A végtelenbe és tovább - infláció és a 2026-os választások
Most, hogy a forint a 400-as szint fölé került az euróval szemben, a kormány pedig elkezdte csepegtetni a gazdaságra vonatkozó középtávú elképzeléseit, érdemes megvizsgálni merre is tartunk. A végpont könnyen beazonosítható, ami nem más, mint a következő országgyűlési választások 2026 tavaszán.
Most, hogy a forint a 400-as szint fölé került az euróval szemben, a kormány pedig elkezdte csepegtetni a gazdaságra vonatkozó középtávú elképzeléseit, érdemes megvizsgálni merre is tartunk. A végpont könnyen beazonosítható, ami nem más, mint a következő országgyűlési választások 2026 tavaszán. Mivel a Fidesz számára minden esetben a választási győzelem a cél, amely lehetővé teszi a hatalom további fenntartását, ne legyen kétségünk, hogy a gazdasági célok is ennek vannak alárendelve.
Különösen abban a helyzetben, amikor a Fidesszel szemben már nem töredezett és egymást is csak gáncsoló pártocskák vagy azok valamilyen együttműködési formája áll majd, hanem a jelenlegi tendenciák alapján egy hozzá hasonló méretű egységes tömb. Ez az új felállás korábban nem ismert kihívások elé állítja őket.
A Fidesz politikájának eszenciája, hogy az emberek hétköznapi életét befolyásoló dolgok helyett kultúrharcos, ideológiai ajánlatot tesz a lakosságnak. Nem baj, ha mocskos-hugyos a MÁV, nem baj, ha 3+n évet kell várnod egy csípőprotézisre, nem baj, ha kiárazódsz a lakáspiacról, nem baj, ha a gyereked egy kínai veszélyes hulladék feldolgozóban lesz szalagmunkás, mi megvédjük a "magyar nemzeti keresztény hagyományokat", szembeszállunk minden (általunk kreált), rád fenekedő veszéllyel, ráadásul mindig győzünk, ennek a győzelemnek pedig te is részese lehetsz – hirdeti a kormánypárti propaganda. Mivel a rendszerváltás utáni teljes politikai elit képtelen volt világos és átélhető jövőképet adni a lakosságnak, a választók egy jelentős része elfogadta ez az ajánlatot. A nagyság illúzióját az unalmas hétköznapok csendes jóléte helyett. A cirkuszt a kenyér nélkül.
Ezzel együtt az állam és az állami szolgáltatások leépülése egyre kézzelfoghatóbb, a mindennapi tapasztalásokat pedig csak akkor lehet a szőnyeg alá söpörni, ha nincs, aki erre rámutasson. A 2010 óta épülő ellenzék erre nagyrészt képtelen volt, reakciós politikát folytattak, abból is a legrosszabbat, amikor leginkább csak a nekik dobott gumicsontokra reagáltak, nem a lakosság mindennapjait érintő problémákra. A Tisza megjelenésével ez változott meg. Amíg a Fidesz nyáron vakáción volt, Magyar Péter révén a közbeszédet a kórházi állapotok és a kigyulladó mozdonyok uralták.
A belpolitikai témák a Fidesz által létrehozott álproblémák helyett a kézzelfogható valóság felé tolódnak el, emögött pedig egy olyan politikai tömb áll, amely már alig marad el a legsikeresebb MSZMP utódpárt támogatottságától.
Ebben a változó környezetben kell a Fidesznek felkészülnie a 2026-os választásokra, az eszközeik pedig korlátozottak. Egy ideálisan működő politikai rendszerben a kormánypárt válasza az ország működési problémáira az lenne, hogy elkezdi megoldani a hiányosságokat: a forrásokat a lepusztult területekhez rendeli, világos és számonkérhető menetrendet vázol fel a helyzet javítására. Az olyan rendszerek esetében viszont, mint az oktatás, az egészségügy, a szociális ellátás, az energia és a közművek, felkészült szakértők és részletes stratégia kell, az eredmények pedig csak több éves távlatban válnak érzékelhetővé.
