A befektetők úgy tekintenek a védelmi iparágra, mint egy új növekedési sztorira

Donald Trump második elnöki ciklusának Európára gyakorolt hatásáról közölt elemzést a G7. A tanulmányban arra a következtetésre jutott a szerző, hogy az EU-nak nem elég az orosz-ukrán háborút kezelnie, a védelmi stratégiáit is felül kell vizsgálnia.

A június végi NATO-csúcson a katonai tömörülés új célként azt tűzte ki, hogy a jelenlegi 2 százalékról tíz éven belül 5 százalékra akarja növelni a GDP arányában a védelmi kiadásokra fordított összeget. Ez 3,5 százalékban a katonai kiadásokhoz szorosan kötődő tételeket takarna, míg további 1,5 százalékot a kiegészítő területekre – mint például biztonsági rendszerek, kiberbiztonság, infrastruktúra – lehetne fordítani. Összehasonlításképpen, az USA az éves GDP-jének 3,4 százalékát, Oroszország pedig 6,7 százalékát költi katonai célokra – írja elemzésében a G7.

Az új hosszú távú 5 százalékos cél több korábban bejelentett programhoz illeszkedik. A ReArm Europe, amely négy év alatt 650 milliárd eurónyi forrást kíván mobilizálni a tagállamok költségvetési forrásaiból. A SAFE egy 150 milliárd eurós hiteleszköz a védelmi területeken történő európai beruházásokra, az EDF 2021-2027 között a kutatás-fejlesztést és innovációt és az induló vállalkozásokat támogatja 7,3 milliárd euróval. A német speciális alap (Sondervermögen) 500 milliárd eurót költ az infrastruktúra fejlesztésére, és ennek is vannak katonai vetületei.

A védelmi iparágban tevékenykedő cégek tehát sok pénzre számíthatnak, ami a befektetési piacot is hosszú távon befolyásolja. A repülőgép- és védelmi ipar mára reflektorfénybe került. Az utóbbi években egyre több új befektetési alap is megjelent befektetőként az ágazatban, amit a piac is beárazott. 2024-ben a STOXX Europe 600 Index tíz legjobban teljesítő részvénye közül a második és a hetedik is a védelmi iparhoz tartozott, jóval 100 százalék feletti hozammal, és az idei teljesítmények is hasonlóan alakulnak.

Az európai piactól átlagosan évi 4 százalékos profitbővülést várnak az elemzők a következő három évre, viszont a védelmi iparágtól több mint 20 százalékot, a befektetők tehát úgy tekintenek a védelmi iparágra, mint egy új növekedési sztorira.

Kérdés azonban a fenntarthatóság, ugyanis több kritériumrendszer is létezik, amely az egész védelmi iparágat, illetve az összes hadiipari vállalatot kizárta a lehetséges befektetések közül. Ám ez is változik, egyre több európai politikus nyilatkozik úgy, hogy a védelmi képesség tulajdonképpen egy közjószág, amely mind az államok, mind a vállalkozások számára elengedhetetlenül szükséges.

Egyre szélesebb körben terjed a nézet, hogy a védelmi iparág nem csak a nemzetbiztonságról szól, hanem a gazdaság ellenállóképességének egy fokmérője is, a fenntarthatósági kritériumokat szigorúan figyelembe vevő befektetők tehát egyre inkább ösztönözve vannak arra, hogy felülvizsgálják a hozzáállásukat a védelmi iparral kapcsolatban.

Itt is akadnak bőven kockázatok, a legnagyobb kérdés, hogy ki fogja mindezt finanszírozni, illetve miből. A 650 milliárd eurós program teljes egészében a nemzeti költségvetésekre épít abban a formában, hogy a GDP 1,5 százalékának megfelelő túlköltekezést elnéz az Európai Bizottság a tagállamoknak, azaz ekkora haladékot kapnak a 3 százalékos hiánycélon felül, ha azt védelemre költik.

Ez a gyakorlatban hitelfelvételt és adósságnövelést jelent, ám jelenleg egyedül Németországnak és Svédországnak van erre fiskális tere, a többi ország eladósodottsága és a költségvetési hiányok fenntarthatósága kérdésessé teszi ezt. 

További kihívásként merül fel, hogy az európai védelmi ipar nem minden igényt tud (egyelőre) kielégíteni, például egyes elemzői becslések szerint az európai védelmi kiadások 50-60 százaléka importból valósul meg. Az európai stratégiai autonómia célja viszont nyilvánvalóan az lenne, hogy minél nagyobb részarányban Európában gyártott eszközökkel szereljék fel a kontinens védelmi erejét, függetlenedve a külső beszállítóktól (legnagyobb részesedéssel az USA rendelkezik), de fontos szempont, hogy a tovagyűrűző gazdasági és innovációs hatások is itt csapódjanak le.

Európa a hidegháború utáni évtizedekben sokkal kevesebbet költött védelmi kiadásokra a kelleténél, amit most hatalmas méretű fiskális programokkal kénytelen bepótolni.

Címlapkép: Facebook