Amikor a Földről nézve holdfogyatkozás van, mi van a Holdon?

A holdfogyatkozás, legyen az teljes, amikor az egész Holdat árnyék takarja, vagy részleges, amikor csak egy részét, mindig holdtöltekor van, legutóbb épp pénteken volt ilyen. Nem minden holdtöltekor: a Hold és a Föld keringési síkjai nem esnek egybe, így ez a jelenség nem gyakori: a Napnak, a Földnek és a Holdnak, ebben a sorrendben majdnem pontosan egy vonalba kell esnie. Ez történt múlt pénteken, magyar idő szerint napközben. Mivel a telihold, bárhonnan nézzük is, pontosan napnyugtától napkeltéig, vagyis éjszaka látszik, mi ebből kimaradtunk. A legszebb képek az amerikai kontinensről készültek.

Vagy nem? Van ugyanis a világnak egy olyan pontja, ahonnan eddig viszonylag ritkán volt lehetőségünk észlelésre: maga a Hold.

A Hold felénk néző oldalán pár hete szállt le a Firefly (Szentjánosbogár) űripari cég által fejlesztett és a NASA által rendelt leszállóegység, a „Blue Ghost M1” (ne kék szellemre, hanem egy szentjánosbogár-fajtára gondoljunk). A leszállás nem volt problémamentes, de arra éppen jó volt, hogy az eszköznek maradt működőképes Föld-irányú kamerája, amely a borítóképünket is készítette. A képen azt láthatjuk, hogy a Holdon ekkor napfogyatkozás volt: a Föld takarja a Napot, vagy legalábbis a kép készítésekor annak a nagy részét. Talán emlékezhetünk: a Földről nézve is valami ilyesmit látunk napfogyatkozáskor: a kép nagyon emlékeztet a „gyémántgyűrűre”, akol a becsillanó Nap a „gyémánt”, a takaró égitest mögül kifénylő napkorona pedig gyűrűt képez.

Hasonló, de nem az! A Földről nézve a Nap és a Hold szinte ugyanakkora, így teljes napfogyatkozáskor mindig látszik a fényes napkorona. A Föld viszont négyszer nagyobb, mint a Hold, így sokkal nagyobb részt takar ki az égből a Holdról nézve, mint tőlünk a Hold. A gyűrű itt nem a napkorona. Hanem?

Hanem a Nap fénye, amint átszóródik a földi légkörön! Ha színhelyes lenne a kép, akkor vöröses színben látnánk, ahogy napkeltekor vagy napnyugtakor, és pontosan ugyanazért. A Nap sugarai viszonylag hosszú utat tesznek meg a légkörben, és a földi „kék ég” kiszóródott kék színe hiányzik belőlük az út végére: marad a vörös. Ezért van az, hogy teljes holdfogyatkozáskor is látjuk a Holdat, csak halvány vörös színben, ahogy másik kompozitképünk mutatja, amelyet a 2019-es holdfogyatkozáskor készítettem.