A népességfogyás és az elöregedés miatt akár életünk végéig is dolgozhatunk

Több kutatás is kimutatta, hogy Közép-Kelet Európa népességszáma folyamatosan csökken az elmúlt évtizedek során. Ennek oka nemcsak a kedvezőtlen születésszámok, hanem a népességvándorlás, és az elöregedés is. A cikkünk ezeket az okokat részletezi, vizsgálja.

A Bloomberg legutóbbi, friss horvátországi riportja ismét arra hívja el a figyelmet, hogy a Közép-Kelet európai térségben nagyon kirívó a népességfogyás és szinte lehetetlennek tűnik a folyamatok visszafordítása.

Horvátország a legkirívóbb példa a térségünkben

A riport példaként mutatja be a dél-horvátországi Sinj város bábáját, akinél már több mint két éve egyetlen csecsemő sem született. Ennek egyik oka, hogy Split város közeli elhelyezkedése arra ösztönzi a nőket, hogy inkább az ottani, jól felszerelt szülészeten szüljék meg a gyermekünket, másrészről pedig valóban már huzamosabb ideje sokkal kevesebb gyermek születik a térségben. Ezért hamarosan a szülészet be is fog zárni a városban. 

A riport kiemeli, hogy Horvátország lakossága ötödével, 3,8 millióra esett vissza, mióta Jugoszlávia 1991-es felbomlása után elnyerte függetlenségét. Ennek egyik oka, hogy sokan külföldre költöztek jobban fizetett állás reményében. 

A Világbank legfrissebb, 2023-as adatai szerint az elmúlt három évtizedben a leggyorsabb népességcsökkenést regisztráló 20 ország közül 17 Kelet-Európában található, ami azt jelenti, hogy a régió egésze a világ legrosszabb visszaesését tapasztalja.

Ennek oka, hogy az elvárt 2.1-es születésszámot régóta nem tudják teljesíteni a kelet európai nők, akik átlagosan 1,49 gyermeket vállalnak, ami sokkal kevesebb ahhoz a számhoz képest, amit a fenntartható népességszám érdekében el kéne érni.

A magyar népességfogyás is aggasztó

A Portfolió két évvel ezelőtti cikkében azt írja, hogy a köztudatban élő 10 milliós szám már rég nem igaz a magyar népességszámra, 2023-ban 9 millió 601 ezer fős lehetett a lakosságszám, ami 2024 év végére 9 millió 540 ezer főre csökkent. Ez a szám egyébként azért lehetett egyáltalán ilyen magas, mert a környező és távolabbi országokból érkező bevándorlókat és a külföldre dolgozó magyarokat is beleszámolták ebbe a számba, tehát ettől is lényegesen kevesebben élhettek tartósan az országban.

E mellett az elöregedés is aggasztó, mivel a 45 éveseknél idősebb korcsoportban folyamatosan nő a népességszám, 2023-ban a 65 évnél idősebbek aránya elérte a 21 százalékot, ami 2060-ra elérheti a 33 százalékot is. Ez azt jelenti, hogy harminc év múlva minden harmadik magyar 65 évesnél idősebb lesz.

A születésszámok megnövekedésére kevés az esély, így a népességfogyást csak a halálozások csökkentésével lehetne lassítani.

A trendet sokszor próbálták megfordítani állami intézkedésekkel, eddig sikertelenül (most SZJA mentességgel próbálkozik a kormány). A teljes termékenységi ráta 2021-ben 1,59 volt, ami 2023 1,51 lett és 2024-ben pedig 1,38-ra csökkent.

Nem nehéz belátni, hogy a vágyott 2,1-es termékenységi rátát egyre kevésbé reális elérni, hiszen minél kevesebb termékeny nőről beszélünk, annál nagyobb kihívás több gyereket elvárni tőlük.

Reálisan tehát bevándorlás népszerűsítésével és a várható élettartam növelésével lehetne lassítani a népességfogyást. Az előbbire kevés esély látszik a mai magyar kormányzatban, de a kórházi és életmódbéli feltételek sem ideálisak - finoman szólva - az országunkban.