A Fidesz esetében egyik sem áll rendelkezésre. A következő választásokig ilyen reformokat már nem lehet befutni, a szakértelem igényét már régen felváltott a párthűség, a kassza pedig üres. A legnagyobb gond mégis talán az, hogy valójában szándék sincs a kormány részéről ilyen változtatásokba belefogni. Elengedték az élhető Magyarország felépítésének lehetőségét, ami legkésőbb akkor világos lehetett mindenki számára, amikor G. Fodor Gábor egy gyenge pillanatában bevallotta, hogy a polgári Magyarország ideája csak egy politikai termék volt.
Ilyenformán a Fidesz számára két út maradt: az ellenfél maximálisra hangolt lejáratása és a választók lefizetése. A 2022-es választások tapasztalata a kormány számára az, hogy ez egy jól működő model, a romokban lévő ellenfél és az osztogatás együtt meghozza a kellő hatást. Az EP választások tapasztalata viszont az, hogy ha az osztogatás hiányzik, akkor már jön a támogatottság csökkenése. Az lejáratást mindenki láthatja nap mint nap, az osztogatásra pedig megkezdődött a felkészülés. Az elmúlt hetekben a kormány több olyan ötletet is bedobott a köztudatba, amelyek az alapját képezik a 2026-os választási osztogatásnak. Ennek két látványos eleme az átlagbér emelésének ígérete és a hitelezés felpörgetése mind a lakosság, mind a vállalatok felé.
A Fidesz számára a szűk keresztmetszet ebben, hogy üres a kassza. Ennek feltöltésére nem sok opció maradt. A logikus természetesen az lenne, hogy aki kivette az el is kezdi visszatenni, de ez nyilvánvalóan nem fog megtörténni, mivel a rendszer alapja a hűség megfizetése. Az uniós pénzek továbbra is blokkolva vannak, azok pótlása pedig kínai, orosz és egyéb hitelekből csak korlátozottan lehetséges, hacsak nem akarnak teljes kiárusítást tartani. Az egyetlen hatékony út a forint további gyengítése maradt. Matolcsy mandátuma az MNB élén jövő tavasszal lejár, a helyét pedig vélhetően Varga Mihály veszi át, aki megbízható őskáderként aligha fogja akadályozni a kormány kívánalmát: 2026-ra pénzt kell csinálni. A gyakorlatban ez a kamatok és a forint árfolyam további csökkentését, valamint pénznyomda beindítását jelenti.
Normál esetben a bérek növekedése a hatékonyság növekedéséből adódik. Szalagmunkás Józsi egy hónapban legyárt 100 fityfenét, amit a Fityfene Kft. elad és abból kifizeti többek közt Józsit. Ha aztán a cég kitalálja, hogy Józsi miként tud 120 fityfenét legyártani ugyanannyi idő alatt, akkor növekszik a bevétele, Józsi fizetését pedig lehet emelni. Ahhoz, hogy a kormány átlagbér emelési terve - 1 milliós átlagbér 2-3 éven belül - működőképes legyen, jelenleg elképzelhetetlen hatékonysági ugrást kellene végre hajtani a gazdaságban. Ehelyett fog az történni, hogy a termékeiket euróban, dollárban értékesítő export vállalatok, több forintra fogják tudni majd leváltani a bevételüket, ami fedezete lehet az átlagbér jelentős emelésének. A hazai piacra termelő cégek számára pedig olcsó hiteleket kínálnak majd, amiből jobb híján kifizethetik majd az emelkedő béreket.
A gyengülő forintárfolyam és a megugró bérek egyenes következménye az infláció ismételt növekedése lesz majd. Az inflációval kapcsolatban a kormány tapasztalata pedig az, hogy a választók elviselik az árak növekedését, ahogy azt láttuk tavaly, amikor úgy volt rekord áremelkedés itthon, hogy a Fidesz népszerűsége lényegében nem csökkent.
A feladat így egyértelműnek tűnik számukra. A forint gyengítésével és a hitelezés felpörgetésével megteremteni az alapját a 2026-os osztogatásnak, amit pedig lehetőleg úgy kell időzíteni, hogy az infláció berobbanása a választások utánra essen. Ha a választást megnyerték akkor a helyzetet majd kezelik valahogyan, lesz rá újabb négy évük, ha elveszítik, akkor pedig a pénzromlás hatásait már az új, mindenképpen tapasztalatlan és kezdő kormánynak kell kezelni, ami támadási felületet kínál az ellenzékbe kerülő Fidesz számára. Utánuk a vízözön.
