A magyar fociban is a piaci logika fújja ezentúl a sípot

Az MLSZ az NB I. és a többi hazai sorozat közvetítési jogaiért legalább 8 milliárd forintot kérne a következő ciklusra, a pályázati határidőt azonban már többször is meg kellett hosszabbítani, mert nem tolonganak az érdeklődők. A kért összeg ugyan alacsonyabb, mint amit korábban a közmédia fizetett, szakértők szerint még így is három-négyszer magasabb lehet a jogok valós piaci értékénél.

Az elmúlt években a magyar futball finanszírozása nagyrészt állami forrásokra támaszkodott, ezért ritkán kellett valódi piaci versenyben megméretni a termék értékét. Most azonban a jelek szerint kiderülhet, mennyit érnek valójában a közvetítési jogok a médiapiacon. Ha nem érkeznek megfelelő ajánlatok, az Magyar Labdarúgó Szövetség kénytelen lehet engedni az árból.

Évekig ömlöttek a milliárdok a magyar futballba a közmédián keresztül, de most kiderülhet, mennyit érnek valójában az NB I. közvetítési jogai. Míg 2012 előtt a piaci szereplők évente legfeljebb egymilliárd forintot fizettek a bajnokságért, az Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap legutóbb már szezononként közel 10 milliárd forintot utalt az MLSZ-nek.

Ennek ellenére a nézettségi adatok rendre szerények maradtak: az elmúlt három idény több mint 700 közvetített mérkőzéséből mindössze öt érte el a 300 ezres nézőszámot, a meccsek jelentős részét pedig százezernél is kevesebben követték. Az adatok szerint ma már átlagosan 327 forint közvetítési jogdíj jut minden egyes nézőre, ami csaknem a duplája a tíz évvel ezelőtti összegnek.

Az átlagot látványosan a Ferencvárosi TC mérkőzései húzták fel. Az elmúlt három idény 65 legnézettebb mérkőzésének mindegyikén pályára lépett az FTC. A Ferencváros részvétele nélkül a 200 ezres nézettség is kiugrónak számított, mindössze három mérkőzés tudta elérni ezt a szintet – írja a G7.

Összehasonlításképpen: a hétvégi UEFA Bajnokok Ligája-döntő magyarországi nézettsége 1,43 millió volt, de egy átlagos UEFA Európa-liga-mérkőzést is 300–400 ezren követnek, ahogyan a Formula–1 futamainál sem ritka ez a nézőszám.

Miközben az MLSZ legalább 8 milliárd forintot kérne az NB I. közvetítési jogaiért, a nézettségi adatok azt mutatják, hogy a magyar futball televíziós vonzereje hosszabb távon inkább csökkent, mint nőtt. A 2014–2015-ös szezon mérkőzéseit átlagosan közel másfélszer annyian nézték, mint az elmúlt három idény találkozóit, és még a legnézettebb bajnoki meccs is több nézőt vonzott, mint a közelmúlt rekordere.

Az elmúlt években ugyan stabilizálódott a közönség, de ez elsősorban annak köszönhető, hogy a lineáris televíziózás általánosságban veszít népszerűségéből, így minden stabil nézettségű tartalom felértékelődik.

A probléma inkább az, hogy az MTVA által fizetett összegek teljesen elszakadtak a piaci realitásoktól. Az elmúlt években a magyar klubok a közvetítési jogokból időnként több pénzhez jutottak, mint a lengyel vagy az osztrák csapatok, miközben sem a nézőszámok, sem a piac mérete nem indokolta ezt.

A hazai futball hosszú időn át olyan állami bevételekhez jutott, amelyeket a piac önmagában aligha termelt volna ki. 

Piaci szereplők szerint a teljes csomag valójában legfeljebb 2–3 milliárd forintot ér, miközben a közvetítések gyártási költségeivel együtt az éves kiadás meghaladhatja a 10 milliárd forintot. Az elmúlt években az MTVA szezononként közel 10 milliárd forintot fizetett a jogokért, ami nemzetközi összevetésben is rendkívül magas összeg volt a magyar futball nézettségéhez képest.

Most azonban a piaci szereplők már nem állami logika, hanem üzleti megtérülés alapján döntenek. A legvalószínűbb forgatókönyv jelenleg az, hogy a jogokat több részre bontva értékesítik, és az MTVA is legfeljebb egyes csomagok megszerzésében vehet részt.

A következő hetekben eldőlhet, hogy a magyar futball valójában mennyit ér akkor, amikor már nem az állam írja a csekket.

Címlapkép: Facebook