Így hát egyre zsugorodik az európai munkaerőpiacon a bevethető fiatal munkaerő száma. Ami hosszútávon a nyugdíjrendszerre is komoly kihatással van.

Így nem véletlen, hogy sok európai kormányzat a nyugdíjkorhatárok folyamatos emelésével, a 60 vagy 65 éves korban várható további élettartamhoz kötésével próbálja ellensúlyozni a nyugdíj-fenntarthatósági problémákat.

A demográfiai öregedés hatására a fejlett országokban elképzelhetetlen méretűre dagadt és tovább dagad a nyugdíjígérvények miatti implicit államadósság, hiszen egyre több embernek egyre hosszabb ideig kell(ene) fizetni a megígért járadékokat. Vagyis ez az ígéret hosszú távon tarthatatlan, a World Economic Forum elemzése szerint.

Népességfogyás a népességvándorlás árnyékában

A HUN-REN Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont cikke az elmúlt két évtizedben létrejövő népességvándorlást kutatta. Hogy az EU egyes tagországaiban, például Luxemburgban, Máltában és Írországban a lakosság jelentősen nőtt, addig több közép- és kelet-európai tagállam népességcsökkenéssel fogyatkozik. Többek közt Lettország, Bulgária, Litvánia, Románia, Horvátország, Lengyelország és Magyarország népességszáma is látványosan csökken.

Európa demográfiai térképe azt mutatja, hogy a városi lakosok arányának növekedése nagyrészt a vidéki elvándorlás és elnéptelenedés arányával hozható összefüggésbe, ami a falvakban és kisvárosokban is jellemző, ezt az ENSZ 2023-as előrejelzése is kimutatta. A városok és a városi térségek (főként a 100 ezer főnél magasabbak) kedvezőbb demográfiai trendeket mutatnak: itt az átlagosnál kedvezőbbek a népességszámok.

A kutatók által vizsgált területek (Ausztria, Csehország, Horvátország, Lengyelország, Magyarország, Szlovákia, Szlovénia) és két országrészt (Észak-Olaszország és Kelet-Németország) tekinthetőek Európa közepének. Megállapítható, hogy ezekben az országokban mindenhol csökkenő a népesség, magas az elvándorlás, emelkedő az öregedési ráta, és rossz munkanélküliségi aránnyal számolhatnak.

A helyzet komolyságát jelöli, hogy a vizsgált térségben a népességcsökkenés magasan koncentráltan jelenik meg, a tíz legrosszabb mutatóval rendelkező terület közül kilenc Horvátországban található, a tizedik helyen viszont egy magyar vármegye is megjelenik.

Az Európán belüli vándorlást elsősorban az EU-hoz 2004-ben és közvetlen utána csatlakozott országok dominálják. Az uniós jogok kiterjesztése, a szabad munkaerőmozgás lehetősége gyorsította az amúgy is tapasztalható, keletről nyugatra, illetve északra tartó vándorlásokat. Közép-európai térségben főként a határtérségek népessége a legsérülékenyebb.

Lengyelország és Horvátország értékei az elvándorlók számát tekintve mind az uniós tagsággal egyidőben, mind a schengeni csatlakozáskor megugrott. A természetes fogyás mellett magas odavándorlási arány tapasztalható Németország, Olaszország, Ausztria és Szlovénia többségében. 

A schengeni övezet és az EU külső határain lévő területek folyamatosan vesztenek lakosságukból. Itt az elvándorlás kettős: mind a központokba (nagyobb városokba), mind nyugati irányba. Ez a trend legszembetűnőbben Lengyelország, Magyarország és Horvátország esetében mutatkozik meg.

Látható tehát, hogy nem csak a születésszámok csökkenése a gond már évtizedek óta a kelet-közép-európai térségben, hanem a folyamatosan öregedő népesség, az EU-n belüli elvándorlás (nyugati és északi irányba), és mindez kihatással van a nyugdíjkorhatár egyre magasabbra emelésére is.

Fotók: Unspalsh.com