskörre, amelyet eddig csak Joe Biden használt arra, hogy szankciókat vezessen be Oroszország ellen Putyin Ukrajna elleni háborúja miatt. Az IEEPA-t még nem használták fel a vámok igazolására, és lehetséges, hogy az ennek következtében pénzügyi kárt szenvedő üzleti csoportok jogi lépéseket tesznek. Nem valószínű azonban, hogy egy bíró azonnal végzést hozna a vámok ellen. Bármilyen peres eljárás valószínűleg jó ideig elhúzódna.

Az amerikai kongresszusnak is lehet hatalma arra, hogy megállítsa Trump kereskedelmi háborúját. Azon a kétséges indokláson túl, hogy a fentanil és az illegális bevándorlás gazdasági vészhelyzetet jelent, a törvényhozás a kereskedelempolitika széleskörű felelősségét is az elnökre ruházta - először Franklin D. Rooseveltre tette ezt még 1934-ben -, ám vissza is veheti azt.

Mivel azonban mind a szenátus, mind a képviselőház republikánus ellenőrzés alatt áll, komoly szakadéknak kellene megszületnie a kereskedelemben ahhoz, hogy megállítsák őt. Ez jelenleg valószínűtlennek tűnik.

Aztán ott van még a Kereskedelmi Világszervezet, egy 30 évvel ezelőtt létrehozott globális testület, amely a kereskedelmi viták döntőbírájaként jár el. Jelenleg azonban nem képes betölteni ezt a szerepet, miután mind Trump, mind Biden megakadályozta a legfelsőbb fellebbviteli bíróság bíráinak kinevezését. „A mostani elnök számára nincsenek szabályok. Odakint a dzsungel törvénye uralkodik. Így hacsak nem lesz erős politikai vagy bírósági ellenállás az Egyesült Államokban a kereskedelmi háborúja ellen, nehéz lesz megállítani” – tesz megállapítást a lap.

Paradigmaváltás minden fronton

A Corriere della Sera publicistája szerint Trump, miután már régóta tanulmányozta, hogyan lehet felszámolni azokat az akadályokat, amelyek visszatartották őt az első ciklusában, most minden fronton paradigmaváltást hajt végre, hogy érvényesítse a végrehajtó hatalom abszolút hatalmát. Mindezt úgy teszi, hogy figyelmen kívül hagyja a kongresszusi törvényeket és bizonyos esetekben az alkotmányt is.

„Az EU felkészült és készen áll arra, hogy visszavágjon az Egyesült Államoknak, ha Trump beváltja az EU-val szembeni vámokkal kapcsolatos fenyegetését. Ne kényszerítsenek minket!”

- közölte egy uniós tisztviselő és egy francia miniszter. Az EU „határozott választ tervez minden olyan kereskedelmi partnerre, amely tisztességtelenül vagy önkényesen vámokat vet ki az uniós árukra” - mondta az Európai Bizottság szóvivője.

Fotó: Pixabay